Magyar Nemzet: Hazánkban a vendéglátásnak nagy hagyományai vannak, a régmúlt magyarjainak vendégszeretete híressé tette országunkat. A vendéglátás célja világos: minél több látogató megnyerése és megtartása. Egy nemzet azzal mérhető leginkább, hogyan fogadja az idegent.
Mondovics Vince: Míg ázsiai nomádok voltunk, a vendégszeretet jellemzően szentség volt. Amikor hazára leltünk, István király – Imre fiához szóló intelmeiből tudjuk – befogadásra szólított fel. S ez a nemzet ezer éven át bizonyította, hogy befogadó. Ez persze nem azonos a turizmussal, a vendéglátással, de a szolidaritás és a vendégszeretet egy tőről fakad. Azok a turisták, akik nyílt szívvel, őszinte érdeklődéssel érkeznek hazánkba, nem csalódnak és többnyire viszszatérnek. Biztos vagyok abban, hogy akik a gyógyturizmustól várnak jobbulást, elégedetten távoznak, és magukkal viszik jó hírünket is. Azoknak, akik szervezett csoportokban érkeznek, a kínált programok (lovas bemutató, szürke gulya, kulturális műsorok…) jelentik a döntő élményt, kevésbé a vendéglátás. A csoportok kiszolgálásánál ugyanis többnyire az automatizmus és nem a szakma szépségei és értékei mutatkoznak meg. A magyaros konyhát azonban idejükhöz mérten ők tapasztalják meg leginkább.
Hupuczi László: Több évtizedes vendéglátói múlt áll a hátam mögött, s úgy gondolom, volt módomban megtapasztalni azt, hogy megtalálják-e a turisták nálunk, amit keresnek. Én csak az északkeleti régióról beszélek, a válaszom igen. Sok a törzsvendégünk, ők megtalálták a legfontosabbat: a családias bánásmódot, a házias ételeket, az áldásos gyógyító hatású termálvizet, azzal együtt az egyénre szabott kezeléseket, a mi esetünkben a hajdúsági tradíciókat.
Csizmadia László: A valaha világhírű magyar konyha és a vendéglátás sokat romlott a szocializmus időszakában, amikor szinte rendeletileg kötelező volt a receptkönyv használata, ami uniformizálta a szakácsképzést. Minden étterem étlapján szinte szóról szóra azonos ételek szerepeltek. Persze abban az időszakban is voltak szakmaszerető vendéglősök, akik komolyan vették a vendéglátás alapszabályát, hogy míg a vendég fedelünk alatt tartózkodik, addig róla mindenben gondoskodunk. Nekem szerencsém volt, mert még olyan szakemberektől tanulhattam, leshettem el a szakmai fogásokat, mint Gundel Ferenc, Zalán Lipót, Pálos Károly és Leitner Vilmos. A főiskolán még 1968-ban létrehoztam az Ínyenc Clubot, ami a szakmaszeretetre nevelte és neveli a hallgatóinkat. Már a kilencvenes évek előtt, majd azt követően is megindult a magyar vendéglátás szórványos javulása. Ma már sok kitűnő vendéglátóhellyel találkozhatunk, és szerencsére egyre hosszabb lesz a felsorolás. Ezek ez éttermek a jó minőségen felül valami többet nyújtanak. Az a hazai és külföldi vendég, aki ezt a gasztronómiai élményt viszi haza, biztos, hogy visszatér.
Ifjabb Koszér Attila: Mi abszolút arra törekszünk, hogy aki Magyarországra kíváncsi, az a vendéglőnkben hazánkat kapja. Az étlapon és a külsőségekben egyaránt a nemzeti jelleg dominál. Sokat autózom idehaza, és azt látom, hogy ez a törekvés még messze nem általános, sőt gyakran fedezhetünk fel egyfajta félreértelmezett figyelmességet, amikor a vendégnek a hazájabeli hangulattal, ízekkel, zenével próbálnak kedveskedni. Aki a munkája révén egy év vagy egy szezon leforgása alatt külföldiek ezreivel kerül kapcsolatba, annak a felelőssége is nagy. Ezt helyettünk nem fogja átvállalni, sem megoldani Tony Curtis.
Magyar Nemzet: A Le Monde című francia lap értékelése szerint a kelet-európai országok legfőbb bevételi forrása a turizmus lett, amely a belső termelés 3,5 százalékát jelenti. Ez az arány a mediterrán országokban 15 százalék. A francia mérleg szerint Magyarország 2,9 millió turistát vonzott tavaly (a magyar statisztikák ennek a duplájáról szólnak), amellyel Lengyelország (13,7 millió), Csehország (5,1 millió) és az egyre népszerűbb Bulgária (4 millió) után a kelet-európai országok között a negyedik helyen áll. Csehország Prága újjávarázsolásával vonzza a külföldieket. Egyébként a cseh fővárost választotta székhelyéül a régió legtöbb külföldi befektetője. Szlovákiában is a főváros és a sípályák jelentik a vonzerőt. Lengyelország több városa miatt is izgalmas célpont a turisták számára, míg Bulgária és Románia olcsó tengerparti nyaralást kínál. Mi magyarok mit ajánlhatunk?
Hupuczi László: A statisztikák ellentmondásosak. Mi a magyar adatszolgáltatóknak hiszünk. Eszerint növekedtek a mutatóink, az 5,5 millió látogató és a 15,7 millió vendégéjszaka is ezt mutatja. Az tény azonban, hogy a beutazók nagy százaléka a fővárosban marad. Budapest nagyot nyert a fapados járatok indításával. A vidék számára kitörési lehetőség, ha a fapadosok ott is leszállnának, ehhez viszont olyan versenyképes kínálatot kell teremteni, amiért érdemes idelátogatni. Nem elég pusztán a termál-wellness kínálat. Óriási tartalék például a konferenciaturizmus, de ez is csak akkor megy majd jól, ha kiegészítjük sajátos attrakciókkal. Ugyanakkor égető szükség van elérhetőségünk és infrastruktúránk javítására. Azzal pedig nem értek egyet, hogy vidéken nincs elegendő jó színvonalú szálloda.
Mondovics Vince: Fontosnak tartom megjegyezni, hogy a vendéglátásban mindenkinek, aki a vendégekkel érintkezik, olyannak kell lennie, mint a jó papnak, aki nem osztja meg híveit. Ínyencségük okán kedvelem a franciákat, akik képesek megszeretni egy várost csupán azért, mert jót ebédeltek benne. S a magyarok jó ebéddel, nyíltságukkal, figyelmességükkel ténylegesen meg tudják szerettetni városaikat.
Csizmadia László: Most, hogy az úgynevezett turizmus-szatellitszámlarendszert bevezették, egyértelműen bizonyítani lehet a turizmus/idegenforgalom multiplikátor hatását, gazdasági eredményeit. A most elkészült nemzeti turizmusstratégiában már 8,75 százalékos GDP-részesedés volt kimutatható. A magam részéről nagyobb százalékos részarányt is el tudok fogadni, ha abból indulok ki, hogy az idegenforgalmi infrastruktúrát nemcsak a belföldi és külföldi turisták használják, hanem a helyi lakosság is. A nemzetközi és hazai turizmusban az elmúlt évtizedben jelentős eltolódások, egyes viszonylatokban visszaesések mutatkoztak. Újra kell pozicionálni, újra kell fogalmazni a magyar imázst. Ehhez erőfeszítésekre, komplex marketingmunkára van szükség, miközben az utóbbi három évben a turisztikai marketingre egyre kevesebb pénzt adnak a költségvetésből. Megint el kellene érni az évi 30 milliárdos állami, sőt – az EU-pénzekkel is számolva – ennél nagyobb fejlesztési támogatást.
Ifjabb Koszér Attila: Nehéz versenyezni a síparadicsomokkal, tengerpartokkal. Nekünk a saját adottságainkat kell kihasználni, például nálunk Harkányban ott a gyógyvíz, közelünkben a világ egyik legjobb borvidéke, a villányi, tehát van mit kiajánlanunk. Vegyük például a Nyugat-szerte tomboló wellnessőrületet. Mi kell hozzá? Gyógyvíz nem, tenger sem, piramisok sem, csak sok pénz, csillogás és kényeztetés. A magunk részéről Harkányban egyfajta gasztronómiai wellnesst igyekszünk megvalósítani. Ebben próbálunk maradandó élményt nyújtani, és arra ösztönözni a vendéget, hogy minél többször jöjjön vissza.
Magyar Nemzet: A Magyarországra látogató külföldiek idejük nagy részét Budapesten töltik, ahol a legfőbb vonzerőt a termálfürdők jelentik, amelyek Európa termálturizmusának 20 százalékát bonyolítják le. Ugyanakkor drasztikusan esett a magánszálláshelyeken eltöltött éjszakák száma: ezek a szálláshelyek elvesztették a külföldi és belföldi vendégek 33 százalékát. Szembetűnő a magas komfortfokozatú és a wellness-szállodák kihasználtságának javulása, a 3-4 csillagosok esetében a kapacitás is megduplázódott. A Le Monde francia lap felhívja a figyelmet arra, hogy Kelet-Európában a nemzetközi szállodaláncok gyakorlatilag teljesen lefoglalták az országok szállodakínálatát. A Le Monde véleménye szerint a jelenleginél nagyobb összeget kellene juttatni a európai közösségi alapokból az új tagállamok turisztikai infrastruktúrájának javítására.
Mondovics Vince: Ez annyira igaz, hogy a bőrömön érzem. Számomra a július és augusztus a bizonytalanság időszaka. Vendégeim elutaznak, nyaralnak. Az időszak vége felé már likviditási gondjaim vannak. Mindez turistaszezonban! Az egyéni turista mifelénk olyan ritka, mint a fehér holló. Pedig lenne mire büszkének lennünk! Egyébként több cég foglalkozik szervezett vendégfogadással, ők azok, amelyek felismerték értékeinket, ám a csoportos utakon érkező vendégek egy adott útvonalat járnak végig, így a szállodák többsége, az éttermek kihasználtsága elszomorító.
Ifjabb Koszér Attila: Abban, hogy az EU többet fordítana a turisztikai infrastruktúránkra, nem nagyon hiszek. A nyugat-európai tagállamok ugyanis mindent megtesznek azért, hogy állampolgáraikat otthon tartsák. Hihetetlen kedvezményekkel és államilag ösztönzik a belföldi turizmust. Egy fillérről sem mondanak le önszántukból. Ami a magasabb komfortfokozat iránti igényt illeti, tudomásul kell vennünk, hogy arrafelé más az életszínvonal. Nem elég négycsillagos szállodát építeni, szükség van az odavezető járdára is. A Balaton pedig ugyanazzal az identitászavarral küzd, mint sokszor Harkány: családi nyaralóhely, pihenőhely, rendezvénycentrum vagy gyógyvidék? Ezek együtt nehezen működhetnek egymás mellett. A Balatonnál szerintem nem is működik. Egy ideig mindent rá lehetett fogni a vízminőségre, ám néhány éve már szinte tisztább, mint ami a csapból jön, mégsem gondolom, hogy a Balaton-parti idegenforgalom lubickol a sikerben.
Hupuczi László: Senki nem vitathatja el tőlünk, hogy páratlan a termálvízkincsünk, de pozicionálni kellene fürdőinket, mindegyiket a csak ott folytatott és alkalmazott gyógymódokról kellene nemzetközileg is elismertetni. Ma nincs meg igazán ez a specializáció. Mindegyik fürdő mindent csinál. A termálfürdőkön, a wellness-szolgáltatásokon túl azt érdemes még ajánlani, ami ránk, magyarokra jellemző, vagyis a hungarikumokat, hagyományainkat, szokásainkat. Az egyes régiók termékeit és az ezekből következő programokat.
Csizmadia László: A világ turizmusa kezd megint magára találni. A WTO a 2005. évre öt százalékot meghaladó növekedést jelzett, ez teljesülni látszik. Európában ez várhatóan négy százalékot, míg Kelet-Közép-Európában hét százalékot tesz ki. Magyar viszonylatban pedig a növekedés 2005 első nyolc hónapját nézve 5,9 százalék. Természetesen ezek átlagok, a megoszlás, a szóródás országosan jelentősen eltérő. Ebben az évben a Budapestre látogató külföldiek száma az előző évekhez képest növekedést mutat, amiben a diszkont-légitársaságok szerepe jelentős. A szállodák között a négycsillagosak teljesítettek a legjobban, ezt mutatja a 17 százalékos vendégéjszaka-növekedés a nyári hónapok alatt, ugyanakkor az egy- és kétcsillagos szállodákban a vendégek számának visszaesése tapasztalható. A Balatonnál is érzékelhető volt némi növekedés a nyári hónapokban, Budapest és a Balaton részesedése az idei főszezonban az országosan regisztrált vendégéjszakák 56 százaléka.
Magyar Nemzet: A magyaros vendéglátásnak még most is messzire eljut a híre, de már nem lehetünk anynyira büszkék rá, mint régebben. A magyaros vendéglátás ugyanis manapság leginkább a budapesti belváros néhány éttermében, ismert útszéli csárdákban és vidéki városok jól bevált konyháiban érhető tetten. Jelenleg az országban több mint ötvenezer kereskedelmi és mintegy háromezer munkahelyi vendéglátóhelyet működtet 34 ezer vállalkozás. Míg a szabályozás nagyjából rendben van, a fogyasztók védelme nálunk sokkal kisebb jelentőséget kap, mint az unióban. A hazai vizsgálatok rendre megállapítják, hogy az ellenőrzött üzletek majdnem hatvan százaléka megsért valamilyen előírást, és akkor még nem beszéltünk a felgyűrt ingujjas felszolgálókról, a reggeli svédasztal részeként elfogyó sajtkínálatról, az olcsón beszerzett hordóízű borokról.
Csizmadia László: Ezek az állítások bizonyos esetekben helytállók, de nem általánosíthatók a vendéglátásra. Egyre több az olyan étterem, ahol példaértékű a vendéglátás, azt hiszem, mindnyájan sok ilyet fel tudnák sorolni. Felkészült, igazi vendéglátó szívvel rendelkező személyek a vezetők, és az üzletek séfjei is nagyon vigyáznak arra, hogy amit kiadnak a kezükből, az a névjegyük. Kétségtelen ugyanakkor az is, hogy az elmúlt évtizedekben felhígult a vendéglátói szakma, sok arra alkalmatlan ember tanulgatja a szakmát a vendégein. Kalandorok is próbálkoztak. A szakmai és kamarai tevékenység is hagy maga után kívánnivalókat. Ezt nem lehet az iskolapadban megtanulni. Az oktatási rendszert a munkaerő-piaci elvárásokon belül, elsősorban a szakmai követelményekhez kellene igazítani, ez pedig csak a követelmények emelésével, a gyakorlati képzésre szánt idő jelentős meghosszabbításával érhető el. A főiskolai B. Sc.-képzésben is meg kellene hagyni a nyolcadik félév gyakorlatának kötelező jellegét, amit a szakma széleskörűen kér, támogat, szinte követel. Az igazi vendéglátás hivatás. Az elszürkülés, a személytelenedés, a globalizáció mellékterméke.
Mondovics Vince: A magyaros vendéglátás lényege nem a paprikafüzér, a mezei virágokkal pingált fal vagy a paprikás étel, hanem a lelkiség. Amikor fontosak az apró részletek, a figyelmesség és a fáradhatatlanság. A tengerjáró hajókon éppen ezért keresettek a magyar szakemberek. Munkaadóik felfigyeltek erre. Mi nem, mert természetesnek tartjuk. Ahol feltűrt ingujjas, farmernadrágos a pincér, ott a vendégek is lezserek, bratyiznak a felszolgálóval. Ahol lőrét mérnek, és fogy, ott azt szeretik. Nem ez bánt engem. Sokkal inkább elszomorít, amikor azt látom a minőségi vendéglátásra hivatott éttermekben, hogy az egyébként elegánsan öltözött pincér zsebéből kilóg az asztalkendő, a hangerli. Vagy például, ha vendégével beszélget, székre támaszkodik, nekidől a falnak. Számomra ez a szörnyű látvány.
Hupuczi László: Természetes, ha az ide érkező külföldi vendég kíváncsi a magyar konyha specialitásaira, az viszont nem biztos, hogy az ízes, de sokszor nehéz ételek helyett nem fog-e mást választani. Változnak a fogyasztói szokások, változik az étkezési trend, változik a magyar konyha is. Több a saláta, a könnyű étel, olajjal főznek a szakácsaink, nem is beszélve arról, hogy az új nemzedék más ételeken nőtt fel. Gyorsabb lett az életvitelünk, az embereknek kevesebb idejük van étteremben ülni.
Ifjabb Koszér Attila: Amit nálunk megkövetelnek a vendéglátósoktól, annak nyugaton a töredékét sem tartatják be. Egy olasz kisváros kisvendéglősének fogalma sincs a hűtőnyitogatási jegyzőkönyvről, a moslékfőző gerétről vagy a maghőmérséklet-mérőről… Az említett feltűrt ingujjasok pedig remélhetőleg rövid úton becsukhatják a boltot. Ami pedig a borokat illeti, ötven év szocializmus és gebinvilág után ilyen dézsmaszedő államban természetes, hogy virágzik a borhamisítás. Egy borásznemzetben, mint a miénk, nem is lenne szabad előfordulnia ihatatlan bornak, még a legalacsonyabb osztályú vendéglátóegységekben sem. Ez valóban szégyen.
Magyar Nemzet: A vendéglátás feltételeit az Európai Unió csak néhány tekintetben szabályozza, a tagországokban a nemzeti előírások érvényben maradhatnak, ám a szakma szerint az idegenforgalomban érintett vállalkozások túladóztatottak.
Csizmadia László: A vendéglátás működési feltételei, ami az eszközöket, alapanyagokat, italokat illeti, nagymértékben feljavultak. Minden csak pénz kérdése. A nagy átlagot tekintve a vendéglősök tőkehiánnyal küszködnek. Sokféle adó sújtja őket, áfakedvezményt sem kapnak. Mondjuk ki őszintén, ha nem is a fekete-, de a szürkegazdaság módszereire kényszerülnek. Minden területen igyekeznek spórolni, az olcsóbb munkaerőt alkalmazzák. Egy igazi vendéglátó-vezető persze ezt nem engedheti meg magának. Most jöttem meg egy tanulmányútról, az osztrák–német bauerhofokat látogattuk sorra. Mindenütt a tulajdonos és felesége foglalkozott velünk. Főztek, terítettek, felszolgáltak, portás- és információs tevékenységet láttak el. A szívélyesség, a szakmai felkészültség mindegyikükből sugárzott. Láthatták az észak-magyarországi polgármesterek – tizennégyen voltak a csoportban –, hogyan működik a falusi turizmus szomszédainknál. A helyi önkormányzatok is segítenek nekik. Ilyen támogató összefogásra van szükségünk nekünk, magyar falusi és agroturizmusban tevékenykedő és tevékenykedni akaró vidéki polgároknak, egyéni gazdálkodóknak. Ami az ellenőrzéseket illeti, nem annyira büntető, mint inkább felvilágosító, a szakmai összetartozásra és öntudatra apelláló, tanácsot is adó ellenőrzésekre lenne szükség. Kár volt megszüntetni a kötelező kamarai tagságot. Éppen a kamarai vendéglátóosztály lett volna alkalmas a szakmai ellenőrzésre, a szakmai etikai kódex betartására.
Mondovics Vince: A fogyasztók védelmében mi lehetne fontosabb, mint az élelmiszer biztonsága? A Magyar Élelmiszerkönyvben foglalt jogszabályok szigorúan meghatározzák a gyakorlati teendőket az áru átvételének rendjétől a tároláson át egészen a hulladék kezeléséig. Ennél szigorúbb előírásokkal külföldön sem találkoztam. Két esztendeig egy tiroli síparadicsom álomszép kis éttermének voltam a szakácsa. Ez alatt az idő alatt egyetlen ellenőrzés volt. Két jól öltözött úr érkezett az idegenrendészeti felügyelőségtől, az útlevelemet kérték, a főnök asszonyom pedig átnyújtotta munkaszerződésemet. Jelenlegi munkahelyemen, Magyarországon csak ebben az évben tizenegy ellenőrzésem volt: APEH, VPOP, ÁNTSZ, Szerzői Jogvédő Hivatal, állategészségügy… Ha mindezt az uniós országban tapasztalt ellenőrzési gyakorlattal összehasonlítom, akkor az éttermemben az ellenőrzések gyakorisága összehasonlítva huszonkétszeres, az ellenőrzéssel eltöltött idő pedig mintegy 50-60-szoros. Ha belegondolok, hogy az APEH nemcsak a számlaadási kötelezettséget ellenőrzi, hanem ét- és itallap szerint a számlák helyességét is, s ezzel fogyasztóvédelmi feladatot is ellát, akkor pontosan 18 ellenőrzésnek feleltem meg. A közelmúltban két vendégem érkezett, az ismerősüktől sok jót hallottak az éttermemről. Beszélgettünk, és kiderült, hogy magas rangú APEH-szakemberek. Megkérdeztem tőlük, rendjén van-e ez a sok ellenőrzés, különösen akkor, ha egyetlen alkalommal sem követtem el szabálysértést? Azt mondták, ilyen nagyszámú ellenőrzés csak bejelentésre érkezik. De vajon kik tehetnek ilyet? – kérdeztem, hiszen nem emlékszem arra, hogy egyetlen vendégemnek is csalódást okoztam volna, s arról sem tudok, hogy lenne haragosom. A válasz meghökkentő volt, míg élek, nem felejtem el: „Nézze, amikor maga még a gondjairól is kedélyesen képes beszélni, és a szomszéd asztalnál mindezt egy gyomorbeteg, epés ember hallja, az már potenciális bejelentő.” Az anonim bejelentések mögött rossz szomszédság, irigység és minden gonoszság, ami árnyékban él, megfér. Ám ha ez marad a tendencia, valamennyi fontos ellenőrző hivatal ereje szétforgácsolódik, ráadásul a trükközők és ügyeskedő kóklerek örömére sohasem lesz elválasztva a konkoly a búzától.
Hupuczi László: Kétségtelen, hogy a vendéglátás túlszabályozott. Lassan oda jutunk, hogy nem szakmai követelményeknek, hanem szakhatósági előírásoknak, adóhatóságoknak kell megfelelnünk, holott más európai országokkal összehasonlítva nálunk nem rosszabb a helyzet.
Ifjabb Koszér Attila: A huszadik bőrt is lehúzza rólunk az ÁNTSZ, a fogyasztóvédelem, a munkavédelmisek, a tűzoltóság, a VPOP, a szerzői jogvédő, az állategészségügy és a helyi hatóságok. A nemzeti előírásokat rég felülírta a HACCP.
Magyar Nemzet: Aki vendéglátással foglalkozik, figyelnie kell a megváltozott igényekre, például a reformkonyha újdonságaira. Az étlapon a jól bevált magyar ételek mellett helyet kell kapniuk például a francia, olasz, görög konyha specialitásainak, miként az egészséges táplálkozás elemeinek is.
Mondovics Vince: Mind több szakács tér haza külföldi tapasztalatokkal. Kreativitásuk abban mutatkozik meg, hogy képesek például a reformkonyha egyébként sokszor íztelen nyersanyagaiból élvezhető, minden ízlésnek megfelelő, dekoratív ételeket készíteni. Roston sült zöldségfélékkel, a magvak, fiatal hajtások ügyes kombinációival, öntetekkel, meghökkentő és tápláló hozzávalókkal az erre nyitott vendégeket leveszik a lábukról. A salátaféleségek íz- és színvilágával, frissen sült szárnyassal, rákfarokkal vagy juhtúróval, házi készítésű öntettel csodákat lehet tenni. Nincs nap, hogy ne fogyna belőle éttermemben. Természetesen a magyar ételekről sohasem szabad megfeledkezni. Az egészséges táplálkozás az én értelmezésemben a változatosság és a mértékletesség!
Hupuczi László: Mi már váltottunk. Éttermeinkben az állandó választékon túl négyféle menüt kínálunk: vegetáriánus-, menedzser-, normál magyaros és fitnesz-wellness menüt. Mindegyik éttermünkben található vitaminsarok. Egyre több vendég fogyasztja a könnyen emészthető ételeket. Az igazi magyar cigányzene azonban megmaradt, sokak számára ez is vonzerőt jelent.
Csizmadia László: Igen, a korszerű, illetve ésszerű táplálkozásra való igényeket ki kell elégíteni, azonban helyük van a hagyományos ízeknek is, azokat is meg kell őrizni. Sajnos bizonyos hagyományos ételeket már alig lehet megtalálni az étlapon. Eltűnőben van például a tejfölös tökfőzelék, paradicsomos vagy lucskos káposzta, a sokféle rostélyos, a rakott ételek, a tokányok. Ezeket vissza kellene hozni, közben nyugodtan újíthatunk, alkalmazhatunk új nyersanyagokat. Úgy gondolom, hogy az idelátogató külföldi vendég nem saját hazája ételeiért jön, hanem a számára újat jelentő ízekért, borainkért. Jó lenne az élő cigányzenét is visszahozni. Az egészséges táplálkozásra való nevelést, a helyes szemlélet kialakítását a gyermekkorban kell elkezdeni. Az ésszerű, de élvezetet is jelentő táplálkozás első apostolai szakácsaink, séfjeink, vendéglőseink közül kerülhetnek ki. Ebbe az irányba kell korszerűsíteni szakképzéseinket.
Ifjabb Koszér Attila: Attól, hogy francia, olasz vagy görög, még nem reform egy konyha. Az egészséges táplálkozás sem minden esetben a vendéglősön múlik, hiszen ha kizárólag génkezelt húsok és gabonák árasztják el a piacot, akkor mit tegyünk? Vagy a paprikaügy, ami miatt tonnaszám öntették ki a hatóságok a sok pénzért vett pirospaprikát a vendéglősökkel. Persze a mi kárunkat nem térítette meg senki. És hol vannak a felelősök? Kínai csirke, kukacos füge, éretlen, etiléngázos déligyümölcsök. Mit tegyünk? Némi iróniával kérdezem: vegyük át a belkereskedelmet is?
Magyar Nemzet: A négy éve beígért turizmustörvény tervezetét jelenleg a szakmai szervezetek véleményezik, a kormány is megtárgyalja, majd a parlament elé kerül. Vajon ez fogja pályára állítani a magyar turizmust és vendéglátást? És mi lesz az elengedhetetlen kormányzati feladattal, az országmarketinggel?
Hupuczi László: Nem a törvény fogja megváltani a magyar turizmust és vendéglátást, de azért szükség van rá. Sokkal inkább fontos az egyes szereplők közti gyors kommunikáció, a hatékony országmarketing, a vállalkozásbarát szabályozók. Lengyelországban nincsenek ilyen jó termálvizek, mégis el tudják magukat adni, nem is beszélve a csehekről, akik máris megelőztek bennünket. Az országmarketingre még többet kell költeni, de javításra szorul a külképviseleti munka is.
Csizmadia László: A turistáknak naponta legalább háromszor kell étkezniük. Az étkezésen kívül még sokféle feltételt kell megteremteni, hogy egy megfelelő adottságokkal rendelkező település, kistérség, régió kellő felkészültséggel és fogadóképességgel rendelkezzen. A turizmus napjainkban maga az élet, azzal a megjegyzéssel, hogy az ember elhagyja otthonát és munkahelyét. Ideiglenesen – EU-s megfogalmazás szerint maximum egy évig – tartózkodik otthonától távol. Szükség van egy, a turizmus alapfogalmait, kereteit, szervezeti struktúráit, statisztikáját és fejlesztési lehetőségeit meghatározó törvényre. Csak így érhető el, hogy az alapfogalmakat mindenki egységesen értelmezze. Csak egységes felfogással, értelmezéssel és ennek megfelelő komplex fejlesztési tervekkel tudjuk megvalósítani a mindenkor versenyképes ágazatot.
Ifjabb Koszér Attila: A turizmustörvény tervezetét nem ismerem, a vállalkozók csak annyi pénzből tudnak váltani, amennyit náluk hagynak. Ha keveset, akkor lassú a váltás. Az országmarketing pedig egyelőre csak arra jó, hogy legyen újabb pár százmilliárd, aminek az útját nehéz nyomon követni a költségvetésnek nevezett süllyesztőben.
Mondovics Vince: Velem hasonlatos emberekkel találkozhatott Széchenyi, amikor kijelentette: ki igen sokféle akar lenni, aligha lehet tökéletes egyféle. Szakácstanulóimat fegyelemre, szorgalomra és tiszteletre tanítom. Pincértanulókat, bár szívesen vállalnám, néhány éve nem oktatok. Nem találkoztam pályára alkalmas jelentkezővel. Budapesten a 60-as évek végén volt egy pincériskola, ahová szigorú vizsgát követően lehetett felvételt nyerni. A képzés célja az volt, hogy a végzettek a világ bármely luxuséttermében megállják helyüket. Nyelvstúdió, rendszeres színházlátogatás, illemtan éppúgy része volt a képzésnek, mint a világ ismertebb ételeinek és elkészítésüknek az ismerete. Egyedülálló iskola volt. Bár a világ sok mindenben megváltozott, azóta is az elit szakképzés híve vagyok.
origo.hu
Életveszélyes rollerbaleset: két tinédzser az áldozat
