Ideát meg odaát

Ahogy múlik az angyalhajas, csillagszórós karácsonyi hangulat, néhány nap múltán elvitorlázik a 2005-ös év is. Az ember tökéletlenségét mutatja a töméntelen fogadkozás, amivel az újévet köszönti. Mindenki szeretne gazdag, szép, okos, fiatal, trendi és boldog lenni. Az élet szeszélye folytán keveseknek jut ezekből, vagy pedig rendre elkésünk a pillanat felismerésével. A 2005-ös év a rosszabbak közül való. Nem volt benne sok öröm, a testvéremnek van igaza, aki azt mondja, nem néz televíziót, ritkán hallgat rádiót, de újra olvassa a százkötetes Jókait díszkiadásban. Az ország egyik fele erre, a másik arra, feszélyező, amikor az a legnagyobb fegyverténye egy társaságnak, hogy amíg együtt vannak, kínosan kerülik a napi politikát. Az, hogy ki kezdte a szakítást, érdektelen. Azt, hogy miből táplálkozik, majd a történészek egyszer leírják. Elég elviselni. Vagy túlélni. Vagy elviselni és túlélni az igazi, nagy bravúr.
Ideát a rendszerváltás felszabadította a vallásos embereket. Mindenki hite szerint tisztelheti Istenét, senkinek semmi köze hozzá, melyik templomban, hogyan imádkozik, milyen hitben neveli, taníttatja gyermekét. Odaát ez évben egyre dühödtebb támadásokat kellett az egyházaknak és a híveinek elviselniük. Bizonyos körökben nevetség és gúny tárgya a kereszténység. Hitükben megsértett tömegek állnak az egyik oldalon, és nem értik, hogyan történhet ez meg egy állítólag sokszínű demokráciában.
Ideát évek óta folyik a harc egy sokarcú fantom ellen, ami beteríti a médiát, az a művészeteket, a közbeszédet, és ott garázdálkodik a családi, baráti kapcsolatokban is. Odaát vannak az úgynevezett kinevezett tehetségek. Egész évben ők köszönnek vissza a televíziós csatornákon, a hírműsorokban, a kvízműsorban, a bulvármédiában, minden zenei adón és színpadokon. Ha csömörünk is van tőlük, csak őket fogyaszthatjuk, mert másokat közel sem engednek a nyilvánossághoz. Az írott és az elektronikus média akutabb kórban senyved. Működik a túlélő médiaelit, amely magát pártok felettinek és támadhatatlannak hiszi. Önnön létezésén kívül nem ismer más etalont, ezért a Hír TV, amely rést ütött ezen a monopóliumon, a legelképesztőbb támadásoknak van kitéve. Ideát a kirekesztés folytatólagosan működik: a jobboldal több közéleti szereplőjét lankadatlan dühvel igyekeznek kiszorítani. Olyan az összkép, mintha csak az egyik oldalon lennének kiváló költők, színészek, neves írók, nagy építészek, híres képzőművészek, zenészek, tudósok.
Hogy abszurd a helyzet? Hogy ez csak Magyarországon történhet meg? Magyarország egy féloldalas ország. Odaát a tolerancia jegyében a homoszexuálisok liberális kardokkal küzdenek, hogy házasodhassanak, gyereket fogadhassanak örökbe, bevonuljanak katonának, vagy lehessenek rendőrök. Ideát rémült segélykiáltások hallatszanak, veszélyben a család, ebben az évben is kevesebb gyerek született, mint tavaly. Kitüntetett helyünk van az unióban, ami a rákos megbetegedések emelkedő számát illeti. Odaát tágítják az ízlésünk határait: vérző disznók, vizeletben ázó korpuszok, nőknek maszkírozott férfiak, trágár beszédek, megszentségtelenített Mária-kultusz viszolyogtatják a nagyérdeműt. Ideát csak annyit szeretnének, hogy mindezekkel hagyjanak békén bennünket. Odaát fiatal fiúk és leánykák éltetik a tüntetésen a kendermagot, meg a kábítószer szabadságát, ideát a miniszter vértolulást kap, ha az egyházi iskolák tanárostól, szülőstől, gyerekestől tüntetnek, de nem az ecstasytablettáért, hanem az egyenlő bánásmódért.
Ha szabadna kívánni: 2006 legyen azé a szóé, ami úgy hangzik: együtt.