Van még kárpótlási jegy a szalmazsákban

A múlt századi diktatúrák áldozatainak kárpótlására adott értékpapírok ma részint a tőzsdén forognak – kis forgalom mellett és értéken –, részint utcai árusok vásárolják fel közvetlenül a kárpótoltaktól.

Városszerte papírfecniken hirdetik magukat a kárpótlási jegy viszonteladói. A telefonszámot tárcsázva készséges fiatalember biztosítja az érdeklődőt, hogy örömmel megveszik a jegyet, ha megfelel néhány feltételnek. Ezek közé tartozik, hogy az eladónak igazolnia kell, hogy 1991 óta budapesti lakos, valamint rendelkeznie kell az 1990-ben létrehozott Kárpótlási Hivatal által kiadott határozattal. Szükség van arra a pénzintézet által kibocsátott igazolásra, amely tartalmazza, hogy a kárpótolt mely sorszámmal bíró jegyeket kapta meg. Ha a feltételeknek megfelel az eladó, a nepper személyesen találkozik vele, és egy adásvételi szerződés kölcsönös aláírása után készpénzben 150 százalékos árfolyamon fizet. A jegyeket földárverésen használják fel, ezért az eladót még egy olyan szerződés aláírására is kérik, amelyben a föld tulajdonjogát a vevőnek átengedi.
Az utcai viszonteladók azért vásárolják fel a még elfekvő kárpótlási jegyeket, mert a Központi Kárrendezési Iroda által meghirdetett földárveréseken, illetve az ÁPV Rt. privatizációin ma is felhasználhatók. Az utóbbi esetében a vevő a vételár 10 vagy 20 százalékát fizetheti jegygyel, méghozzá a törvény erejénél fogva igen jó áron, 174,2 százalékon. A baj csupán az, hogy a jegyekkel már akkor rendelkeznie kell a leendő vevőnek, amikor még csak pályázik. Ha mégsem nyeri el az üzletet, a nyakán marad a jegy, amelyet a szabad piacon, vagyis a tőzsdén csak nyomott áron, cikkünk írásakor 860 forintos napi árfolyamon – a névérték 1000 forint – értékesíthet. Azt, hogy a rendszerváltozás utáni kárpótlás folyamata nem nevezhető sikeresnek, sokan megírták már. Ennek erkölcsi, emberi vonatkozásait most mellőzve egy praktikus szempontra térünk ki. A kárpótoltak esélye, hogy jegyükért földet vásároljanak, szinte a nullával egyenlő. Ennek legfőbb oka, hogy kialakult a „határozatos” kárpótlási jegyek másodlagos kereskedelme. Vagyis az a viszonteladói rendszer, amelynek működési módjáról cikkünk elején tudósítottunk. A nepperek működése miatt a liciteken esélyük sincs a néhány százezer forint névértékű jeggyel rendelkező kárpótoltaknak.
A kárpótlási jegyek szabad forgalma gondot okoz az állami adminisztrációnak is. A jövő évi költségvetés tervezete lehetőséget ad arra, hogy a Központi Kárrendezési Iroda elszámolási kötelezettségének egyezséggel is eleget tehet a közte és a kárpótlási jegyek tőzsdei kereskedéséhez kapcsolódó feladatokat korábban végző Budapest Bank, illetve annak jogutódja, az SBB Solution Szolgáltató Rt. között folyó perben. Az évek óta tartó vita abból fakad, hogy nem létezik a jegyeket számba vevő, a kibocsátott és megsemmisített papírok sorszámait tartalmazó hiteles lista. Az értékpapírokat nem sikerült kivonni a forgalomból, pedig az utóbbi években több próbálkozás is volt: legutóbb például Forrás-részvényekre lehetett cserélni a jegyeket.