Visszatekintve a búcsúzó esztendőre, az európai országok által eddig hirdetett multikulturális modell megkérdőjeleződését tartja az év leginkább figyelemreméltó és figyelmeztető jelenségének Tálas Péter, a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem Stratégiai Védelmi Kutatóközpontjának vezetője. A szakértő kiemeli, hogy bizonyos esetekben a multikulturális együttélés valójában inkább olyan típusú egymás mellett élést jelent nyugaton és keleten egyaránt, ami óhatatlanul konfliktusokhoz, szegregációhoz, egyfajta elkülönüléshez vezet. A Birminghamben vagy Párizsban történteket azért tartja rendkívül fontosnak, mert ha valami igazán modern Európában, az éppen ennek a multikulturális együttélésnek a lehetősége. Ráadásul olyané, ami ugyanakkor megtartja a nemzeti és a sajátos karaktereket. A londoni terrortámadás, még inkább a franciaországi események pedig ezt a multikulturalitást kezdik megkérdőjelezni vagy legalábbis vizsgálatot igénylő kérdésként feltüntetni. Jobban oda kell tehát figyelni a társadalmi integráció folyamatára és arra, hogy a globalizációnak az európai társadalmakban is vannak vesztesei – véli Tálas Péter.
A nemzetközi szervezetek kiütköző válságát tartja az év leginkább figyelemreméltó fejleményének Magyarics Tamás történész, az ELTE amerikanisztikai tanszékének docense. Mint fogalmaz, az ENSZ eleve hidegháborús struktúrát tükrözött, a reformja pedig kudarcot vallott. Többek között azért, mert a nagyhatalmak nem tudtak ebben megegyezni. Az érdekellentétek megakadályozták a Biztonsági Tanács bővítését. Japán bekerülését Kína, Németországét Olaszország ellenezte, és így tovább. A szakértő szerint beszélhetünk az Európai Unió válságáról is, amit egyrészt jelzett az alkotmányszerződés két komoly kudarca, másrészt a legutóbbi hetekben a költségvetés körül folyó kisstílű, szatócs típusú alkudozás. Nem sikerült megegyezni a WTO hongkongi tanácskozásán sem. A fejlődő és az integrált fejlett országok közötti ellentétek, a mezőgazdasági szubvenciókról szóló vita még mindig nem oldódott meg. Immár folyamatosan válságban van a NATO, amely a helyét keresi, s a jelenlegi állapotában gyakorlatilag nem tud megfelelni a kihívásoknak. Ugyanolyan elavult struktúrát tartott fönn, mint az ENSZ, csak más dimenziókban – hívja fel a figyelmet Magyarics Tamás, hozzátéve, hogy a NATO sem tudta a szükséges fejlesztéseket végrehajtani, és elmaradt a modernizáció. A tagállamok a kelleténél kevesebbet költenek a védelmi rendszer modernizációjára. Magyarország az élen jár ebben, a vállalt kötelezettségeinek sem tesz eleget. A NATO tehát egyrészt katonai, technológiai és modernizációs, másrészt pedig politikai válságban van – összegez az elemző, a transzatlanti kapcsolatok krízisével folytatva a sort. Magyarics Tamás ezzel kapcsolatban utal arra, hogy az amerikai legitimációt sok szempontból aláásták az Abu Graib börtön, a guantánamói fogvatartottak körüli botrányok vagy a CIA-gépekkel kapcsolatos viták. Mindez az egész nemzetközi rendszer válságáról árulkodik, hiszen ennek alapját éppen az említett intézmények képviselnék – vonja le a következtetést a szakértő, fő okként rámutatva arra, hogy az Egyesült Államok valójában nem tudja, mit kezdjen ezekkel a rendszerekkel. Úgy véli, hogy a hidegháború lezárultával kialakult új helyzetben elsősorban a nagyhatalmak még nem találták meg a helyüket, s ez nemcsak a nemzetközi szervezetekre, hanem a kisebb államokra is negatívan hat. Így Magyarország sem nagy nyertese az EU-csatlakozásnak, de ugyanígy csorbát szenvedett a presztízse a NATO-ban is. Általában a magyar külpolitika ambivalensen viszonyult ezekhez a változásokhoz, nem nagyon hallatta a hangját például az ENSZ reformját illetően sem. Azt lehet mondani, hogy a szervezetek válsága nagyon sok szempontból kihatott a magyar külpolitika válságára, illetve bizonytalanságaira. Mindezek egyik legfőbb konklúziója, hogy a nemzetállami érdekek határozzák meg elsősorban a nemzetközi kapcsolatokat – fogalmaz Magyarics Tamás.
Az ellentmondásos elemek hirtelen megszaporodására hívja fel a figyelmet Gazdag Ferenc, a Teleki László Intézet munkatársa. Ennek egyik látványos példája a migráció, amelynek fogalma a franciaországi lázongások kapcsán került előtérbe. A szakértő szerint ennek kapcsán két lelkünk van. Az egyik oldalon Európa a maga módján próbálja zárni a határait, a másikon azonban az elöregedő társadalmaknak nagyon is szükségük van a bevándorlókra. Európa úgy gondolja, hogy idehívja azokat, akiknek munkát tud adni, a többi meg maradjon kívül. A kívülálló világ viszont nem így gondolja, s ebből rengeteg olyan konfliktus van, amit egyszerűen nem tudunk kezelni.
A világ nagy geopolitikai súlypontjai között meghatározó elmozdulás az idén nem volt érzékelhető – véli Gazdag Ferenc, aki szerint legfeljebb kifejezettebbé vált néhány apró dolog. Az egyik, hogy az Európai Unió saját magáról vallott elképzelései – történetesen, hogy a centrumnak menynyire fajsúlyos eleme maradt – tovább apadnak. Az Európai Uniónak a mechanizmusa ugyanis nem teszi kiaknázhatóvá azt a hagyományt, amellyel Európa rendelkezik. Ugyanakkor jobban láthatóvá vált például főleg Kína kiemelkedése, ami – ha úgy tetszik – éppen a globalizáció egyik mellékhatása. Kiderült, a globalizáció azt is jelenti, ha egy állam vagy egy társadalom vagy egy munkaerőpiac igazán versenyképes, és csatlakozik a WTO-hoz, akkor erejét érvényesíteni is tudja. Most szembesülünk például azzal a demográfiai nyomással, hogy a világon minden ötödik ember kínai. A szakértő az Irak körül folyó, hatalom- és katonapolitikai dolgokkal összefüggő viták kapcsán felhívja a figyelmet arra, senki nem akarja kimondani, pedig evidencia, hogy a világ legerősebb hatalma a maga eszközeivel, eszközrendszerével rendezi át maga körül az erőviszonyokat úgy, ahogy neki jobban megfelelnek. S hogy milyen eredménnyel, azt majd meglátjuk.
A világpolitika ellentmondásosságán is túltesz a politológus szerint a magyar külpolitika, amely minden tekintetben erősen vesztett a súlyából. Gazdag Ferenc utal a minisztériumot rendkívüli módon meggyengítő intézményi változtatásokra, amelyek mellé személyi változtatás is járult. E két tényező következményeképpen – kiegészülve más okokkal – a magyar külpolitika érdekérvényesítő képessége a legfontosabb relációkban nagyon vegyes képet mutat. Amíg az unión belül ez a külpolitika keresi az érdekérvényesítésnek a lehetőségeit, addig veszítjük a pozícióinkat a közvetlen környezetünkben, s gyalázat, amit produkálunk a NATO-ban.
Nagyon fontos mérföldkő a 2005. év abban a tekintetben, hogy a Fehér Ház és a Pentagon végre felismerte, gyökeres változást kell hozni a terror elleni harcban – emeli ki Gorka Sebestyén biztonságpolitikai szakértő, a Fejlődő Demokrácia és Nemzetközi Biztonsági Intézet főigazgatója. Azt ugyan még nem tudják, mit is kellene csinálni, de legalább felismerték, hogy a jelenlegi biztonságpolitika nem felel meg ennek a mostani helyzetnek – teszi hozzá. Az elemző rámutat arra is, a Nyugat kezdi észrevenni, hogy a demokrácia nagyon bonyolult fogalom, s nem lehet mesterségesen, katonai fölénynyel, inváziókkal felvirágoztatni. A demokrácia bizonyos értékrend is, s ha az adott társadalom nem azokkal az értékekkel bír, akkor nagyon nehéz lesz gyökeres változást hozni a berendezkedést illetően. Térségünkkel kapcsolatban azt emeli ki, hogy újra kellene értékelni az egész uniós integrációs folyamatot. Vissza kell térni az alapokhoz, s nem szabad elfelejteni, hogy a nemzetállam szerepe még a globalizáció mellett sem tűnt el.
origo.hu
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
