Sokan próbálkoztak már Gárdonyi Géza műveinek értékelésével, de az író valamiképp minden próbálkozásnak fittyet hányt, minden skatulyából kibújt, amelybe be akarták tuszkolni. A Nap Kiadó In memoriam sorozata tekinti át most az író életútját és a művével kapcsolatos kritikai visszhangokat. Gárdonyi, aki Agárdpusztán Ziegler Gézaként látta meg a napvilágot, Egerben tanítóképzőt végzett – magyarból egyik professzora meg is buktatta –, volt aztán tanító és hírlapíró (többek között Győrben és Szegeden), és korai írói próbálkozásai nem váltottak ki különösebb visszhangot. Sok műfajjal megpróbálkozott pedig, írt novellákat és tárcákat, verseket és színműveket, később nagyszerű regényeket, köztük az Egri csillagokat, amely alighanem a legtöbbek által olvasott magyar regény mind a mai napig. Első sikereit a (később megtagadott) Göre-sorozat meg Az én falum című novellafüzér hozta meg. Műveit az író- és költőtársak becsülték – verseiről Kosztolányi, prózai munkáiról Ady, Móra és Schöpflin, színműveiről Kellér Andor, Molnár Ferenc és legjobb barátja, Bródy Sándor (akivel később egy életre összekülönbözött) írt méltató szavakat –, ugyanakkor kicsit mindvégig idegen maradt a századelő irodalmi közegében, sebzett különc, hóbortos nőgyűlölő, ködökbe révülő teozófus és spiritiszta, aki többnyire elzárkózott még a legjobb szándékú közeledés elől is.
Egerben díszpolgárrá választották, ám annyira zárkózottan élt, hogy amikor egyszer Móricz Zsigmond társaságában végigsétált a városon, nem ismerte föl senki. Dolgozószobája ablakait állítólag befalaztatta, és csak az üvegborítású mennyezet felől érkezhetett ide némi világosság. Stílusáról, amely sok fejtörést okozott a tanácstalan ítészeknek, alighanem Rónay György mondta ki a leginkább megszívlelendő szavakat: „Alapjában véve pszeudonépies műnyelv ez, mutatis mutandis ugyanúgy műstílus, mint akár Babitsé. Csakhogy míg emez az intellektualitással túlterheli, addig Gárdonyi intellektualitásától inkább megfosztja a stílust.” Való igaz, nem az intellektualitás, inkább a nagy beleélő képesség volt a legfőbb erénye. Amikor bölcselkedni próbált, például sokat emlegetett (és nagy nehezen megfejtett), maga kitalálta titkosírással vezetett naplójegyzeteiben, meglehetősen lapos igazságokat vetett papírra. Ám bölcselet ide, különcség oda, ha nem is minden műve, néhány novellája és egyik-másik regénye (főként az egri hősök emlékét idéző) mind a mai napig kiállta az idő próbáját.
(Halhatatlan csillagok – In memoriam Gárdonyi Géza. Összeállította: Z. Szalai Sándor. Nap Kiadó, Budapest, 2005. Ára: 2590 forint)
origo.hu
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
