Kóka a piacon

Szegény Kóka Jánost sokkhatás érte. Van neki valami roppant konkrét elképzelése a piaci viszonyokról, a hiányról, az állam reformjáról, de még nem körvonalazódott eléggé, úgyhogy maga sem érti. Ám nem elég, hogy a legteljesebb szakmai, intellektuális homályban igyekszik vezetgetni a gazdasági tárcát, a tetejébe még mindenféle hebrencs ellenzékiek és egyéb illetéktelenek rendszeresen éreztetik vele, hogy nem jó szándékú amatőrnek, hanem kártékony dilettánsnak tartják, olyannak, aki nemcsak asszisztál az ország tönkretételéhez, hanem melldöngető magabiztossággal még büszke is rá. Igaz, ami igaz, Kóka valóban kiveszi a részét a gazdasági kormányzat majd minden rossz, csődöt előkészítő döntéséből, ezért nem véletlenül érzékeny. Nagy gond, hogy a lakosságnak csak elenyésző része sejdít valami pozitívumot Kóka tevékenységében, nem csoda, hogy fizetett hirdetésekben kénytelen fényezni magát, mentségére szóljon, elv-, harcos- és bulitársai között nincs ezzel egyedül. Azt meg egyenesen a javára kell írnunk, hogy rendszeresen roppant „szellemesen” megvédi magát, a fejében kavargó zűrzavart és az általa gerjesztett gazdasági káoszt a külső (értsd: ellenzékiektől, nyomorgóktól, hozzáértőktől jövő) támadásokkal szemben.
Mert mit csinált például Orbán Viktor? Belenyilatkozott tegnap a Nap-keltébe, mondván: „az egészségügyi vagy oktatási reform nem jelent megtakarítást, hanem annak ellenkezőjét, rövid távon több pénzt visz, növeli a hiányt”. Magyarán: nem az oktatáson és egészségügyön kell spórolni, ezek fejlesztése, legalább szinten tartása elsősorban az állam kötelessége, ezért ezen területek ellátására még akkor is költeni kell, ha rövid távon növekszik a hiány, ellenben akad számos más terület, ahol lakossági megrázkódtatások nélkül lehet megtakarítani. Kóka jelszavakra beélesített botfüle ebből csak a növekvő hiány kifejezést hallja meg. Replikázik is nyomban, hogy Orbán javaslata az államháztartási hiány növelésére elfogadhatatlan. Orbán nem erről beszélt – de mindegy. Ugyanakkor nem értjük, hogy Gyurcsány Ferenc vagy Veres János hiányt növelő javaslatait miért tartja elfogadhatónak? De hallgassuk meg Kóka lenyűgöző érveit is! „Mi olyan reformot képzelünk el, amely kisebb kiadás mellett kínál jobb szolgáltatásokat.” Derék elképzelés, mi magunk sem kívánhatunk jobbat, csak miért nem látjuk a gyakorlatban? Elképzelni akármit lehet, még nemzetépítő szoclib kormányt is, de attól a még sivár empíria azt mutatja, hogy az ő reformjuk folytonosan növekvő kiadások mellett rohamosan romló szolgáltatásokat kínál, s kizárólag a néphülyítő propagandából javul a felhozatal, ami kétségkívül egyfajta szolgáltatás, de reformnak aligha nevezhető, s mi tagadás, nyomasztó tömegigény sem mutatkozik rá.
Ráadásul Orbán Viktor nem érte be ennyivel: „… madárnak néznek bennünket a saját országunkban. (…) Az emberek kevesebbet keresnek, mint Ausztriában, és mégis majdnem mindenért többet fizetnek. (…) A dolgokat a helyére kell tenni, nem szabad, hogy az emberekkel többet fizettessenek az árukért és a szolgáltatásokért, mint amit azok valójában érnek.” No, ez a kijelentés sokkolta szegény Kókát, mert szerinte ebben a piacellenes magatartás nyilvánult meg. Vajon az ő fellegjáró képzelgéseiben miféle kókaság lenne a piac szerepe, ha nem az, hogy a kereslet, kínálat, vásárlóerő, ellátás és egyéb tényezők közötti kényes egyensúlyt megtalálja, egyszerűbben fogalmazva: a reális árakat kialakítsa? Nem Magyarországot kell piacra dobni, hanem Magyarországon kell piaci viszonyokat teremteni, ám félő, hogy ez a nyelvileg apró, de valójában óriási különbség már meghaladja az ő képzelőerejét, felfogóképességét.