Feltámad a volt KGST-bank

Új céllal, új néven támad fel az egykori szocialista KGST-tábor „fejlesztési bankja”, amit eredetileg közös infrastrukturális beruházásokra létesítettek. A Nemzetközi Beruházási Bankként tovább működő intézménynek azonban először rendeznie kell egykori részvényeseivel, többek között hazánkkal fennálló tartozásait.

Rendezni akarja adósságát az egykori KGST-bank Magyarországgal szemben – jelentették a minap orosz hírközlési eszközök. Az eljelentéktelenedett Nemzetközi Beruházási Bank (MIB), amelyből Magyarország és Lengyelország az 1998–99-es orosz pénzügyi válság után kilépett, de Oroszország, Bulgária, Románia, Csehország, Szlovákia, Kuba, Vietnam és Mongólia tagja maradt, február végéig konkrét javaslatokat terjeszt elő a két volt részvényessel szembeni tartozások rendezésére – adta hírül a Kommerszant. Ez a rendezés már régóta várat magára, a kilépéseket követő fél éven belül meg kellett volna történnie. Magyarországnak és Lengyelországnak legalább az alaptőkéhez nyújtott hozzájárulását vissza kellett volna kapnia. A magyarok ennek alapján 15 millió euróra, azaz csaknem 3,8 milliárd forintra, a lengyelek pedig 30 millió euróra számíthatnak – írta az orosz lap. Oroszország azért akar elszámolni a két volt részvényessel, hogy újraoszthassa az intézményen belül a részesedéseket, amivel 58 százalékos ellenőrzése alá vonhatja a MIB-et a korábbi 44 százalékos hányad helyett. Oroszország ugyanis regionális fejlesztési bankot akar létrehozni a MIB bázisán.
A mostanra eljelentéktelenedett Nemzetközi Beruházási Bank a hetvenes években kifejezetten komoly hatalmi tényezőnek számított – mondta kérdésünkre Botos Katalin közgazdász, egyetemi tanár, az egykori KGST pénzügyi folyamatainak szakértője. A szovjet vezetés 1971-ben határozta el, hogy az Európa nyugati felén működő Európai Fejlesztési Bank mintájára létrehozza a szocialista országok közös beruházási bankját. A pénzintézet alaptőkéjét a tagországok adták össze. Hazánk Botos Katalin emlékei szerint egymilliárd USA-dollárt vett fel nyugati bankoktól, hogy a ránk eső nyolcszázalékos hozzájárulást lerója. A magyar szakemberek akkoriban azt javasolták a bank vezetésének, hogy könnyűipari beruházásokkal foglalkozzon első körben, hazánknak ugyanis akkoriban éppen jól jött volna ehhez a friss tőke. A szovjet politikai irányvonal azonban mást diktált: a bank egyetlen feladata az volt, hogy hozzájáruljon az orenburgi gázvezeték megépítéséhez. Újításként pedig az országok közötti elszámolások lebonyolítása érdekében megalkották a transzferábilis rubelt.
Az orenburgi távvezeték fontos beruházásnak bizonyult, a transzferábilis rubel azonban nem vált életképessé. A KGST-országok egymás közötti kereskedelmében továbbra is a barterüzlet, vagyis az áruért árut dominált. A KGST öszszeomlása után a transzferábilis kereskedelem végképp kiment a divatból, az orenburgi távvezetéken ugyanakkor továbbra is érkezett a gáz. Botos Katalin szerint a hosszú évekig elhúzódó elszámolásokkal magyarázható, hogy hazánk egészen az ezredforduló előestéjéig tagja maradt a Nemzetközi Beruházási Banknak.
A mára már orosszá vált bankvezetés igen jó üzletet csinált: a szocialista országok kölcsöneiből megépítette a gázvezetéket, amely a KGST felbomlása után orosz tulajdonba került. Nem lehetetlen, hogy hazánk ma is fizeti azoknak a kölcsönöknek a kamatait, amelyeket a Nemzetközi Beruházási Bank feltőkésítése érdekében Nyugaton vett föl, ezzel is növelve az államadósságot. A pénzintézetre pedig most ismét szüksége van az orosz államnak – mondta Botos Katalin. Az állam által visszaszerzett olajcégekből dől a pénz, így nem okoz gondot az időközben NATO- és EU-taggá – ezért kellemetlen tulajdonostárssá – vált magyar és lengyel állam tulajdonrészének kifizetése.