Úri muri

Állami csinnadrattát szervezett tegnap a Belügyminisztérium nagyjából hétszáz polgármester részvételével. Amiatt volt a duhajkodás, hogy Lamperth Mónikáék kihirdették a tárca közmunkaprogram-pályázatának végeredményét. Az úri muri kiírása annál is érdekesebb, hogy ezenközben a BM-nek hírek szerint már arra sincs anyagi fedezete, hogy a kisebb településeken kifizethesse a dolgozóit. Erre föl Jegesyné Lamperth Mónikáék most beleugrottak a nagybőgőbe, merthogy kihirdettek egy pályázati végeredményt. Ilyen a magyar virtus.
Persze Söjtör óta semmi nem meglepő ebben a hazában, nem csodálkoznék, ha Jegesyné tárcavezető egy sikeres nagymosás után magához kéretné a Mojszejev együttest vagy a King’s Singerst. (A hazai lakosság költségén, persze.) Kíváncsi lennék, mit szólt a fesztivál kapcsán ábrándos tekintetű Gyurcsány Ferenc átmeneti miniszterelnök, a haza megmentője, fehérek között egy dübörgő mélypolitikus… Azt viszont nem merném ideírni, mi a véleményük a BM-tivornyázásról (és Jegesynéről) a pénz nélkül felejtett kistelepülések közalkalmazottainak. A „dübörgő” ország napszámosainak. A szocialista kampány jelek szerint már most farsangolással kezdődik (talán az Amerikából importált menedzserek javaslatára), és ez még csak a nyitány. A nagy vigasság csak ezután kezdődik, lesz itt még lepényevés, zsákban futás, póznamászás – a kistelepülések közalkalmazottai meg kapnak majd langyos sört és hideg virslit, mint május elsején a kacsingatós karmester országlásakor a Ligetben.
Hol van itt az út vége? Van-e vége?