Ugyanazokat a jegyeket viseli magán az elfogadott uniós költségvetés, mint amit a korábbi agrármegállapodás hordozott – mondta lapunknak Boros Imre. Az Orbán-kabinet uniós pénzekért felelős tárca nélküli minisztere emlékeztetett rá, hogy az „agrárdiktátum” következtében az új tagállamok csupán 25 százalékát kapták (Lengyelország és Csehország 55 százalékot) a régi tagok támogatásának, s csak 2013-ra érhetik el a régiek támogatási szintjét. Boros ismertette: az Európai Parlament korábban az EU közös költségvetésének támogatási kiadásait a bruttó nemzeti jövedelem (GNI) 1,14 százalékában jelölte meg, a luxemburgi döntés ezt 1,06-ra, az angol javaslat pedig 1,03 százalékra apasztotta. A végsőként elfogadott verzió végül a legalacsonyabb, 1,045 százalék lett. Boros rámutatott, hogy a támogatások kérdésében a „lefelé menetelés” folyamatos volt: öszszegszerűen hazánknak az Európai Bizottság korábbi elképzelése hét év alatt még 25,4 milliárd eurót biztosított volna, amit a parlament 24,9, a luxemburgi javaslat 23,4 milliárd euróra csökkentett volna. A britek első javaslata 21,6, a második elképzelés 21,74 milliárd eurót jelent, míg a végsőként elfogadott támogatás 22,6 milliárd euró lett. Boros úgy látja, hogy a színjáték végeztével a régiek az új tagokkal érzékeltetik, kegyet gyakoroltak feléjük. Úgy diktáltak az újaknak, hogy biztosak voltak benne, lesz ugyan morgás, de egy új tagállam sem mer majd komolyabb lépéseket tenni, hiszen a kevés pénz is több a semminél. Ezért lélektanilag kivárták a megfelelő pillanatot, s akkor állították tények elé a szegény államokat, s a beetetésként kínált első, szerény brit javaslatnál kínáltak némileg magasabb támogatást.
A korábbi miniszter elismeri, pozitívum, hogy megszületett a hétéves költségvetés, melyben vannak könnyítések is. Ezek között említette, hogy az önkormányzatok pályázatukba beszámíthatják az általános forgalmi adót, így kevesebb önerővel indulhatnak a pályázatokon. További enyhítés – bár ez Boros szerint a tesze-tosza magyar hozzáállás következménye –, hogy a szerződéskötést követő pénzlehívhatóság kétéves időtartamát három esztendőre emelték. A nemzeti önrész mértéke pedig 15 százalékra csökkent, ami a fejlett tagországok esetén 50 százalék. Ezzel könnyebbé válik a magyar társfinanszírozás, ám összesen kisebb volumenű pénzek mozdíthatók meg – mutatott rá Boros Imre, aki úgy véli, a központi költségvetés súlyos állapota miatt kérdéses, hogy a szerényebb társfinanszírozási igényhez is lesznek-e hazai források. Boros kiemelte: a legroszszabb a helyzet a mezőgazdaságban, ahol nem nőtt az uniós támogatási keret. Ráadásul két új, jelentős agrártermelési volumennel bíró, de forráséhes ország – Románia és Bulgária – csatlakozik rövidesen a közösséghez. Boros szerint az egyenesen felháborító, hogy a vidékfejlesztési 88 milliárd eurós keretet 69 milliárdosra csökkentették, s az áfát nem lehet elszámolni. A szakember rámutatott: a változtatások a központi régiónak sem hoztak jót, az ugyanis egyharmaddal kevesebb forráshoz juthat. Nem tették lehetővé, hogy például egy fővárosi hídberuházás nemcsak budapesti, hanem régiós program legyen, miközben Prágában erre lehetőséget adtak.
Boros Imre aláhúzta: az uniós támogatási forrás csak elvi szubvenció, hiszen ehhez jó programok és magyar társfinanszírozás szükséges. A Nemzeti fejlesztési terv alapján azonban nem lehetünk túl bizakodók. Boros azt mondta, hogy a Kovács László korábbi külügyminiszter, EU-biztos által korábban 2004–2006-os időszakra hangoztatott, hárommilliárd eurós támogatási keretet sem használták fel optimálisan. Boros úgy véli, a pénzfelhasználásban nem lesz erőlelépés, s a kifizetések a tavalyi alacsony szinten realizálódnak idén is. További veszély ránk nézve, hogy a kohéziós kifizetéseket az EU leállítja a túlzott deficit miatt, és rajtunk keresztül mutat példát másoknak a költségvetési fegyelem betartására.
Argentína halaszt. Nestor Kirchner argentin kormányfő bejelentette, hogy országa az IMF-fel szembeni kölcsöntartozását nem decemberben, hanem január 2-án folyósítja. Kirchner szerint az argentin valutatartalékok mintegy harmadát használnák fel a 9,8 milliárd dollár átutalásához. A fizetés teljesítéséhez, az argentin jegybanki tartalékokból, még az argentin törvényhozásnak is felhatalmazást kell adnia. A gond az, hogy Argentína adóssága az IMF-nek történő gyors és nagy összegű teljesítéssel gyakorlatilag nem is csökken. (MTI)
