Kína egy éve látványosan tör előre Latin-Amerikában. A kommunista ország augusztusban fúrótornyokat vásárolt egy kanadai cégtől Ecuadorban, tavaly novemberben pedig három egymással szomszédos és nem éppen baráti viszonyt ápoló állammal kötött szerződést: Peking nem kevés tőkével venne részt a Venezuelától Kolumbián át a Panama-csatornáig húzódó olaj- és gázvezeték megépítésében. Az ázsiai nagyhatalom ugyancsak jó eséllyel pályázik Mexikó válságból kilábalni képtelen állami kőolajcégeinek privatizációjára is. Tavaly november óta hivatalosan is támogatja Kubát, és Venezuelával együtt már átvette a valamikori Szovjetunió szerepét.
Latin-Amerika és Kína közös érdekeltsége magától értetődő, ha jobban megvizsgáljuk, mit is vár el egyik fél a másiktól. A latin-amerikai országok alig tudják eladni termékeiket az Egyesült Államokban, Európa túltelített piac, Afrikának nincs pénze, a Közel-Keleten háborúznak, egyedül Ázsiában lehet még üzleteket kötni. Ezért Brazílián, valamint Argentínán kívül Chile is piacgazdaságnak ismerte el Kínát, cserébe Kína nagyberuházásokat ígér, és beengedi őket piacára. Lula da Silva, a baloldali brazil államfő így fogalmazott tavaly: „Azért javaslom, hogy rajzoljuk át a világ kereskedelmi térképét, mert ki kell használnunk más államok potenciálját. Ha nem így teszünk, mindannyian az Egyesült Államoktól és az Európai Uniótól függünk.” Brazília távlati célja még, hogy kínai támogatással az ENSZ esetleges reformja után helyet kapjon a Biztonsági Tanács állandó tagjai között, s számít Peking szavazatára a Kereskedelmi Világszervezet elnöki tisztének megpályázásánál is.
Bár az USA, az EU és Japán hallgatólagosan piacgazdaságnak ismeri el Kínát, az ázsiai állam egyértelműbb jogi helyzetet akar. Mivel kínai cégek vásárolták fel az amerikai kincstári értékpapírok csaknem felét, hogy finanszírozzák az USA deficitjét, és egyensúlyban tartsák a dollárt, így akár meg is ingathatják az Egyesült Államok és a világ pénzügyi helyzetét.
origo.hu
Fiatal fiú kirablását tervezte egy rendőr és a társa
