Szőlő azóta létezik, mióta világ a világ. Az ember még meg sem jelent a földön, de ez a növény már élt – tanúsítják a földtörténeti harmadkorból maradt nyomok. Ásatásokból előkerült szőlőmagvak, szőlőbogyó- és venyigemaradványok bizonyítják, hogy ez a kultikus gyümölcs sok ezer éve szolgálja az embert. A szőlőművelés és a borkészítés azokhoz a fejlett mezőgazdasági kultúrával rendelkező civilizációkhoz köthető, amelyek öt–hatezer éve fejlődtek ki a Közel-Keleten. A szőlő és a belőle készült gyógyerejű, „páratlan nedű”, amely sokáig csak a kiváltságosok itala volt, egyszerre kötődik a vallási rítusokhoz és a világi ünnepekhez, és minden korban változatosan feldolgozható témát kínált a művészetek művelőinek.
A bor a művészetben címet viselő művelődéstörténeti képeskönyv katalán szerzője gyönyörű ábrázolásokat felvonultatva mutatja be, milyen rendkívüli jelentősége volt – és van – a szőlőnek, valamint a belőle készült italnak a Földközi-tenger vidékének kultúráiban az őskortól máig. Nyolc fejezetben csoportosítva, az őskortól napjainkig időrendben haladva mutatja be anyagát. Vázlatos történeti-művészettörténeti elemzéseit az egyes korszakokból és területekről kiválasztott képekre fűzi fel, de nem művészettörténetet ír. Azokra a művészeti alkotásokra hívja fel a figyelmet, amelyeken a szőlő és a bor „úgyszólván főszereplő”.
A legrégebbi ábrázolásokra – szüretelő emberek festett figuráira – őskori barlangokban találtak a szakemberek. Jelen van ez a témakör az összes távol-keleti kultúrában, kiemelt szerepet kap Egyiptomban, a klasszikus ókorban, a görögök és a rómaiak világában. Fennmaradtak szőlőskertet ábrázoló hieroglifák, egyiptomi sírkamrákban a borkészítést leíró jelenetek, szülőfürt alakú üvegkancsók, amforák. A görög mitológiában a borkultúra atyjához, a termékenység istenéhez, Dionüszoszhoz, a római világban Bacchushoz, illetve a Liber Pater-kultuszhoz kötődik ez a témakör. Kiemelt helyet kap a bor a Bibliában mint eucharisztikus szimbólum és allegória (a kánai menyegző, az ígéret földjének szőlője, az utolsó vacsora). A keresztény ikonográfiába a korai kereszténységtől hagyományozódik. A középkortól a vallással összefüggő művészeti alkotások mellett megjelennek a realisztikusabb, elbeszélő jellegű ábrázolások is a laikus művészeti emlékekben: kalendáriumokban, pompás szövött kárpitokon, hóráskönyvekben, a XV–XVI. századi palotákat díszítő festményeken és szobrokon. A XVI. századtól terjed el „az európai gondolkodás egyik abszolút eredeti terméke”, az önálló festészeti műfajként megjelenő szőlős és boros csendélet, amely új tartalommal telítődik, de megmarad a XIX–XX. század nagy mestereinek munkáiban is. Megannyi ismert és kevésbé ismert remekmű tárháza ez az album.
(Monserrat Miret i Nin: A bor a művészetben. Officina ’96 Kiadó, Budapest, 2005. Ára: 8900 forint)
origo.hu
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
