Régi dilemmája a főváros jobb módú lakóinak, hogy kiköltözzenek-e az agglomerációs településekre, a zöldbe, és ingázzanak vissza a munkahelyükre naponta, vagy élvezzék a zárt lakótömbök és a tömegközlekedés „örömeit”, s csak hét végén kocsikázzanak ki a friss levegőre.
A kilencvenes évekre a kirajzás volt a jellemző, amit támogatott, hogy a fővárosi ingatlanárak meghaladták a környékbeli települések árait, valamint hogy 20-30 kilométeren belül szinte érintetlen természeti környezetet találtak. A kitelepülők az ezredfordulóra azonban akkora piacot teremtettek, és akkora helyet foglaltak el, hogy mindkét előny eltűnt vagy megfogyatkozott. Az eddigi tendencia, hogy az emberek tömegesen kiköltöznek a városból, egyre inkább megfordul. Bárki próbáljon a városba bejutni kocsival a reggeli csúcsban nap nap után, erősen el fog gondolkodni, ne költözzön-e vissza. Emellett jelentősen csökkent a budapesti és az agglomerációs lakásberuházások költsége közötti különbség. Az ezredforduló táján akár 30-40 százalékkal olcsóbban is lehetett az agglomerációban ingatlant vásárolni a fővároshoz képest, főleg a telekárak miatt. Mára azonban ez a különbség majdnem eltűnt. Ráadásul a fővárosban nem csak megszaporodtak a lakásépítési beruházások, de a túlkínálat folyamatossá vált.
Belvárosi, kétszintes, teraszos, régebbi házak tetőterében épült, jó esetben budai panorámás, 100– 200 négyzetméteres lakások négyzetméterenként 500–550 ezer forintért szerezhetők be. Ennél többet érnek a budai, zöldövezeti, új építésű lakások: egy II. kerületi társasház négyzetméterárai 640–850 ezer forint között alakulnak, egy XII. kerületi épületben pedig 700 ezer forint körüli árak érvényesek. A II. kerületben több, 500 millió forint feletti házat is kínálnak tulajdonosaik, a négyzetméterárak igen széles sávban, 330 ezer és egymillió forint között szóródnak. Az új építésű ingatlanok között a családi házak állnak a toplista élén: a III. kerületi, 6-8 szobás, több száz négyzetméteres otthonokat 235–290 millió forint közötti áron kínálják, a négyzetméterárak 310–670 ezer forint között alakulnak. A budai belső kerületekben 15 millió forintért gyakorlatilag nem lehet új építésű lakást vásárolni. A III. kerületben több helyen is hozzájuthat a vásárló 1-2 szobás, szintén kis, 27–40 négyzetméteres lakáshoz 14-15 millió forint körüli összegért, a kínálat azonban ebben az ársávban szűkös.
Az agglomeráció kínálata is sokszínű. Főszabályként elmondható, hogy a budai oldal északi fele a legdrágább, a pesti oldal délkeleti, déli része a legolcsóbb. Egy hagyományos építésű, többszintes, 120–150 négyzetméteres családiház- vagy ikerházfél Budakeszin 40-50 millió forint, hasonló adottságú Halásztelken vagy Dunaharasztiban 30 millió alatt megkapható. Az ár mérséklődik a távolság növekedésével. Szentendre jóval drágább, mint Dunabogdány.
Fókuszban a komfort. Az Ecostat szerint az idén az új lakások piacán tovább hosszabbodik az értékesítés ideje. Az új építésű lakóparki ingatlanok és egyéb lakások, házak iránt csökken a kereslet, nő viszont az egyedi, igényes, magas komfortfokozatú lakóingatlanok iránt. A használt lakások piacán ellenben szinten marad, illetve csökken a vidéki nagyvárosok központjában lévő nagy, jó beosztású otthonok iránti kereslet, míg a bel-budai, zöldövezeti lakások iránti igény stagnál. A garzonlakások iránti erőteljes keresletet az 1-1,5 szobás otthonok iránti igény váltotta fel. Nehéz és egyre hosszabb ideig tart a kevésbé korszerű, magas közös költségű, hagyományos építésű és a lakótelepi lakások értékesítése.
