Tízéves terv

Tizenkét pontba sűrítette össze a következő tíz év gazdaságpolitikáját a kormány, amely nemzeti konszenzust, pontosabban többpárti jóváhagyást szorgalmaz középtávú koncepciójához. Természetesen nem az a probléma, hogy kizárólag általánosságokat tartalmazó csomaggal rukkol elő a kabinet a választások előtt, hanem az eddigi – túlnyomórészt negatív – teljesítményéről egyáltalán nem ad számot. S olyan irányt próbál meg belőni, amelyet önmaga képtelen produkálni.
Elméletileg ugyanis bárki támogatja az euró 2010-es magyarországi bevezetését – ezt még csak nem is kellene országgyűlési határozatba foglalni, elegendő volna hozzá a feltételeket megteremteni. Ugyancsak támogatható a növekedés fenntartása, a foglalkoztatás jelentős bővítése, azaz a munkahelyteremtés, továbbá a versenyképesség javítása, ám ezek olyan célkitűzések, amelyek a jelenlegi kormány eszköztárából teljességgel hiányoznak. Ráadásul a kabinet tizenkét pontjának valóra válásához – tartósan – ötszázalékos gazdasági bővülés lenne szükséges. Ezt még – derűlátó verzió szerint – az idén is csak alulról nyalogatjuk. Olyannyira, hogy a közelmúltban megjelent elemzések szerint a növekedés mértéke ebben az esztendőben csupán négyszázalékos lesz, és a kormány által várt számot még jövőre sem érjük el. S hol van még a következő tizenegy esztendő?
Hasonlóan aggályos a foglalkoztatás bővítésének tézise is, hiszen éppen az MSZP hirdetett meg a 2002-es parlamenti választások felvezető kampányaként 400 ezer új munkahelyet – pillanatnyilag viszont ötéves csúcsán áll a munkanélküliség; ma minden ötödik pályakezdő állástalan. A Magyar Nemzeti Bank prognózisa pedig további romlást jósol a munkaerőpiacon. S ha ehhez hozzátesszük a közszolgálat húszszázalékos leépítését, aligha remélhető, hogy nő a foglalkoztatás szintje. S még nem is beszéltünk olyan általánosságokról, mint az egyes ágazatok – építőipar, könnyűipar és mezőgazdaság – mélyrepülése. Hogy a körbetartozások magas arányát ne is említsük, amely cseppet sem mellesleg megbénítja az egész gazdaságot; eközben pedig nő a kis- és a közepes vállalkozások csődaránya is.
Frázis maradt a csökkenő adók ígérete is, miután három és fél év alatt 33 adóemelést hajtott végre a kormány. Nagyszabású állami fejlesztési programok helyett borravalóadót és telefonadót kaptak a hazai vállalkozók. De a legnagyobb gondot az jelenti, hogy az államkassza üres, az államadósság pedig viharos sebességgel nő. A megingott pénzügyi egyensúlyon csak rontanak a statisztikai magyarázatok s az, hogy a mindenkori magyar költségvetés trükkgyűjteménnyé vált a világ szemében. A gazdaság törékenységét, a bizonytalanságot mindenki érzi: az Európai Unió, a hazai és a külföldi elemzők, a nagy cégek vezetői, a kisvállalkozások, illetve az egyre inkább eladósodó lakosság is. Tartunk tőle, hogy a tízéves koncepciót egy másodéves közgazdászhallgató dolgozta ki a kormánynak, csakúgy, mint a jövő évi költségvetést.
Olyan gazdaságpolitikára van szüksége Magyarországnak, amelyet a gazdasági élet képviselőinek a véleménye alapján dolgoznak ki, hiszen senki nem ismeri jobban a gazdaság mai állapotát és szerkezetét, mint azok, akik közvetlenül benne, belőle élnek. A dübörgést és a kirobbanó sikert pedig hagyjuk meg a kormány sikerpropagandájának. Akárcsak a tízéves terv helyett a hátralévő öt hónapot.