(POGÁNYMISÉN III.)
befejező rész –
A torzonborz, otthontalan, börtönből frissen szabadult, a Nyékládházi pályaudvar várótermében azt várja, arra számít, hogy a feltűnően jólöltözött fiatalasszony most majd elhúzódik tőle.
De ellenkezőleg, megsimogatja a kezefejét.
– Én nem félek magától! Tudom, hogy a lopást csak szükségből tette!
Ugyan mi más ez, mint a gyónás utáni feloldozás!
Penitencia nélkül! A torzonborz feláll, kitámolyog.
A szemközti vénasszony sandán figyel. Magában meg morog, méltatlankodik.
– Még azt mondja, hogy nincsen Isten!
Közben rendezgeti a pakondekliket… A torzonborz visszatántorog. Kezében egy tasakot szorongat. Mentegetőzik.
– Csak kekszecskét kaptam! Más nincsen. A többi bót meg mán be van zárva! Igaza lehet. Szombat van. Szabadszombat. Feltépi a tasakot, odatelepedik az asszony mellé. Kínálja a tasakból, hogy vegyen!
Az asszony kivesz egy kekszet, egy csak kekszecskét. Nyújtja, adja a torzonborz szájába.
Az meg viszonozza… Kivesz ő is egyet, teszi amazéba. Áldoznak!
Oda-vissza áldoznak!
Hiszen éppen így a pap is, az ostyát! „EZ AZ ÉN TESTEM, EZ AZ ÉN VÉREM!”
Én meg csak ámulok!
Csak az állomási hangosbemondó riaszt fel az ámuldozásomból: „GYORSVONAT MISKOLC–SÁTORALJAÚJHELY FELÉ A HARMADIK VÁGÁNYRA ÉRKEZIK!”
Tápászkodok, cihelődök.
Veszem a hátizsákomat, indulnék a botommal.
Jaj, a csípőízületem!
Ezek az első lépések a legkomisszabbak!
Talán megbiccentem feléjük még a fejemet is. Csak némán, szótlanul, hiszen templomban vagyunk. Misén…
Pogánymisén…
Már a vonaton, az ülésen, ahogyan lehunyom a szememet a lelki szemeimmel meg azt látom, hogy Jézuskrisztus mossa a lábait a tanítványainak…
Vagy a közmondás inkább?
Hogy: VAK VEZET VILÁGTALANT?
Vagy csak közönségesen?
Hogy: MEGTALÁLJA A ZSÁK A MAGA FOLTJÁT!
Nagypéntek is eljön majd…
Vajon lesz-e feltámadás?
Vagy úgy, ahogyan az asszony mondta?
Hogy ne mondja azt, hogy az Isten! Hogy az Isten fizesse meg!
Talán csak azért, ezért mondom, hogy pogány misén! Mert különben mintha rittig templomban lettem volna!
De talán sikerült szavakba önteni. Hónapok óta először.
Anélkül, hogy valamit is hozzáfűznék!
Talán csak annyit, hogy se hozzá nem tettem, se el nem vettem belőle.
Talán csak az átok cigányosan: INNEN NE ÁLLJAK FEL, HA NEM VOLT IGAZ – HA NEM ÍGY VOLT IGAZ!
Meg azt még, hogy ezek is emberek!
Emberek a maguk módján!
Emberek!
A Teremtés koronái.
Ezek is…
A többit az olvasókra bízom. (Matiszkó Károly 78 éves nyugdíjas, mozgáskorlátozott vasutas Bodrogolasziból.)
Rágódjanak rajta, bíbelődjenek vele.
Úgy mint, ahogyan én is.
Így, már hónapok óta!
origo.hu
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
