Tizenhárommilliárd forint. Hivatalos források szerint a 17,5 milliárd forintnyi tavalyi keretből ekkora összeget nem költöttek el a Tisza mentén élők biztonságát megteremteni hivatott Vásárhelyi-tervre, dacára annak, hogy a tétel elvben a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium rendelkezésére állt. Persányi Miklós, a tárca vezetője kérdésünkre cáfolta, hogy burkolt elvonásról lenne szó. Szerinte a vízügyi szakma így is csúcsteljesítményt nyújtott. Az előkészítés nehézségei miatt nem tudták hamarabb elkezdeni az árvízvédelmi műtárgyak megépítését, így nem tudták lehívni a rendelkezésre álló keretet sem. Csaba László közgazdász viszont botrányosnak tartja, hogy egy több mint tízmilliárd forintos összeg bent ragadhatott a költségvetésben, miközben számos tétel kifizetésre vár. Mint a közgazdász a Magyar Nemzetnek felvetette, az esetet az Állami Számvevőszéknek kellene megvizsgálnia.
Az ügy előzményeihez tartozik, hogy a Vásárhelyi-terv forrásának javát tavalyelőtt sem sikerült felhasználni, így meglehetősen különös az a hivatkozás, hogy az engedélyezési eljárások problémáit nem lehetett előre látni. 2004-ben a költségvetés nyolcmilliárd forintot biztosított a tervre, amit Draskovics Tibor volt pénzügyminiszter megszorító csomagja 7,73 milliárdra csökkentett. Ebből a tételből a környezetvédelmi tárca közlése szerint kivitelezési munkálatokra csupán 33,2 millió forintot fizettek ki. A tervezésre, előkészítésre költött pontos összeget lapunknak nem árulták el, az 1,5–2,5 milliárd forintra tehető.
A papíron megmaradt pénzt, 6,1 milliárd forintot 2005-re könyvelték át.
Ezek a tények, amelyek nagyban eltérnek Persányi Mikós korábbi ígéreteitől. A miniszter a 2003. október 15-i kormányülés utáni tájékoztatóján a távirati iroda archívuma szerint azt ígérte, hogy a Vásárhelyi-terv végrehajtásának költségei a következő négy évben (tehát 2004 és 2007 között) 130 milliárd forintot tesznek ki. Ebből ötvenmilliárd forintba kerül az árapasztó tározók kialakítása, tizenötmilliárd forintot igényel a mederrendezés, további harmincöt-, illetve harmincmilliárd forintot fordítanak az infrastruktúra-fejlesztésre, valamint tájgazdálkodásra, vidékfejlesztésre.
Persányi a tervet az elmúlt évtizedek legnagyobb infrastrukturális fejlesztésének nevezte az ország keleti részében, s megjegyezte, hogy a felépítendő árapasztó tározók összterülete a Balaton negyven százalékát teszi majd ki. A környezetvédelmi miniszter kijelentette, hogy elsőként a cigándi és a tiszaroffi vésztározó építését kezdik meg, 2004-ben. Egy évvel későbbi, hasonló tartalmú sajtótájékoztatóján emlékeztetett arra is, hogy 1998 és 2001 között négy rendkívüli árvíz volt a Tiszán, a Vásárhelyi-terv első ütemének végrehajtásával azonban 60 centiméterrel lehet majd csökkenteni az árhullám csúcsát.
A miniszter e tájékoztatókon nem említette, hogy a 130 milliárd forintot nem időarányosan kívánják felhasználni, s – mint mára kiderült – a beruházás első két évében csak hatmilliárd forintot kívánnak kifizetni belőle. E logika szerint a következő kormányra 124 milliárd forintos teljesítés várna. Persányi ígéretével ellentétben az első két árapasztó tározó építése csak egyéves késéssel, 2005-ben kezdődött meg.
Persányi Miklós környezetvédelmi és vízügyi miniszter
– Miért nem költöttek el 13 milliárd forintot a Vásárhelyi-terv keretéből?
– A Vásárhelyi-tervről szóló törvénynek éppen az a szépsége, hogy az éves költségvetésben a tervre jóváhagyott forrásokat tovább lehet vinni a következő esztendőre. Ezeknek a beruházásoknak az a természete, hogy meglehetősen hosszú előkészítést igényelnek. Annak idején, amikor a tervet megálmodták, ezt nem mérték fel teljesen. Nem számítottak arra, hogy nem elegendő azt mondani: építünk egy árapasztó tározót. Itt nem egy vajas kenyér megkenéséről vagy egy családi ház felépítéséről van szó. Mielőtt a munka megkezdődne, el kell készíteni a szakmai engedélyezési tervet. Számos engedélyezési folyamatnak pedig eleve az a feltétele, hogy a beruházó birtokában legyen a területnek. Az ötvenes években persze elkergették a gazdákat a földjeikről, de egy jogállamban kicsit bonyolultabb ez az eljárás.
– Kapott ön olyan kérést a miniszterelnöktől, vagy más kormánytagtól, hogy a költségvetési deficit csökkentése érdekében hagyják a kincstári számlán a Vásárhelyi-terv pénzét?
– Semmiféle anyagi akadálya nem volt a terv végrehajtásának. Amennyi pénzt eddig be lehetett építeni a Vásárhelyi-tervbe, annyit beépítettünk. Az amúgy világszínvonalon álló magyar vízügyi szakma kapacitását maximálisan kihasználva tartjuk a mostani ütemet. Ha azt nézzük, hogy a Vásárhelyi-tervről szóló törvény 2004 derekán született meg, az első kivitelezési munkák fél évvel később elkezdődtek, s 2005-ben már valamennyi területen dolgoztak, akkor ez egy kimagasló tempó.
Csaba László közgazdászprofesszor
– Tud arra példát az elmúlt évekből, hogy egy minisztérium több mint tízmilliárd forintot hagyjon felhasználatlanul a kincstári számlán?
– Teljesen szokatlan, hogy egy komolyabb költségvetési tételt nem használnak fel, majd azt átviszik a következő évre. Olyan példát pedig nem is tudok említeni, amikor a fel nem használt tétel tízmilliárdos nagyságrendű lenne. Nagyon csodálkoznék azon, ha az Állami Számvevőszék mindezt nem észrevételezné, de elsőként a Pénzügyminisztériumnak kellene lépnie. Ez az eljárás ellentétes a költségvetési gazdálkodás alapvető elveivel, különösen, hogy tudjuk: a magyar büdzsé túlfeszített, tehát minden rendelkezésre álló bevételre szükség van. Tudjuk, hogy számos kötelezettségének nem tud időben eleget tenni a kabinet, például a gazdákat vagy a művészeti támogatásokat is késve fizetik ki. A maradvány tipikusan olyan tétel, amit jogszerűen el lehet költeni más célokra.
– Elképzelhetőnek tartja, hogy ezt a 13 milliárd forintot mégis elköltötték a kincstári számláról más feladatokra, ám ezt hivatalosan, esetleg politikai okból nem rögzítették?
– Könnyen előfordulhat, hogy valamilyen trükkel éltek, hiszen éveken át folyamatosan csökkent a környezetvédelem súlya a költségvetésen belül, e tény pedig az Európai Unió előtt nehezen képviselhető. Azt, hogy miként tudták ezt megtenni, csak a Pénzügyminisztérium vagy a környezetvédelmi tárca mondhatja el. Hozzáteszem, hogy a kincstár köteles elvonni az olyan tételeket, amelyeket nem használnak, hiszen a kormányzat jelentős túligénylésben van.
Ezek a tények, amelyek nagyban eltérnek Persányi Mikós korábbi ígéreteitől. A miniszter a 2003. október 15-i kormányülés utáni tájékoztatóján a távirati iroda archívuma szerint azt ígérte, hogy a Vásárhelyi-terv végrehajtásának költségei a következő négy évben (tehát 2004 és 2007 között) 130 milliárd forintot tesznek ki. Ebből ötvenmilliárd forintba kerül az árapasztó tározók kialakítása, tizenötmilliárd forintot igényel a mederrendezés, további harmincöt-, illetve harmincmilliárd forintot fordítanak az infrastruktúra-fejlesztésre, valamint tájgazdálkodásra, vidékfejlesztésre.
Persányi a tervet az elmúlt évtizedek legnagyobb infrastrukturális fejlesztésének nevezte az ország keleti részében, s megjegyezte, hogy a felépítendő árapasztó tározók összterülete a Balaton negyven százalékát teszi majd ki. A környezetvédelmi miniszter kijelentette, hogy elsőként a cigándi és a tiszaroffi vésztározó építését kezdik meg, 2004-ben. Egy évvel későbbi, hasonló tartalmú sajtótájékoztatóján emlékeztetett arra is, hogy 1998 és 2001 között négy rendkívüli árvíz volt a Tiszán, a Vásárhelyi-terv első ütemének végrehajtásával azonban 60 centiméterrel lehet majd csökkenteni az árhullám csúcsát.
A miniszter e tájékoztatókon nem említette, hogy a 130 milliárd forintot nem időarányosan kívánják felhasználni, s – mint mára kiderült – a beruházás első két évében csak hatmilliárd forintot kívánnak kifizetni belőle. E logika szerint a következő kormányra 124 milliárd forintos teljesítés várna. Persányi ígéretével ellentétben az első két árapasztó tározó építése csak egyéves késéssel, 2005-ben kezdődött meg.
