Elutasította tegnap Bulgária a Gazprom követelését, hogy vizsgálják felül a Bulgargaz állami céggel 1998-ban kötött szerződést az orosz földgáz tranzitjáról. A Gazprom jelenleg gázban fizeti a bolgár tranzitot 1000 köbméterenként 83 dollár körüli árnak megfelelően, míg Bulgária a tranziton kívüli gázt 257 dollárért vásárolja. A Gazprom viszont azt szeretné elérni, hogy a jövőben a tranzitért is pénzben fizessen, és egységesen 258 dollár legyen az orosz gáz ára mindkét szerződésben. Románia nem jár ilyen jól, hiszen az orosz–ukrán egyezség után Bukarest éppen azt kifogásolja, hogy miért kapja drágábban a gázt, mint Ukrajna.
Moszkva és Kijev ugyanakkor a kompromisszum hazai elfogadtatásával van elfoglalva. A kialkudott egyezség erre mindenkinek egyaránt lehetőséget ad, így alapvetően mindkét fél elégedett. Míg az ukrán ellenzék támadja Juscsenkót, a sajtóban a mérsékeltebb vélemények szerint is elfogadható a kompromisszum, még ha a RosUkrEnergo közbeiktatása aggályosnak is tűnik. Mások viszont egyenesen Juscsenko győzelméről beszélnek, aki egyrészt nem hagyta térdre kényszeríteni magát, másrészt megmutatta, hogy képes egyezségre jutni Moszkvával. Mindenki kiemeli: az ügy ismét rávilágított az ukrán gazdaság modernizációjának halaszthatatlanságára. Az orosz lapok is meglehetős önbizalommal értékelik a fejleményeket, leginkább a gazdasági sikert aláhúzva. Újabb érvet szolgáltatott Alekszej Makarkin szerint a vita arra is, hogy szükség van a tranzitországokat kiküszöbölő északi vezeték megépítésére. Az elemző ugyanakkor úgy véli, a sikerért túl nagy ár volt Oroszország nemzetközi reputációjának csorbulása. Ráadásul a Nyugat – miután szembesült az orosz gázellátás bizonytalanságának rémével – diverzifikálni fogja gázbeszerzéseit, és nagyobb gondot fordít majd az alternatív energiaforrások keresésére.

Bajba került a hévízi Tófürdő