Fehérvári freskók

Könyvesház

A XVIII. századi freskófestészet egyik legkiválóbb mestere, Franz Anton Maulbertsch (1724–1796) művei ott vannak a mai Ausztria, Cseh- és Morvaország, Szlovákia, Németország és Magyarország templomaiban és kastélyaiban, valamint Európa több nagy múzeumában. Halála után apósa, a rézmetsző Jacob Schmutzer megjegyezte, hogy veje Magyarországon készítette legjelentősebb munkáit. Nálunk manapság elsősorban a sümegi plébániatemplomban készült képeit (1757–1758) ismerik, akik ismerik. A sümegi freskók megfestésére föltehetően a veszprémi püspöktől, Padányi Bíró Mártontól kapott megbízást Maulbertsch. A szakemberek egyetértenek abban, hogy a művész „Sümegen pályájának csúcsára ért, és itteni teljesítményét a korszak legnagyobb alkotóiéhoz lehet mérni. Az ezt követő évtizedekben lett egyike az akkori Magyarország legfoglalkoztatottabb művészeinek.” Kevesebben tudnak azonban a székesfehérvári karmelita – a mai szemináriumi – templomban megfestett munkáiról, amelyeket most Szelényi Károly fotóművésznek, valamint az ő és felesége kiadójának köszönhetően szép albumban is megcsodálhatunk. A három nyelven megjelent (magyar, angol, német) kötethez Kovács Péter írt értő tanulmányt, vázolva a mester magyarországi működését és részletesen elemezve a fehérvári freskókat, amelyeket ő a művész érett korszakának kiemelkedő értékeiként tart számon. „Ennél gazdagabb, varázslatosabb rokokó interieurt alig találunk Magyarországon… Ez is egyik fő műve Maulbertschnek” – idézi Ybl Ervinnek az övével egybehangzó kritikáját 1961-ből.
Az egyszerű egyhajós templomba belépőt meglepi a belső berendezés és a díszítések gazdagsága. A karmeliták a törökök kiűzése után telepedtek meg Fehérvárott, és a szerzetesrendek feloszlatása után még jó ideig a helyükön maradtak. Az utolsó karmelita atya 1799-ben hagyta el a rendházat. A kiürült épületet a második fehérvári püspök, Milassin József adta át a szemináriumnak 1801-ben.
A Maulbertsch-freskók készítési idejét Kapossy János tanulmánya alapján 1767 és 1769 közé teszik a szakemberek. Kovács Péter rámutat arra a sajátos ellentmondásra, hogy míg Maulbertsch működése „a legtöbb esetben írásos anyagokkal, fennmaradt levelekkel, szerződésekkel is jól dokumentált”, szinte semmit sem tudunk arról, hogyan készültek a fehérvári freskók, és ki lehetett a „Szűz Mária életét és a megváltás misztériumában betöltött szerepét bemutató, összetett és bonyolult programjának a kidolgozója”. Csak egy rajzvázlat maradt meg a Mária születését ábrázoló jelenethez, ezt a bécsi Albertinában őrzik. Kovács Péter feltételezi, hogy a képek megrendelője a templom bejáratától jobbra nyíló kis kápolna falán megfestett szerzetes barát – valószínűleg az egykori házfőnök – lehetett.
A szép kiállítású könyvhöz Erdő Péter bíboros prímás és Warvasovszky Tihamér, Székesfehérvár polgármestere írt ajánlást, illetve köszöntőt.
(Kovács Péter – Szelényi Károly: Maulbertsch Székesfehérvárott. Magyar Képek, Budapest, 2005. Ára: 3800 forint)