Becslések szerint hárommilliárd forint értékű kárpótlási jegy van forgalomban ma Magyarországon – írtuk november 2-án megjelent cikkünkben (Van még kárpótlási jegy a szalmazsákban). Utcai viszonteladók vásárolják fel a még elfekvő kárpótlási jegyeket, hogy a Központi Kárrendezési Iroda által meghirdetett földárveréseken, illetve az ÁPV Rt. privatizációin használják fel. A szabad piacon, vagyis a tőzsdén csak 860 forint körüli napi árfolyamon – a névérték 1000 forint – értékesíthetők.
A mai felvásárlók az úgynevezett „határozatos” jegyekért – vagyis amelyeket a kárpótoltak egyenesen a kárpótlási hivataltól az általa kiadott határozattal kaptak – 150 százalékot fizetnek készpénzben. Nem volt ilyen szerencséjük azoknak, akik a 90-es évek elején igyekeztek pénzzé tenni jegyeiket. Közéjük tartozott Bakos Gábor, aki történetével felkereste szerkesztőségünket.
Mint elmondta, apja, aki városi tisztviselő volt, még a háború előtt vett 16 hold földet megtakarított pénzén. Ez abban az időben szokványos befektetési forma volt, hogy a pénz értékét megőrizzék. 1948-ban „kötelező felajánlás”-ként oda kellett adnia az államnak ellenérték nélkül, különben kirúgták volna állásából, vagy akár le is csukták volna azt, aki nem teszi. Mikor a rendszerváltás után sor került az elvett földek visszaigénylésére, az időközben elhunyt apa után olvasónk kárpótlási jegyeket kapott. A jegyekkel licitálni lehetett volna termőföldre, ám akkor az eredetinél jóval kisebb földet kaphatott volna vissza, de mint földműveléssel nem foglalkozó, nem is licitálhatott.
Mesés ajánlatok
A kárpótlási jegyekkel a 90-es évek elején semmit nem lehetett kezdeni, mondta el Bakos Gábor, amikor feltűnt a City Kárpótlási Jegy Befektető Rt., és a napilapokban öles hirdetéseivel mesés ajánlatot tett: a kárpótlási jegyeket 174,2 százalékos árfolyamon számítja be és már két év múlva osztalékot fizet. Hirdetménye szerint: „Az 1996-os évtől Önt osztalék illeti meg!” Sőt az országszerte felállított becserélő helyeken az ügynökök szóban még rá is dupláztak: „A City Rt. olyan jó üzletekbe fekteti a kárpótlási jegyeket, hogy két éven belül készpénzért visszavásárolja Öntől a részvényeket!” Csoda-e, hogy ezrével tódultak a szerencsétlen kárpótoltak, hogy City-részvényt kapjanak? Nemcsak a City Rt.-t, hanem más cégeket is alapítottak, hogy begyűjtsék a jegyeket, azokkal az egyéni kárpótoltak számára hozzáférhetetlen állami tulajdonrészekhez jussanak, miközben magukat a kárpótoltakat kisemmizzék.
Az első csalódás a becseréléskor érte a kárpótoltakat, mert a City Rt. a saját részvényeit is 174,2 százalékos kibocsátási felárral adta, vagyis a becserélési arány 1:1 lett. A következő csalódás akkor következett, mikor az 1996-os évre beígért osztalékból semmi sem lett, sőt a cég a fennállása óta, mindmáig egyetlen fillér osztalékot sem fizetett. A cég meg sem próbálta tőzsdére bevezetni részvényeit, így azok annyit sem értek, mint amennyibe a papírdarabok előállítása került.
És a csalódásnak még nincs vége – folytatta Bakos Gábor. Mikor az évek múlásával keresni kezdte a céget, azzal ámították, hogy a jegyeket ingatlanokba fektették, azokat bérbe adják, és a következő évben már lesz jövedelem, osztalék. Miután nem lett, beletekintett a cég beszámolóiba, ám ott semmiféle ingatlan nem szerepelt. Sőt vagyon sem: a cég ki volt ürítve! Az igazgatósági elnök csak hallgatott, ha megkérdezték, mikor lesz osztalék. Mit szándékozik tenni a vezetőség, hogy a kárpótoltak lássanak már végre valamit? Olvasónk a felügyelőbizottsági tagoknak is hiába írt, felbontatlanul jött vissza az ajánlott levél – talán nem is léteznek már? Csak a neve maradt volna? Hol vannak a felelősök, akiket a kárpótolt részvényesek elszámoltathatnának a rájuk bízott vagyonról?
Kisemmizett kisrészvényesek
A tőkepiacról megjelent törvény (Tpt.) a részvények dematerializálásának előírásával pedig egyenesen „törvényesítette” a kárpótolt részvényesek kisemmizését. A dematerializálás azt jelenti, hogy a papírra nyomott részvényeket digitalizált, elektronikus részvényekké kell átalakítani. A cég azonban ezt nem a rendes éves közgyűlésén, hanem csupán a tavalyi év végén sebtiben összehívott rendkívüli közgyűlésen jelentette be, amikor a dematerializálás 2004. decemberi végső határideje már körmére égett. Következésképp a több ezer részvényes többsége erről biztosan nem tudott. A törvény erre felkészült és előírta: ha a részvényes nem adja be részvényét, akkor is megsemmisítik. Vele együtt megsemmisítik a részvényben megtestesülő tulajdonjogait, sőt a részvénytársaság részvényeseinek sorából is törlik. A jogszabály „vigaszdíjként” kilátásba helyezte, a cégnek az ilyen be nem nyújtott és megsemmisített részvények helyett újakat kell kibocsátania, azokat értékesítenie kell, és a bevételt oda kell adnia a feledékeny részvényeseknek. Már persze akkor, ha a figyelmetlen részvényes erről egyáltalán tudomást szerezne. Mert ha nem tud róla, hogy neki pénz jár a figyelmetlenségéért, akkor bizony a cég törli őt a részvényesek sorából, miközben a pénz bent marad a cég kasszájában! Így lett teljes a kisrészvényesek kisemmizése.
Ám a szabályos dematerializálást is kijátszotta a cég. Olvasónk szabályosan beadta részvényeit határidőre, ám a City Rt. szerint náluk nem volt részvényesként nyilvántartva. Amikor ezután közvetlenül elküldte az értékpapírszámla hivatalos kivonatát, arra is azt mondták, hogy nem részvényes! De azok sem láttak egyetlen fillért sem, akik nem adták be dematerializálásra a részvényeiket. A törvény szerint ha a be nem adott részvények helyett kibocsátott új részvények eladhatatlanok, akkor a cég egyszerűen ennyivel csökkenti az alaptőkéjét, miközben a részvényesnek semmit sem fizet. Jogos a kérdés: milyen alapon csökkentheti, azaz tüntetheti el a cég azt az alaptőkét, amit a részvényesek adtak össze?! És hogyan létezhet nálunk olyan törvény, amely ráadásul ezt még elő is írja? – háborgott olvasónk.
Vesztes befektetők
Újabb rejtélyt okozott olvasónknak az a tény, hogy a City Rt.-ben a szavazatelsőbbségi részvények 136 szavazatra jogosítanak, holott a társasági törvény legfeljebb tíz szavazatelsőbbséget enged. A Keler Rt.-től – a Budapesti Értéktőzsde elszámolóházától – kapott magyarázat szerint a gazdasági törvény 301. § (3) bekezdése felmentést ad a tízszeresben maximált szavazati jog korlátja alól, ha arról még 1998. július 15. előtt döntöttek. És valóban, számolt utána olvasónk, a City Rt.-t 1998 előtt alapították, így a kivételek közé tartozik. Ettől persze továbbra is tény, hogy a kezükben lévő elsőbbségi részvényekkel az összes többi részvényest lesöprik, mert az számukra az összes, elvileg szóba jöhető szavazat több mint felét biztosítja. De vajon miért egyezhettek bele a részvényesek eleve az őket hátrányos helyzetbe hozó rendszerbe? Nos, erre olvasónk is tudja a választ: a kárpótlási jegy becserélésekor és a részvények átvételekor rögtön ráíratták az adásvételi papírra: „Felhatalmazom a City Brókert, hogy engem mint részvényest képviseljen az alakuló közgyűlésen.”
A kérdések megválaszolása érdekében felkerestük a City Rt. budapesti irodáját. Az utcai bejáratnál már nem találtuk meg a City Kárpótlási Jegy Befektető Rt. névtábláját, csupán a tulajdonosi körhöz tartozó Pannon Holding neve olvasható. A kaputelefonon a City Rt. nevét bemondva bebocsátást nyertünk. A cég irodájában egy fiatal ügyintéző hölgy beterelt egy cselédszobából kialakított aprócska tárgyalóba. Olvasónk kérdéseit előadtuk, amire a következő tájékoztatást kaptuk: azon részvényesek tulajdonrészét, akik azt papír formában őrzik, a City Rt. áprilisig igyekszik eladni. A dematerializált részvények tulajdonosainak ezt maguknak kell elvégezni. Azt csinálnak részesedésükkel, amit akarnak. A cég magát megnevezni nem kívánó munkatársa ugyanakkor azt állította, hogy beszélt már olyan emberrel, aki sikerrel túladott City-részvényén – névértéken. Ugyanakkor a cég semmire nem vállal kötelezettséget. Hogy mindez milyen érdekek mentén történt, arra kollégánk korábbi cikke világított rá. Torkos Matild 2003. augusztus 1-jén megjelent írásában göngyölítette fel a kárpótlásijegy-csere mechanizmusát. Eszerint a kilencvenes évek közepén már kitalálták a kárpótlási jegy hasznosítására szakosodott cégek a megfelelő konstrukciót. A City Kárpótlási Jegy Befektető Rt. papírjait cserélték kárpótlási jegyekre a VWM Lízing-botrányban elhíresült City Bróker Kft. segítségével. Ebben az ügyben kulcsszerep jutott a Kulcsár-ügyben elhíresült K&H Banknak. A City-ügyleten szakértői becslések szerint több mint egymilliárd forintot veszítettek a kisbefektetők. Az ügylethez a szocialista közelinek tartott Leisztinger Tamás nagyvállalkozó birtokában lévő Arago-csoportnak is volt köze. Egyebek mellett az e cégcsoporthoz tartozó Eravis-szállodapapírokat vásárolták fel a kisbefektetőktől megszerzett kárpótlási jegyekért. A trükkös ügyletsor lényege: papíron 170 százalékon kicserélték a kárpótlási jegyet City-részvényre. A City Rt. vagyona lényegében az így összegyűjtött kárpótlásijegy-tömeg volt. Majd a kárpótlási jegyeket tényleges árfolyamértékükön Eravis-papírra váltották, és csekély nyereséggel azon is túladtak.
Mi maradt a cégben vagyonként? A csekély, egy-két százalékos nyereség, amit felemésztett a City Rt. működtetése. Mi maradt a kárpótlási befektetőnek? A kiüresített City Rt. részvénye. A rendőrség a nyomozást megtagadta: a konstrukció kiállta a törvényesség próbáját.
Így lett a meghurcoltak, megnyomorítottak, a diktatúrák áldozatainak kárpótlására szánt pénzből cégvagyon, magánvagyon. Így diadalmaskodtak a szocialista közeli vállalkozók újólag azokon, akiket a diktatúra már amúgy is megtaposott.
origo.hu
Szijjártó Péter: Megkaptuk Paks 2 első beton öntéséhez szükséges zöld lámpát
