Veszteséggel zárja az idei évet a hazai sütőipar. Az ok egyszerű: a pékségek nem vagy csak részben tudták érvényesíteni áraikban az évközi gázdrágulás miatt megnövekvő önköltséget. A január tizennyolcadikai újabb nyolcszázalékos tarifaemelés miatt ráadásul a jövő évet sem kezdik vérmes reményekkel a sütödék.
Werli József, a Magyar Pékszövetség szakmai titkára elmondta, hogy 2006 elején 230–250 forintos kiskereskedelmi kenyérárra – az egykilós fehér kenyérről, vagyis a legkeresettebb alaptermékről van szó – lenne szükség ahhoz, hogy a szektor nyereségessége visszaálljon. Hogy a pékségeknek sikerül-e a közeljövőben egyenesbe jönniük, vagy pedig a vállalkozások tőkeszegényebb része rövid úton végleg tönkremegy, az alapvetően a nagy áruházláncok hozzáállásán múlik. A kenyér ára ugyanis attól függ, mennyit hajlandók adni érte a multik, és úgy tudjuk, a sütödéket képviselő szervezetek folyamatos tárgyalásban vannak velük. Az egyeztetéseket azonban az ellentétes érdekek és az egyenlőtlen erők jellemzik: az áruházláncok erősek és alacsony beszállítói árat követelnek; a pékek gyengék, s így alig-alig tudják feljebb vinni az árakat. Egyes vélemények szerint a huzavona tétje nem csak a hazai sütőipari vállalkozások megmaradása. Ha a magyar pékségek elbuknak, eltűnnek velük a hagyományos technológiával készült sütőipari termékek is.

Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség