Terézváros egyik üde színfoltja is lehetne a 105 éves Moulin Rouge nevű mulató, amely a Nagymező utca részben sétálóutcává alakított szakaszán található, egy épületben a Budapesti Operettszínházzal, szemben a Thália Színházzal és ötven méterre a Radnóti Színháztól. Azért, hogy mégsem a kultúra oldalon találkozunk az intézmény nevével, az a működtetési jogért évek óta zajló pereskedéssel magyarázható. Három esztendeje már kísérletet tettünk a szálak kibogozására, de az eltelt időszakban – ha lehet – még kuszábbá vált az ügy.
1999 decemberében a Pro-Moulin Kft. és az épület vagyonkezelője, vagyis a Budapesti Operettszínház egy 2016-ig szóló bérleti szerződést kötött, amelyet a Fővárosi Közgyűlés kulturális bizottsága is jóváhagyott. A Pro-Moulin vállalta, hogy a mulató korábban megkezdett felújítását befejezi; ezt teljesítette is. 2002. augusztus 30-án az ekkor már felszámolás alatt lévő Pro-Moulin üzemeltetési szerződést kötött a Miller-Show Kft.-vel. (A két cégnek ugyanaz a személy, Bökfi János a tulajdonosa.) A Miller-Show pár nappal később működési engedélyt kapott, amelyhez a Budapesti Operettszínház is hozzájárult. Az operettszínház jogi képviseletét ekkor még nem az egykori kancelláriaminiszter, Kiss Elemér ügyvédi irodája, hanem Németh Gabriella látta el.
2003 tavaszán a Miller-Show birtokba vette és üzemeltette a helyiséget, azonban a Moulin Rouge-ban dolgozók egy része által alapított, és a bérlővel korábban is jogvitában álló Nagymező 17 Kft. birtokvédelemért fordult a VI. kerületi jegyzőhöz, aki a kérelmet elutasította. Ezután elfogultsági indítványt nyújtottak be a jegyző ellen, amelynek eredményeként az V. kerületi jegyző hatáskörébe került az ügy elbírálása.
Bár a Nagymező 17 Kft.-nek nem volt érvényes üzemeltetési szerződése, mégis üzemeltetőnek kiáltotta ki magát, majd újfent birtokvédelemért fordult immár az V. kerületi jegyzőhöz, aki meglepetésre ezt meg is adta a cégnek, sőt egy működési engedéllyel is megtoldotta azt. Tette mindezt annak tudatában, hogy a Miller-Show Kft. már érvényes működési engedéllyel rendelkezett, ráadásul a Nagymező 17 Kft.-t az operettszínház is jogcím nélküli, rosszhiszemű használónak titulálta.
A mulatóba több száz millió forintot beruházó, de birtokon kívülre került Pro- Moulin hiába támadta meg 2003-ban a birtokvédelmi határozatot, a polgári per – a Nagymező 17 Kft. ügyes időhúzó manőverei miatt – a mai napig tart. Az alperes először a bíró ellen nyújtott be – indokolás nélküli – elfogultsági indítványt, amellyel három hónapnyi időt nyert, majd az operettszínház és a Pro-Moulin között 1999-ben kötött szerződés érvénytelenségének megállapítását kérték. A Fővárosi Ítélőtábla idén júniusi jogerős ítéletében megállapította, hogy a szerződés érvényes. Ekkor viszont a Budapesti Operettszínház igazgatója, Kerényi Miklós Gábor – akinek a kinevezését 2009-ig hosszabbította meg idén januárban a Fővárosi Közgyűlés kulturális bizottsága – sietett a Nagymező 17 Kft. segítségére azzal, hogy egyoldalúan fölmondta az ominózus 1999-es bérleti szerződést. Mivel a Pro-Moulin szerint a szerződésben kizárták az egyoldalú felmondás lehetőségét, ezért pert indítottak annak megállapítására, hogy az operett igazgatója jogszerűtlenül fölmondta a szerződést. Ebben az ügyben a napokban volt az első tárgyalás, és amíg jogerősen le nem zárul (feltehetőleg hónapok múlva), addig az alapkérdésben, vagyis a birtokvitában sem születhet jogerős ítélet.
A bérleti szerződés egyoldalú felmondásakor már nem Németh Gabriella, hanem a Forgács és Kiss Ügyvédi Iroda volt az operettszínház jogi képviselője. Kerényi Miklós Gábor lapunknak elismerte, hogy az ügyvédváltás összefügg a Moulin Rouge körüli hercehurcával. Mint mondta, azért volt szükség a váltásra, mert az előző jogi képviselő kezei között átláthatatlanná vált számukra ez a szövevényes ügy. Németh Gabriella erre úgy reagált, hogy írásban, indokolás nélkül, nyári szabadsága idején bontották föl megbízási szerződését, és abban semmilyen hasonló kifogás nem szerepelt.
Emlékezetes, 2003-ban az vezetett Kiss Elemér kancelláriaminiszter lemondásához, hogy kiderült, ügyvédi irodája, a Forgács és Kiss három állami céggel, a Malévval, a Nemzeti Autópálya Rt.-vel és a Nemzeti Közlönykiadóval is üzleti kapcsolatban állt. Kiss Elemér akkor azt állította, hogy nem tudott ügyvédi irodájának állami megbízásairól. A Forgács és Kiss a Nemzeti Autópálya Rt.-től egy jelentés elkészítéséért lapinformációk szerint 6-8 millió forintot vehetett föl, viszont a Malév átvilágításáért már jóval több pénz, mintegy 30 millió forint ütötte a markát. Utóbbi ügylet nemcsak Kiss Elemér, hanem a Malév akkori vezérkarának a bukását is okozta, ugyanis az ÁPV Rt. vizsgálata több szabálytalanságot tárt föl az ügyvédi iroda tanácsadói megbízása kapcsán.
Amikor az operettszínház igazgatója egyoldalúan fölmondta a Pro-Moulinnel kötött bérleti szerződést, a Nagymező 17 Kft. nevet és székhelyet változtatott, helyette jogutódja, a Vörös Malom Kft. folytatta a pereskedést a birtoklásért. A Vörös Malom tulajdonosa az MSZP közelinek tartott vállalkozó, Pólus Péter lett. Az üzletember ugyanakkor cáfolta, hogy őt bármelyik párthoz be lehetne sorolni. A vállalkozó lapunknak azt mondta, cégének bérleti szerződése van a mulatóra, és szerinte a fővárosnak örülnie kellene, hogy a pereskedés idején is van valaki, aki felújította a mulatót, üzemelteti azt, és havonta 3,5 millió forintot fizet az operettszínháznak.
Körmendy Ferenc, a Fővárosi Közgyűlés kulturális bizottságának SZDSZ-es elnöke ezzel szemben kijelentette, a szerződés érvényességéhez a grémium hozzájárulása szükséges, márpedig a testület utoljára 1999-ben a Pro-Moulin és az operettszínház között létrejött bérleti szerződést hagyta jóvá.
Ugyanakkor még egy jogszerű bérleti szerződés sem elégséges ahhoz, hogy egy cég vendéglátóhelyet üzemeltessen. Ahhoz szükség lenne működési engedélyre, de az V. kerületi jegyző tájékoztatása szerint a Vörös Malom ilyennel nem rendelkezik.
A kör bezárult. A mulató a jelek szerint jogszerűtlenül üzemel.
Kerényi Miklós Gábor kiemelte, az operettszínháznak az az érdeke, hogy a Moulin Rouge-t minél előbb egy „legitim, érvényes működési engedéllyel rendelkező cég bérelje”.
És ha már szó volt Kiss Elemér ügyvédi irodájáról, meg kell emlékeznünk a jelenleg előzetes letartóztatásban lévő Tasnádi Péterről, a jobboldali politikusok és újságírók „levadászójáról”. Korábban ugyanis tárgyalások folytak Vermes János (aki önmagát a Moulin Rouge „igazgatójának” nevezte) és Tasnádi között arról, hogy a mulatóban az őrző-védő szolgálatot a vállalkozó lássa el. A megállapodás nyélbe ütését azonban Tasnádi Péter büntetőpere és börtönbe kerülése megakadályozta.
Nem hiúsult viszont meg a Doszpot Péter MSZP-s országgyűlési képviselő érdekeltségébe tartozó Expol Különleges Szolgálat Személy- és Vagyonvédelmi Kft. megbízása, amely idén nyárig portaszolgálatot látott el a Moulin Rouge-ban. Doszpot Péter megerősítette az értesülésünket, hozzátéve: csupán pár hónapon keresztül végezték ezt a munkát.
Birtokvita fejszével. A terézvárosi Moulin Rouge bérlési és működtetési jogosultsága körüli hercehurca szinte békésnek tekinthető ahhoz a birtokvitához képest, amely a közelmúltban néhány utcával arrébb, a belvárosi Deák utcában történt. Kora délután egy 15-20 fős, vascsövekkel, baseballütőkkel, kalapáccsal fölfegyverkezett társaság a kirakat szétverése után berontott a Grand Casinóba, ahol megtámadták a biztonsági őröket. Egy ember megsérült, tizenhárom támadót előállítottak a rendőrök. A nem mindennapos akciót a régi és az új bérlő közötti jogvita váltotta ki. Az attakot negyedórával a rendőri segédlettel, zavartalanul lebonyolított birtokbahelyezési eljárás után hajtották végre.
