Romlás?

Sólyom László beszéde megosztotta a közvéleményt. Mindenki a maga ízlése szerint értelmezte, a zászló hiánya pedig sokat ártott a nemzeti oldal önérzetének. A beszéd legvitatottabb kijelentése az volt, hogy nálunk többpárti demokrácia működik, ezért bármelyik párt alakít kormányt, nem viszi romlásba az országot. A köztársasági elnök nem mondhat mást, neki kötelessége, hogy a nemzet egységét hirdesse. A problémám csupán annyi, hogy a nemzet nemhogy nem egységes, de az egész tákolmány inog, és ha Sólyom László úgy látja, hogy egyik politikai erő sem viszi romlásba az országot, akkor helyette – kisebb felelősséggel, de még szabadon – kimondhatjuk, hogy: de bizony. A jelenlegi szocialista–szabad demokrata koalíció, ha nem akaratlagosan, akkor a véletlenek szerencsétlen sorozatával folyamatosan rontja, rongálja életminőségünket, végzetesen megosztja a magyar lakosságot, és intézkedéseivel a húr túlfeszítésének művésze. Ha nem tapasztalnánk a hatalom állandó tolakodását, újra a szűk levegőt, a nagyobbik kormánypárt megavasodott nézeteit, kisebbik partnerének agresszív nyomulását, akkor hihetnénk köztársasági elnökünknek. Sajnos túl sok a zavarba ejtő történés, túl kevés a magyarázat, túl sok a hazudozás, és feléledtek a szocialista kiskorúsítás trükkjei.
A kormánypárti média túlcsorduló készséggel szolgál, naponta torzításokkal, elhallgatásokkal, mentegető kommentárokkal igyekszik eladni Gyurcsány húzásait. Minden kormányszolga átmeneti agylágyulásban szenvedve felejti el, hogy a sajtó szerepe mindig ellenzéki. Ami pedig a romlást és a rongálást illeti, a kormány ebben túlteljesít.
Minek minősül például oktatási miniszterünk ámokfutása? Nem elég az érettségi- és felvételibotrány, egyik ötlete követi a másikat. Nem kell nyolc általános a szakmunkásképzéshez, de nem kell a jogosítványhoz sem. Az iskolák elsőre a hátrányos helyzetűeket kötelesek felvenni, a maradék helyeket pedig kisorsolják (!). Minden magyarázat hamis, és elrejti az igazságot. A romák ilyetén felzárkóztatására kiagyalt szisztémába bekódolt a kudarc és a realitások semmibevétele. A minisztérium jóváhagyta az antidiszkriminációs jelzőrendszer beindítását. Durván: hivatali jóváhagyással lehet megverni a pedagógust. A miniszter ugyanakkor tökéletesen közömbös a többségi magyar társadalom iránt. Műveletlen, színvonaltalan tucatembertömeg támad a liberális oktatási rendszer nyomán. Pártja a legagresszívabb rombolója az elmúlt tizenöt évnek. Hisztérikusan gúnyolnak mindent, ami nemzeti, magyar, a hagyományt, a múltat, a hőseinket; rongálják a nyelvünket, lételemük a médiaháború és a napi keresztényüldözés. A kirekesztést a szocialisták is profin művelik. Mindenre ráteszik a kezüket, és akiket nem cseréltek le saját káderükkel, azokat kitartóan zaklatják, legyen az bankelnök vagy legfőbb ügyész. A kormányzati munka rögtönzésen és hazudozáson alapul. Demokratikus kormányzás? Titkolózással, elhallgatásokkal, lelepleződésekkel, rágalmazásokkal, rossz döntésekkel, örökös öntömjénezésekkel és Erdős Ákosokkal, akik lassan billiókat keresnek, formálissá silányítva mindenfajta törvényességet. A felvett kölcsönök viszont a mi szánkig érnek.
Ülünk a gödörben Gyurcsánnyal és Kókával, babakötvénnyel és gázárakkal, Kunczéval és inkvizítoraival, az agresszív melegek Cool TV-jével, a fogyó népességgel, és érdemes felidéznünk, mit is üzent egy „humoros” balliberális újságíró egy neki nem tetsző kormánynak: „Húzzanak el már a f…ba!” És mi mit mondjunk?