Hároméves késéssel, 2005. december elsején mutatta be a sajtónak Szabó Vilmos államtitkár a központi támogatás-nyilvántartó rendszert – ez már a második demonstráció volt, mert a legutolsó Máérten, 2004 végén Csepeli György, az Informatikai és Hírközlési Minisztérium államtitkára már ismertetett egy rendszert a nyilvánosság előtt. A nyilvánosság azonban ma is erősen korlátozott, hiszen a HTMH honlapján nem találtunk linket az adatbázisra (és a honlap keresője sem adott találatot a támogatás-nyilvántartás kifejezésre), aki pedig valahonnan megszerzi a http://tamogat.htmh.gov.hu/ tamogatas webcímet, az is hiába keresi például az összesen másfél milliárd adóforintot kitevő központi koordinációs keret vagy a több száz milliós Esély a stabilitásra fejezet kifizetéseit.
A hivatal 2002. január elsejétől van mulasztásos törvénysértésben, hiszen a szomszédos államokban élő magyarokról szóló, 2001. évi LXII. törvény akkor lépett hatályba. Ez a jogszabály előírja: a támogatás iránt benyújtott pályázatokról és az azok elbírálására létrehozott közhasznú szervezetek ezzel kapcsolatos döntéseiről központi nyilvántartást kell vezetni. A törvényt egy kormányrendelet egészítette ki, amely a HTMH-t jelölte meg a rendszer kezelőjének. A szocialista–liberális kormány által megszavazott üvegzsebtörvény hatálybalépését követően minden közpénzre pályázó magánszemélynek vagy szervezetnek előzetesen nyilatkoznia kell arról, hogy tudomásul veszi: a pályázatban közölt adatai közérdekűnek minősülnek, és kötelező módon nyilvánosságra kell hozni őket. A HTMH adatbázisában (amelyben jelenleg 35 milliárd forint igényelt és 22 milliárd forint megítélt támogatásra utaló adat szerepel) mindezek ellenére sok száz millió forint sorsa úgynevezett technikai szám alatt lapul, a pályázók adatainak védelmére hivatkozva. Szentgyörgyi Lajos, a HTMH elnöki főtanácsadója a sajtótájékoztatón feltett kérdésünkre elismerte a technikai számok létezését, de azzal indokolta: egyes tételek esetében az ombudsman tiltja a személyes adatok közzétételét.
Az érv bizonyos esetekben jogosnak is tűnhet (például ha egy határon túli politikus anyaországi orvosi kezelését támogatják, az adatok és az összeg ismeretében következtetni lehet az adott politikus betegségére), de a törvény ennek ellenére egyértelműen fogalmaz, és a támogatottnak kell mérlegelnie, hogy ilyen áron kéri-e a támogatást vagy sem. Az ombudsmanra való hivatkozás is sántít: a HTMH korábbi elnöke, Bálint Pataki József ugyanis 2003. július 31-én kelt levelében tényként jelentette be az adatvédelmi biztosnak, hogy „a szükséges informatikai fejlesztés megtétele és az adatszolgáltatókkal történő egyeztetések után eljutottunk oda, hogy adatokat tudunk fogadni a rendszerbe, és ezekből a törvényben megnevezett jogosultak számára – jelszavas hozzáférésen keresztül – tudjuk a jogszabályokban meghatározott adatok elérését biztosítani.” Péterfalvi Attila adatvédelmi biztos ezt a bejelentést augusztusban tudomásul vette, arról viszont a levélváltásban nem volt szó, hogy áldását adta volna a közérdekű adatok eltitkolására. A HTMH különben csak a jelenlegi hatalomhoz közel álló politikusok és közéleti személyiségek adatait védi ennyire. A hivatalból bizonyítható módon kikerült például az oktatási-nevelési támogatást igénylők és a magyarigazolványt kérő határon túli magyarok összes személyi adata.
A trükk évente több száz millió forintos kontrollálatlan pénzmozgást tesz lehetővé, hiszen a technikai számból nem derül ki, hogy kik, hol, milyen témában pályáztak, és hogyan számolnak el. A központi koordinációs keretről például Szabó Vilmos és a HTMH elnöke dönt, nem írnak ki nyilvános pályázatot, és – információink szerint – nem követelnek olyan szigorú elszámolást, mint a nyilvánosan pályázók esetében. Ennek a keretnek a felhasználásával kapcsolatban lapunk évek óta hivatalos levélben kérdéseket tesz fel a HTMH folyamatosan cserélődő vezetőinek, de mindeddig nem kaptunk kielégítő választ kérdéseinkre. Úgy tudjuk, ebből a pénzből finanszírozzák – többek között – a szocialista–liberális kormánnyal szimpatizáló határon túli magyar politikusok kampányait. Egy másik – évente több száz milliós keret – az úgynevezett szegedi folyamatot támogató Esély a stabilitásra program, amely során szintén nyílt pályázat nélkül ítélnek meg jelentős összegeket a jugoszláv utódállamok demokratizálására.
Az adatbázis bemutatója is komoly kérdéseket vetett fel. A közbeszerzési pályázatot elnyert Next Computer Kft. embere számítógépes analfabétáknak nézve az újságírókat „műszakilag nem kis dolognak” nevezte azt, hogy adatbázisukból egyszerű link (egy kattintással való átlépési lehetőség) mutat egy közalapítvány honlapjára. Úgy tudjuk, a HTMH a nyílt közbeszerzést megkerülve további 19,5 millió forintos szerződést kötött a céggel határon túli irodák felkészítésére, távadatbevitelt szolgáló programok telepítésére, adattisztításra, de ezek teljesítésére lényegében nem került sor. Információink szerint a cég (szintén közbeszerzési eljárás nélkül) jelenleg havi másfél millió forintért üzemelteti a rendszert (szintén közbeszerzés nélkül) ez év végéig. (Ez volt a leköszönő Bálint Pataki József elnök által aláírt egyik utolsó szerződés.) Szentgyörgyi Lajos ismételt kérdésünkre sem volt hajlandó elárulni a pontos összeget, csak annyit felelt: „a fenntartás a lehető legolcsóbba kerül, három-négy ember bérének megfelelő összeget fizetünk”. A cég embere lapunk kérésére nem tudta bemutatni a megrendelt és kifizetett döntéstámogató modul működését sem.
Úgy tudjuk, az adatbázis működése az adatszolgáltatásra kötelezett közalapítványok ellenkezése miatt is akadozik. Egy tavaly meghozott kormányrendelet ugyan előírja a kötelező adatszolgáltatást, de nem tartalmaz szankciókat, így egyes közalapítványok következmények nélkül tagadhatják meg az információcserét. A HTMH – információink szerint – nem tudta elérni, hogy a támogató szervezetek használják az egységes regisztrációs kódot, az egységes helységnévtárat és a szakmai besorolást.
Politikai hadjárat. Másodfokon, így jogerősen is elvesztette a pert az Illyés Közalapítvány (IKA) a Székelyudvarhelyért Alapítvánnyal szemben az úgynevezett Vánky-ház ügyében. Mint arról korábban lapunkban is beszámoltunk, az előző években az anyaországi kormánypárti sajtó több esetben is bő terjedelemben cikkezett, Szent-Iványi István liberális politikus pedig a parlamentben is interpellált arról, hogy Szász Jenő székelyudvarhelyi polgármester csalás gyanújába keveredett, amikor az általa vezetett alapítvány az IKA támogatásával négy civil szervezetnek helyet adó székházat vásárolt. A jobboldali erdélyi politikus lapunknak elmondta: a magyar igazságszolgáltatás is megerősítette, hogy politikai hadjárat elszenvedői voltak. Sajnálják, hogy egy jó hírű, nemes célú közalapítványt a budapesti és bukaresti kormányszereplők politikai eszközzé süllyesztettek. A Székelyudvarhelyért Alapítvány bízik abban, hogy a jogerős ítélet után az Illyés Közalapítvány visszavonja azt a döntését, amelynek értelmében a székelyudvarhelyiek egy ideje semmilyen támogatásra nem pályázhatnak náluk.
