Nyilvánosságra hozhatják a tizenegy magyarországi lombikbébicentrum eredményességi mutatóit – mondta Rácz Jenő egészségügyi miniszter. Hozzátette: egy országgyűlési határozat kéri fel a kormányt, hogy dolgozza ki ennek szempontrendszerét.
Nem kapott még felkérést a munkában való részvételre az Egészségügyi Tudományos Tanács Humánreprodukciós Bizottsága – mondta a testület elnöke, Kosztolányi György, a Pécsi Tudományegyetem professzora. Hozzátette: nagyon alapos szakmai és etikai szempontok szerint kell a statisztikai adatokat elemezni, egyébként az eredmények félreértésre adhatnak okot. Úgy véli: az embereknek joguk van tájékozódni az orvosi ellátásról, ugyanakkor elismeri, hogy ezt nagyon nehéz megfelelően biztosítani számukra.
Urbancsek János, az I. Számú Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika docense, osztályvezetője meggondolatlan lépésnek tartja az adatok közzétételét. Egy központ eredményességét ugyanis számos mutató együttesen határozza meg. Nem biztos, hogy az az intézmény a legeredményesebb, amelyikben 100 meddő nőből a legtöbb esik teherbe – hívta fel a figyelmet. A betegek ugyanis nem egyformák. Nem mindegy, hány évesek, mi okozza a meddőségüket, vagy milyen társult betegségeik vannak. Ahol sok a komplikált, reménytelenebb eset, ott az adatok megtévesztő módon alacsonyabb eredményességre utalhatnak, de szó sincs arról, hogy az ide kerülő nők kisebb eséllyel esnek teherbe. Úgy látja: egy lista miatt indokolatlanul meggyöngülhet a betegek bizalma a rosszabb helyezést elérő intézményekben. Hozzátette: szakmai körökben sem sikerült teljes egyetértésre jutni abban, hogy az összehasonlíthatósághoz miként kell az adatokat „tisztítani”. Addig azonban szerinte nem érdemes azokat publikálni. Úgy látja: a szakmai ellenőrzés feladata, hogy minden meddőségi centrum európai szintű eredményt produkáljon, s szerinte ma ennek minden intézmény eleget is tesz.
Hosszabb távon elképzelhetőnek tartja az adatok közzétételét Belicza Éva, a Semmelweis Egyetem Egészségügyi Menedzserképző Központjának minőségbiztosítási szakembere, de hangsúlyozza, hogy körültekintően, szakmai gondossággal kell az összehasonlítás szempontjait kidolgozni. Úgy látja: a mesterséges megtermékenyítésnél egyszerűbb lehet eredményességi listát összeállítani. A végeredmény ugyanis fehér-fekete: létrejött a terhesség vagy nem. Sokkal nehezebb például egy onkológiai beavatkozás sikerét mérni, hiszen sokszor csak évek múlva derül ki, hogy a beavatkozás végleg eltüntette-e a rákos sejteket. Nehéz az infarktuson átesetteknél is vizsgálni az eredményességet. Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár éles szakmai vita közepette, az intézményneveket kóddal helyettesítve nemrég közzétette, hogy az infarktuson átesettek közül hányan halnak meg az egyes kórházakban. Belicza Éva ugyanakkor hangsúlyozza, hogy ez az adat a laikus közvélemény számára félreérthető lehet – ezt bizonyítja, hogy sokan halállistaként emlegették –, és az eredményesség meghatározásának csak egy apró elemét jelentheti.
Arra a kérdésre, hogy a sikerességi lista közlése nem eredményezi-e azt, hogy mindenki igyekszik majd az első helyezett intézményt felkeresni, a szakember úgy felelt: ennek van némi veszélye, ám a centrumok földrajzi elhelyezkedése ezt korlátozza. Hozzátette: nagy baj lenne egyébként, ha mindenki az első helyezett intézményt választaná, hiszen a „futószalagon” végzett beavatkozásokkal ott is romlana a színvonal. Egyetértenek a szakemberek abban, hogy ma Magyarországon nincs olyan adat, amelyből objektíven megállapítható, hogy az egyes orvosi beavatkozásokat hol végzik a legnagyobb sikerrel. Belicza Éva szerint nemcsak azért lenne fontos az adatközlés, hogy például a gyermekre vágyó meddő párok könnyebben dönthessenek: az ország tizenegy lombikbébiközpontja közül melyiket keressék fel, hanem azért is, mert ez az intézmények számára is szakmai önkontrollt jelent. A közvélemény erejével másrészről könnyebben kikényszeríthetők a szükséges szakmai változtatások. Az adatközlés mellett érvelők szerint az egészségbiztosítónak is fontos lehet az összehasonlítás, hiszen abból kiderül: a centrumokban átlagosan hány kezelésből jön létre terhesség, amiből az is kiszámítható, hogy ott mennyibe került a társadalombiztosításnak egy gyermek fogantatása. Az ellenzők viszont attól tartanak, hogy a centrumok nem vállalják majd a reménytelenebb eseteket, hogy ne rontsák listás helyezésüket.
Szükséges beavatkozás. Becslések szerint a párkapcsolatok 15-20 százaléka meddő. Nem tudni pontosan, közülük hánynál szükséges szervezeten kívüli mesterséges megtermékenyítés. Annyi tudható, hogy évente körülbelül 6000-7000 ilyen kezelést, azaz lombikbébi-eljárást végeznek hazánkban (egy nőn több kezelés is végezhető). Az esetek körülbelül 30 százalékában következik be terhesség, de csak 20-25 százalékban sikerül az anyának kihordani a babát.
