Hosszú huzavona után egymilliárd forintért talált új gazdára a nyíregyházi konzervgyár. Balogh János, az Eko Kft.-t megvásárló Agro-Dent Kft. tulajdonosa úgy nyilatkozott: szerződésben vállalt kötelezettségének megfelelően öt évig mindenképpen jelenlegi telephelyén kívánja működtetni a konzervgyárat, elővásárlási jogot senkinek nem kíván biztosítani, az esetleges eladásról csak a moratórium letelte után akar dönteni. Az új tulajdonos elmondta: az Eko dolgozóinak megkeresésére vette meg a céget azért, hogy egyben tartsa, s nem azért, hogy – a korábban felmerült hírek szerint – telekspekulációba bonyolódjon. A pályázati kiírás szerint nyolcvan fő állandó munkást kellene alkalmaznia, ehelyett 137-et már felvett, szezonban pedig kétszer ennyi embert kíván foglalkoztatni. Az Eko kapacitásait a vállalkozó azért szerezte meg, mert mintegy hétezer hektáron termeltet kukoricát és zöldborsót Szabolcsban és Hajdú-Bihar megyében, s bővülő exportpiacai kielégítéséhez szüksége van feldolgozóháttérre.
Az Eko Kft. végelszámolását végző Budapest Investment Kft. képviselője a társaság értékesítése kapcsán elmondta: az Agro-Dent, amely korábban a kukorica- és borsófeldolgozó technológiát nyolcszázmillió forintért megvásárolta, már korábban kifizette ezt az összeget, illetve decemberben az ingatlant is magában foglaló üzletrészek hatszázötvenmillió forintos vételárát, ezenfelül 350 millió forintot a végelszámolás alatt lévő konzervgyár tartozásainak rendezésére. Január 10-től az Eko végelszámolását megszüntetik, és a cég tehermentesen kezdheti meg a 2006-os gazdasági évet.
A nyíregyházi önkormányzat is szeretne vételi opciót szerezni a cég megvásárlására. Csabai Lászlóné, a város polgármestere lapunknak megerősítette ezt a szándékot. Arról, hogy mire kellene a településnek az Eko telephelye, közelebbit nem árult el a polgármester, azt ellenben határozottan cáfolta, hogy bevásárlóközpontot szeretnének rajta létesíteni.
Az Eko Kft. kálváriája nem sokkal azután kezdődött, hogy a szocialista kormányzat hatalomra került. Az éppen csak elkezdett privatizációs folyamatokat leállították. Veres János későbbi pénzügyminiszter pedig korábban úgy nyilatkozott, a cég további biztonságos működésének egyetlen záloga, ha tartósan állami tulajdonban marad. A Regionális Fejlesztési Holdingon keresztül megvalósított állami tulajdonlás azonban nem segített a piacait vesztő, eladósodó társaságon. A 2004-es évet már hatszázmillió forintos veszteséggel zárták, rövidesen megindult a végelszámolás. Közben a dolgozókat szélnek eresztették, a gyümölcslé gyártását szolgáló technológiát pedig eladták.
n
Kritikus szinten az eladósodás. Felmérések szerint gyors és intenzív lesz az uniós csatlakozás kiváltotta átalakulás a konzervi- és a hűtőiparban. Nagyságrendekkel csökkent a feldolgozott alapanyagok termelése. Itt is a nagy cégek járhatnak jobban, míg a kicsik aligha maradhatnak talpon.
Erősen érezhetőek a konzerviparban az uniós csatlakozás negatív hatásai. A hazai 210 konzervipari vállalkozás zöme kis- és közepes méretű, eladósodottságuk már ma is kritikus szinten van. A hatékonysági versenyben sokan elvéreznek majd, pedig a kisebbeknek is volna helye a piacon. Ezek a vállalkozások magas minőségű, nagy kézimunka-igényű termékeket gyártanak, amelyek a vásárlók egy részénél nagyon népszerűek. Az unió régebbi tagállamaiban a 100–500 főt foglalkoztató középvállalatokra jut az eladások több mint fele, a nagyvállalatok szerepe elenyésző. A magyar konzerviparban mindez fordítva van: a nagyüzemeké a vezető szerep, a termékmennyiség több mint kétharmadát ezek állítják elő. Jórészt ennek köszönhető az iparág szinte állandósult tőkehiánya – nyilatkozta lapunknak Fórián Zoltán, az Agrár Európa Tanácsadó Kft. üzletág-igazgatója.
A három egymást követő hazai exportválság igencsak megviselte a konzervipart. 1993-ban a szovjet piac széthullása, 1998-ban az orosz válság, legutóbb pedig a forint erősödése érintette ezt a piacot kedvezőtlenül. Ennek ellenére a hazai konzervek csaknem hetven százalékát exportálják, felerészben keleti, felerészben nyugati irányba. Az iparág termelése 2003-ban 642 ezer tonna volt, ami 2004-ben 10 százalékkal mérséklődött. – Tanulságos lehet számunkra – jelentette ki Fórián Zoltán –, hogy a csatlakozás után Spanyolországban, Portugáliában és Görögországban egyaránt 40 százalékkal csökkent a konzervgyártók száma. Idehaza e szempontból a nagy konzervgyártóknak van a legkevesebb félnivalójuk, hiszen azok még befektetőkre is számíthatnak, míg a kis és közepesek között csak kevesek tudnak talpon maradni. Az elkövetkezendő két-három év a konzervipar nehéz időszaka lesz, de amelyik cég ezután talpon marad, az „tartós” szereplője lesz a piacnak.
– A hagyományosan az élelmiszeripar elitjébe tartozó hűtőipar sok nehézséggel küszködik. Itt is lecsapódnak az exportpiaci nehézségek. Ez történt a felszámolás alatt lévő Arvitnál, a korábban eladott Goldsunnál, a Miskolci Hűtőipari Vállalatnál, amelyek kikerültek a szektorból. Fórián Zoltán úgy vélte, hogy a következő két évben még több cég fogja feladni hűtőipari tevékenységét. A Bonduelle és az Univer azonban hosszú távon is szereplője lesz a piacnak, ám az már kérdéses, hogy a Fevita tulajdonosai meddig hajlandók a veszteséges működést finanszírozni. Mellettük még legalább egy tucat közepes cég tartósan a piacon marad – tett hozzá a szakember.
A hűtőiparban jelenleg nyolc cég rendelkezik 20 ezer tonnánál nagyobb éves termeléssel, tíz található a 10-15 ezer tonnás szinten, míg a többi ennél kisebb kapacitással rendelkezik. Az exportot zöldségből, gyümölcsből jórészt a nagyok teljesítik, a kisebbek a belföldi piacon versenyeznek. A szakágazat átlagosan 220 ezer tonnás termelésének háromnegyede zöldség, illetve zöldségkeverék. A többit a gyümölcsök és a készételek, tésztafélék alkotják. Ez összhangban van a fogyasztás szerkezetével, amelyben 90 százalék a zöldségek aránya, míg a maradék 10 százalékon a burgonya, a gyümölcs és a tésztafélék osztoznak.
origo.hu
Magyar Péter a nők elleni erőszak napját alapította meg
