Jókor, jó helyen lenni – ez az alaptétel igaz az ingatlanbefektetéseknél is. A spekuláció legfontosabb alapszabálya: az érintett földterület szó szerint megkerülhetetlen legyen valakik számára, hogy aztán tetemes felár ellenében esetleg mégis megszűnjön az akadály.
Első történetünkben Európa egyik legnagyobb bankja, a Fortis magyar leányvállalata került ingatlanspekuláció-gyanúba. Az Eurotrust Kft. a rendszerváltás után vásárolta meg az akkori Alagi Állami Tangazdaságot, annak több ezer hektáros ingatlanportfóliójával együtt. A cég 2000-ben eladta a Szob-Malomkert nevű területet két magyar magánszemélynek, Végh Zoltánnak és Sántha Józsefnek, akik nagyra törő tervekkel fogtak az ingatlanfejlesztésbe: történelmi emlékparkot és hagyományturisztikai központot kívántak létrehozni a hátrányos helyzetű régióban. A szerződés tartalmazott egy akkor még jelentéktelennek tűnő apróságot: az eladó egy mezőgazdasági épületet, nyitott színt átmenetileg megtartott magának azzal, hogy záros határidőn belül azt is eladja. Ez utóbbi lépés azonban elmaradt, ezért ma három tulajdonosa van a területnek: a 93 százalékot tulajdonló magánszemélyek és a 7 százalékkal rendelkező Eurotrust Kft. Ez a tulajdonközösség azonban jogi értelemben azt jelenti, hogy a résztulajdonosok egyetértése szükséges minden fontos változáshoz. Például építési engedély kiadásához, ami nélkül az ingatlan fejlesztése nem lehetséges. Hiába terveztetett tehát Sántháék cége történelmi emlékparkot, hiába szerezte meg az ehhez szükséges szakmai és pénzügyi támogatást – mintegy hárommilliárd forintot –, a társtulajdonos hozzájárulása hiányában a fejlesztés nem valósulhat meg.
Ugyanis az Eurotrust Kft. megtagadta és azóta is megtagadja hozzájárulását, mi több, minden lehetséges jogi fórumon megtámadta a fejlesztést. Pacsay Miklós, a belga cég vezetője kérdésünkre azzal indokolta magatartásukat, hogy a beruházó többször módosította az építési engedélyeket, méghozzá úgy, hogy a módosítások – állítása szerint – több szempontból ellentétesek voltak az országos településrendezési és építési előírásokkal, és az építési hatóság is több eljárási hibát követett el az engedélyezés során. (Utóbbikat Pacsay nem részletezte.) Arra a kérdésünkre, hogy miért nem válnak meg tulajdonrészüktől, hiszen akkor a továbbiakban nem érintenék őket a fejlesztés során történt állítólagos jogszerűtlenségek, Pacsay úgy válaszolt: a kérdéses épületet ma is használják, egyébként pedig a terület megosztását partnerüknek kellett volna kezdeményeznie. Pacsay sajnálatosnak tartja, hogy vitapartnere egyoldalúan igyekszik a közvélemény előtt beállítani a Malomkert-ügyet. Az Eurotrust úgymond csak a törvényes út betartását szeretné elérni.
Sántha József gyökeresen másképp látja a helyzetet. Azt állítja, az Eurotrust vezetője jogtalan anyagi előny szerzésére igyekezett felhasználni azt a helyzetet, hogy a Malomkert eladása után is „bent hagyta a lábát az ajtónyílásban”. Pacsay ugyanis 15 millió forintot követelt azért, hogy ne akadályozza a Malomkert-projektet. Az Eurotrust ügyvezetője ugyan határozottan tagadta követelését, azonban Sántha igazolásként rendelkezésünkre bocsátotta a Pest Megyei Rendőr-főkapitányság gazdaságvédelmi osztályának tavaly április 28-án kelt, az ügyben hozott határozatát. Eszerint „2005. február 2-án egy személyes megbeszélés keretében Pacsay Miklós közölte dr. Sántha József Attilával, hogy 15 millió forint ellenében a továbbiakban hajlandó támogatni a beruházást, és hajlandó az ehhez szükséges hozzájáruló nyilatkozatokat megtenni. A feljelentés alapján elrendelt nyomozás során megállapítást nyert, hogy az Eurotrust Consult Kft. ügyvezetője Pacsay Miklós, az Eviatrade Kft. beruházása kapcsán, nyilatkozatának megadását a beruházó részéről történő pénzösszeg kifizetésétől tette függővé.” A fenti megállapítást a Pest Megyei Főügyészség és a Pest Megyei Bíróság is helybenhagyta. Sántha szerint az efféle zsarolásgyanús eljárás semmiképp nem méltó egy európai nagybefektetőhöz. A Malomkert-projekt kezdeményezője reméli, hogy az eljárásról sejteleme sincs a cég belga tulajdonosainak, a Fortis AG menedzsmentjének. Pacsay további kifogásaival kapcsolatban Sántha József leszögezte: a Malomkertben lévő épületet az Eurotrust az adásvétel óta nem használja, azt a cégük, az Eviatrade Kft. bérelte.
Másik történetünk Fóton játszódott, ahol a fotlap.hu weblap fórumának tanúsága szerint a polgárok ma sem tudnak napirendre térni afölött, hogy valakinek többszörös árat fizetett ki ingatlanjáért az önkormányzat azért, hogy ott megvalósíthasson egy iskolaberuházást. Fót vezetése ugyanis úgy határozott, hogy abból a pénzből, amit azért kapott kárpótlásként, mert egy intézményét az egyház számára visszaszolgáltatta, új iskolát épít. Az önkormányzat rendelkezésére álló, saját tulajdonú ingatlanok helyett azonban a képviselő-testület választása egy olyan területre esett, amit meg kellett vásárolni tulajdonosaiktól. Ráadásul a telek egyik szomszédja egy külterületi ingatlanon mezőgazdasági tevékenységet végzett, és a szükséges vegyszerek esetleges egészségkárosító hatása miatt tiltakozott az önkormányzatnál az iskolaépítés miatt. Az önkormányzat abbéli félelmében, hogy elesik az iskolaépítésre kialkudott állami támogatástól, magas áron – a valós érték mintegy kétszereséért, 217 millió forintért – vásárolta meg a telket tulajdonosától. Kérdésünkre, hogy miért olyan helyszínt választott az önkormányzat, ahol ennyire sok problémát okoz közintézmény létesítése, Szent-Iványi Géza polgármester nem tudott kielégítő magyarázattal szolgálni. Elmondta, négy helyszínt tárt a testület elé, ő maga is egy másik telket szorgalmazott, de a testület – mint mondta: „csak azért is” – az úgynevezett vásártér mellett tette le a garast. Ezek után a polgármester kényszerhelyzetben volt: vagy megvásárolja a várossal szomszédos telket, akár a piaci árnál magasabb áron is, vagy elesik a település egy iskolától, illetve az erre kapható állami támogatástól.
Egészen másképp tudja a történetet egy magát megnevezni nem kívánó helyi politikus. Az alternatív történet szerint a vásártér mint helyszín szóba kerülése nagyon is kézzelfogható okokra vezethető vissza: egyes önkormányzati képviselők – vagy családjuk – és a leendő iskola igazgatója résztulajdonnal rendelkeztek a területen. A rendszerváltás után, a kárpótlás során egyes fóti családok osztatlan közös tulajdonba kaptak itt kisebb-nagyobb földterületet. A vásártér mezőgazdasági szempontból értéktelen, a település határában kiesik a forgalomból, és osztatlan állapotában piacképtelen is: száz forintot sem ért négyzetmétere – állította informátorunk. Az iskolaépítési döntés után azonban az eladhatatlan ingatlant 3500 forintos négyzetméteráron vette meg az önkormányzat. Informátorunk szerint az iskolára szánt állami támogatás ígérete egyébként a város szocialista országgyűlési képviselőjétől, Tóth Andrástól származik. A Miniszterelnöki Hivatal politikai államtitkára állítólag 850 millió forint pályázati pénz ígért a fóti önkormányzatnak, ha tisztázzák az építési telek és környékének tulajdoni viszonyait.
A Fót honlapján fórumozók másféle kombinációkat is felvetettek. Vannak, akik tudni vélik, hogy a kárpótlási földek révén egyes tulajdonosok úgy „bekerítették” Fótot, hogy mozdulni sem tud, és komoly beruházások estek kútba az ingatlanspekulánsok mohósága miatt. Az egyik bejegyzés arról tanúskodik, hogy történhetnek még meglepetések a fóti ingatlanspekulációs ügyekben, és „még nincs lefutva semmi: a büntető törvénykönyvről szóló, többször módosított, 1978. évi IV. törvény hűtlen kezelés tényállása szerint akit idegen vagyon kezelésével bíztak meg, és ebből folyó kötelességének megszegésével vagyoni hátrányt okoz, hűtlen kezelést követ el. A büntetés öttől tíz évig terjedő szabadságvesztés, ha a hűtlen kezelés különösen jelentős vagyoni hátrányt okoz.”
origo.hu
Kubatov Gábor is elbúcsúztatta a mandátumát elvesztő Fekete-Győr Andrást
