Idézet a Cégközlöny január 5-i számából: „A D. L. K. Rt. mint az EML Kft. fa (felszámolás alatt – a szerk.) kijelölt felszámolója nyilvános pályázat útján kívánja értékesíteni az adós gazdálkodó szervezet vagyonát az alábbi eszközcsoportok szerinti bontásban: Kecskemét belterületi 4,6 hektáros iparterület, rajta irodaépülettel, műhelyekkel, termelő gépekkel és berendezésekkel: 380 millió forint plusz áfa. Visegrád–Lepence belterületi üdülőtelek 5 millió forint plusz áfa. Gépjárművek 15 millió forint plusz áfa. A pályázaton való részvétel feltétele a pályázati határidőn belül a bánatpénz befizetése és a bizonylat csatolása a pályázathoz.”
A másolatot egy szomorú ember juttatta el szerkesztőségünkbe: a felszámolás alatt álló társaság ügyvezetője, Borbély József, aki 2005. június 22-i cikkünk (Torkos Matild: Bútorgyárat tessék, akciós áron) tanúsága szerint is mindent megtett azért, hogy a külső segédlettel tönkrement, volt dolgozóinak százmilliónyi bérrel adós bútorgyártót kiragadja a felszámoló karmaiból. Ha a meghirdetett feltételekkel verik dobra az EML Kft. vagyonát, szinte semmi nem jut a dolgozóknak és különösen nem a befektető tulajdonosnak.
A felszámolás útján történő kiárusítás hazai gyakorlatát ismerve ugyanis borítékolni lehet, hogy a meghirdetett ár felét sem éri majd el az eladási ár. Borbély József szerint azért, mert – hangsúlyozva, hogy nem a konkrét esetre vonatkoznak szavai – a felszámolónak csak papíron érdeke a minél magasabb, a reális értékhez közelítő értékesítés. Valójában a vevő és az eladó zárt ajtók mögött állapodnak meg, és az eredmény: a reális ár töredékéért köttetik meg az üzlet.
Borbély szerint százmilliót csak a gépek, berendezések árából be lehetne szedni. Maga a terület alkalmas lenne akár bevásárlóközpontnak, logisztikai bázisnak is. És végül egy tőkeerős szakmai befektető kezében rövid úton nyereségesen termelő bútorgyár is működhetne a kecskeméti ipartelep közel öthektáros telkén. Hatalmas pénzeket fognak keresni azok, akik részt kapnak a terület továbbértékesítésében – vélekedett az ügyvezető.
Az Euro Möbel Line Bútoripari Kft. a csődbe ment Glória Bútoripari Rt. felszámolási eljárásban 2001-ben kivásárolt üzemét működtette tovább. A hányatott sorsú bútorgyár hajdan – a rendszerváltozás előtt – asztalosipari szövetkezetként, majd a Szék- és Kárpitos Ipari Vállalat üzemeként ezer embernek adott munkát. A kilencvenes évek végén privatizálták, ekkor már csak kétszázan dolgoztak az üzemben. A kormányváltás előtt úgy látszott, az egyik állami bank fejlesztési hitelével sikerül talpra állítani és felfelé ívelő pályára hozni a bútorgyárat. A bank azonban viszszavonta korábbi ajánlatát, és ezzel a tönk szélére került a cég. A fizetésképtelenné vált EML Kft. felszámolását 2003. március 10-én rendelte el a bíróság, a cég felszámolójának egy piacvezető budapesti felszámolócéget jelölt ki. Az első felszámolóbiztos a termelés folytatása mellett döntött, ám alig három hónapig végezhette munkáját. 2003 májusában jött utódja, de az ő mandátuma sem tartott három hónapnál tovább. A harmadik felszámoló 2003 augusztusában látott munkához, és az adós EML Kft. régi menedzsmentjével együttműködve kidolgozta a termelés folytatásához szükséges üzleti tervet, meghatározta az ehhez szükséges finanszírozási igényt, amelynek megvalósítását a budapesti felszámolócégtől várták. Borbély József, az EML Kft. volt ügyvezető igazgatója szerint a szükséges hitel megszerzésére reális esély lett volna, hiszen a működő, folyamatosan termelő, megrendelésekkel rendelkező bútorgyártó cég több mint egymilliárd forintos vagyont tudott volna a hitel mögé állítani. Végül a harmadik felszámoló is dolgavégezetlenül adta vissza megbízatását.
A negyedik felszámoló 2004 májusában látott munkához. Ő is stratégia nélkül folytatta a bútorgyártást, és termelte tovább a veszteséget. 2004 júliusában a bíróság öszszeférhetetlenségre hivatkozva nem jogerős ítéletével felmentette az EML Kft. feladata alól a budapesti felszámolócéget. A per miatt a bizalom megrendült a felszámolócég és az adós cég tulajdonosa között, aminek az lett az eredménye, hogy a reorganizációs terv a megromlott viszony miatt köddé vált, helyébe a cég eltakarítása, a teljes felszámolás célja lépett. A számára kedvező bírósági döntés után a felszámolóbiztos azonnal elbocsátott hatvan bútoripari szakmunkást, majd a maradék tizenkét fős létszámot is öt főre csökkentette. A bútorgyár sorsa ezzel megpecsételődött.
A felszámoló 2004. július végén potom 380 millió forintért hirdette meg eladásra a cég vagyonát, annak ellenére, hogy nem sokkal korábban a cégbíróságon keresztül arról kapott tájékoztatást, hogy a cég vagyona másfél milliárd forintot ér. Ez az értékesítési kísérlet eredménytelenül zárult – legalábbis a felszámolócég szempontjából.
A negyedik felszámoló is szedte a sátorfáját, és 2005 márciusában ismét új, immár az ötödik felszámolóbiztos próbált szerencsét a kecskeméti bútorgyárban. A felszámolóbiztos első lépései egyikeként megkezdte a cég telephelyén csupán tárolt, de idegen tulajdonban álló bútorok eladását, majd elbocsátotta a maradék öt dolgozót is, aki segíthette volna őt a cég értékesíthető vagyonának számbavételében. Pályáztatás nélkül adta el darabonként tízezer forintért a cég számítógépeit.
Az adós cég volt ügyvezetője a tulajdonos nevében büntetőfeljelentéssel honorálta az ötödik felszámolóbiztos tevékenységét, őt hűtlen kezeléssel, sikkasztással és fedezetelvonással vádolta meg.
A korábban másfél milliárd forintra becsült cég termelőüzemét tavaly áprilisban 380 millió forintért hirdették meg, és van rá esély, hogy a felszámolási eljárást a lapunkban tavaly júniusban megjelent cikk miatt függesztették fel. A bírósági adok-kapok után azonban most ismét lehetőséget kapott a felszámolócég az EML vagyonának eladására. Ha nem jön közbe újabb „rendkívüli esemény”, félő, valós értékének tizedéért kótyavetyélik el az egykori bútorgyárat.
origo.hu
Kubatov Gábor is elbúcsúztatta a mandátumát elvesztő Fekete-Győr Andrást
