Szálegyedül

Csehországban már törvény tiltja a kommunizmus bűneinek tagadását, Magyarországon viszont a rendszerváltozás után másfél évtizeddel sem történt meg a Kádár-rezsim bűneinek rendszerezett, tudományos feltárása. Mély csend övezi például a szovjet típusú politikai pszichiátria magyarországi alkalmazását. Felelősségre vonásról, jóvátételről szó sincs. Pákh Tibor egyike volt azoknak, akikkel szemben a diktatúra legaljasabb megtorlási eszközeit – köztük a pszichiátriai hadviselést is – alkalmazták.

Egyre kevesebbet tudnak a felnövekvő nemzedékek a diktatúra százezrek életét megnyomorító embertelenségéről, az iskolákban a történelem tanítása során rendszerint el sem jutnak a Kádár-korszakig. De hiába is jutnának el: a diktatúra bűneinek tudományos feldolgozása, adatolása a mai napig nem történt meg, viszont egyre-másra látnak napvilágot olyan könyvek, publikációk – legutóbb Moldova György tendenciózusan elfogult írása –, amelyek egyfajta dicsfénnyel vonják be Kádár János, a csatlós diktátor működését. Azok a hangok, amelyek a valóságról tudósíthatnának, egyre halkabbak.
Pákh Tibor nyolcvankét éves. A rendszerváltozás után 15 évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy egybeszerkesztve kerülhessenek a nyilvánosság elé a diktatúra, a szovjet birodalmi elnyomás elleni állhatatos harcának betiltott, elkobzott írásai, amelyek annak idején szamizdatban terjedtek. A most megjelent Szálegyedül című kötetet Modor Ádám állította össze a Gulyás testvérek által készített, Pákh Tiborról szóló dokumentumfilm, valamint a Történelmi Levéltárban folytatott saját kutatási eredményeinek felhasználásával. Pákh valóban szálegyedül vívta harcát, ami nem ért véget a rendszerváltozással sem. Ahogy mondja, a „moszkvai leninizmus” intézményesített formáját sikerült ugyan kitakarítani az országból – és ez kétségkívül győzelem –, de az utána visszamaradt szemét még mindig mérgezi közéletünket.
Pákh Tibor ugyanazt mondta az 1988–89-es sorsfordító esztendőkben és azután is, amit a diktatúra ideje alatt – vállalva a testi és lelki meggyötretést. Vonuljanak ki az országból a szovjet megszállók, és a vonatkozó nemzetközi jogi normáknak megfelelően fizessék ki a birodalmi alávetés által okozott károkat. A szovjetek elmentek, a birodalom összeomlott, csakhogy a jóvátételről még a rendszerváltó erők sem akartak hallani, holott Magyarország súlyos árat fizetett a második világháború után a szövetségeseknek, köztük az országot megszálló és gyarmati sorba taszító Szovjetuniónak. Pákh Tibor részt vett az 1989. november negyedikén, a szabadságharc leverésének gyásznapján szervezett tüntetésen a „moszkvai birodalom” nagykövetsége előtt. A demonstráció délután négy órától másnap reggel hétig tartott. Az általa fogalmazott petíció tartalmazta a jóvátételre vonatkozó részeket is. Ha lelki, erkölcsi károkat nem is lehet jóvátenni, legalább az anyagi károk megtérítését ki kell követelni: jóvátétel jár a második világháború után becslések szerint legalább 600 ezer magyar állampolgár kényszermunkára hurcolása, dolgoztatása, megsemmisítése miatt. Kárpótlás jár a birodalomtól országunk bauxit- és uránércvagyonának ellenőrizetlen kiszállítása miatt. (Az uránérckincsünk elrablása elleni tiltakozás már az ötvenhatos követeléseknek is fontos eleme volt.) A „moszkvai birodalom” felmérhetetlen károkat okozott ötvenhatos beavatkozásával és az akkor Magyarország ellen viselt totális háborújával. Ahogy írja, ráadásul később ki is fizettették a Kádár-rezsimmel a forradalom vérbe fojtásának költségeit. De Pákh szerint gazdasági életünk moszkvai irányítása is súlyos károkat okozott. Csak egy példa: a modern, dízelüzemű Csepel teherautók gyártását 1959–60-ban megszüntették szovjet utasításra. A gyártást Moszkva vette át, Magyarország pedig kénytelen volt megvásárolni a benzinfaló és környezetszennyező ZIL teherautókat. Pákh Tibor 1988-ban Csepelen, a Krassó György Magyar Október Pártja szervezte „rántott leveses” tüntetésen is elmondta: az ország nyomorúságának fő oka a Moszkva által ránk kényszerített osztályharcos leninizmus. „Ahol csak bevezették ezt az ártalmas rendszert, megvalósítása végett legalább három társadalmi osztályt likvidáltak. Fenntartásához pedig kimerítették az ország összes hasznos energiáját. Moszkva javára, nagyhatalmi politikájának elősegítésére eladósítottak bennünket mintegy 20 milliárd dollárral” – mondta ki az igazságot, és feltette a kérdést: „Vajon ígérheti-e valaki jó lelkiismerettel, hogy kiemeli hazánkat ebből a nyomorúságos állapotból, ha nem követeli, hogy Moszkva térítse meg az elmúlt évtizedek folyamán nekünk okozott károkat?”
„Legvidámabb barakkról” meg „gulyáskommunizmusról” fecsegnek a mai napig. A vidámságról csak annyit: a forradalom előtt a napi kapcsolatokban is tapasztalható volt a bátor tetterő, a változtatási vágy. Leverése után ezt felváltotta valamiféle szürke beletörődés. Az úgynevezett gulyáskommunizmus idején a munka hasznának morzsái jutottak el a dolgozókhoz, a magyar verejtékkel teremtett értékek zöme a birodalmat gyarapította, ráadásul nemzedékekre eladósítottak minket. Pákh Tibor, aki a rendszerváltozás után is mindenütt kiállt a megszálló birodalommal szembeni kárpótlási igényünk jogossága mellett, nem talált olyan erőre, amely felvette volna programjába a követelést. Így maradt ismét „szálegyedül”. A keresztény értékek jegyében az emberi jogokért folytatott állhatatos küzdelmét letagadni ugyan nem tudták, de hivatalosan sohasem kapott a Magyar Köztársaságtól semmiféle elismerést. Bár a magyar kormány 1995-ben megkövette a személyi szabadságát korlátozó, jogtalan intézkedések miatt, de tiszteletbeli jogászkamarai tagságot Amerikában, díszpolgárságot Lengyelországban kapott.
„Szörnyű változásokat idéz elő a halántékon át bevezetett villamos áram. Hogy az ilyen beavatkozások ellenére is megőrizhessük személyiségünket, tudnunk kell, hogy e világi életünk csak próbaút, és időtartama semmiség az örökkévalósághoz képest” – ez Pákh Tibor győztes ars poeticája, amelyen megtört az őt megtörni igyekvő diktatúra hatalma. Ma is azt hirdeti, csak az lehet politikailag és gazdaságilag értelmes, ami erkölcsileg is értékes. Erről sajnos megfeledkeznek azok, akik szerint a piac, a verseny és a gazdasági megfontolások megadják a gazdaság erkölcsi alapját is. Ezt a gondolkodást liberális anarchiának minősíti.
A hazai ellenzék emblematikus figurájaként ahol csak lehetett, állami és ellenzéki rendezvényeken nyilvánosan követelte a szovjetek kivonulását, a megszállás után járó jóvátétel megfizetését és a boldog emlékű Mindszenty József hercegprímás érdemeinek történelmi elismerését. A háromból eddig egy cél teljesült.

---