Indokolt megkezdeni azokat a kutatásokat, amelyek a hazai fosszilis energiahordozók és egyéb nyersanyagok hatékonyabb és gazdaságos kiaknázását teszik lehetővé – állítja a Magyar Bányászati Szövetség (MBSZ). A fenti mondat a második Nemzeti fejlesztési tervhez a szervezet által készített tanulmányban olvasható. A programnak szánt anyag szerzői a meglévő nyersanyagkincs fontosságát hangsúlyozva kiemelik, hogy a nyersanyagvagyon döntő hányada nem a „rövid távú célok és keresletek kielégítését szolgálja, hanem stratégiai jelentőségű gazdasági hátteret biztosít”. Másrészt rámutatnak, hogy a készletekről és azok gazdaságos kitermeléséről való információink a technika fejlődésével gyorsan elavulnak. Vagyis amit tizenöt éve még gazdaságtalannak ítéltünk, az lehet, hogy most már gazdaságos, amit környezetszennyezőnek, az megfelelő technológia mellett környezetbaráttá tehető, és ami azelőtt kitermelhetetlennek bizonyult, ahhoz ma talán már képesek vagyunk hozzáférni. Ezért s mert stratégiai ágazatról van szó, az MBSZ szerint folyamatosan át kell értékelnünk álláspontunkat az ásványvagyon felhasználásával kapcsolatban. Különösen igaz ez a szénre.
A kilencvenes évek elejétől a lakossági szénfogyasztás aránya gyors ütemű csökkenésnek indult, és mára – iparági szinten – gyakorlatilag jelentéktelenné vált. A szenet a földgáz váltotta fel, és nagyjából ugyanez a folyamat játszódott le az áramtermelésben is. Az erőműtársaságok nem vállalták a költséges környezetvédelmi beruházásokat, s az öregedő egységeket inkább gáz- vagy biomassza-tüzelésűvé alakították át. Jelen pillanatban két erőművünket fűtik szénnel, és megmaradt bányáink is csupán ezeket látják el tüzelőanyaggal. A Mátrai Erőmű a visontai és a bükkábrányi lignitet használja, a Vértesi Erőmű pedig a Márkus-hegy alatt rejtőző barnaszenet. Visontán és Bükkábrányban felszíni, Márkus-hegyen mélyműveléses kitermelés folyik, de 2014-ben a Vértesi Erőmű leállásával együtt a Márkus-hegyi bányászat is minden bizonnyal megszűnik majd.
Ha az eltelt tizenöt évet számokban mérjük, a helyzet a következő: a magyar szénbányászat éves termelése az 1990-es 17,6 millió tonnáról mára 13,7 millióra csökkent. Ezen belül a mélyművelésű kitermelés esett vissza jelentős mértékben, míg a külfejtéses kitermelés mennyisége valamelyest nőtt. Ha ezzel összevetjük, hogy jelen tudásunk szerint feketekőszénből 199, barnaszénből 186,7, lignitből pedig csaknem 3000 millió tonnányi a hozzáférhető ásványvagyon, a tartalékok szinte kimeríthetetlennek tűnnek.
Óriási lehetőségeink vannak, és előbb-utóbb rá is kényszerülünk, hogy ezeket kihasználjuk – így látja a szénbányászat jövőjét az MBSZ főtitkára. Zoltay Ákos szerint a szénfelhasználás részarányának növelése egybevág az Európai Unió törekvéseivel, hiszen a közösség nemrégiben hirdette meg úgynevezett tisztaszén-stratégiáját. Vagyis Brüsszel olyan technológiák kutatását szorgalmazza, amelyekkel a szénalapú berendezések károsanyag-kibocsátása csökkenhet. Erre Zoltay ismertetése szerint már most is többféle megoldás kínálkozik. A korszerű, szaknyelven fluidágyas, szénporbefúvásos kazánok eleve hatékonyabb égést s így kisebb szén-dioxid-kibocsátást tesznek lehetővé, s a maradékot is ki lehet vonni a füstből. Az már inkább a jövő, mint a jelen technológiája, hogy e szennyező gázokat besajtolják a föld alá, vagy valamiképpen hasznosítják – például a vegyiparban. Ugyancsak felhasználható a szénerőművekben keletkező pernye, s Nyugat-Európában hatvan– nyolcvan százalékos arányban a salakkal együtt hasznosítják is, például útépítéseken. Idehaza ezzel szemben a pernyét és a salakot tárolókban helyezik el, veszélyeztetve a felszíni és a felszín alatti vizeket. Elvi megoldásként a szenet el is lehet gázosítani a föld alatt, az így keletkezett energiahordozó pedig hasonló tisztaságú a földgázhoz. Ha tehát a magyar döntéshozók komolyan fontolóra veszik, hogy csökkentik függőségünket az orosz gáztól, s ehhez a szén energetikai alapú felhasználását legalább a mostani szinten akarják tartani, megfelelő kutatás-fejlesztési programra van szükség. – Ezt az EU támogatná is – hangsúlyozza Zoltay.
A kutatás-fejlesztés állami ösztönzésére nemcsak a károsanyag-kibocsátás csökkentése érdekében lenne szükség, hanem a hatékonyabb és olcsóbb bányászat miatt is. Kevéssé köztudomású például, hogy a mecseki bányák, amelyekben a kitermelés tavaly év elején teljesen leállt, nemcsak jól kokszolható, vagyis a világpiacon is kurrens terméknek számító feketekőszenet rejtenek, de hatalmas mennyiségű metánt is. A szén pórusaiban és a mészkő üregeiben rejtező, fűtésre tökéletesen használható gáz mennyisége elérheti az ötvenmilliárd köbméterest is, vagyis ha hozzáférnénk, egy csapásra megduplázhatnánk hazánk saját gáztermelését. Régebben voltak is erre kísérletek, ám mivel nem állt és ma sem áll rendelkezésre a megfelelő technológia, a metánkincs gyakorlatilag érintetlenül várja a kitermelést. A Mecsek mellett jelentős kőszénvagyon – igaz, nem fekete, hanem barna – rejtezik Borsodban is. Az MBSZ szerint a dubicsányi szénvagyon – ötvenhárommillió tonna – kitermelése regionális fejlesztéssel párosulva jelentős előrelépést hozhat az elmaradott borsodi térség felzárkóztatásában. A dunántúli, Balinka és Dudar térségében található barnakőszénvagyon kitermelése már túlmutat az energetikán: az itt található, magas huminsavtartalmú szenet mezőgazdasági talajjavítóként, illetve gyógyszeripari, kozmetikai alapanyagként lehetne felhasználni.
Hogy mi lesz a hazai szénvagyon további sorsa, azt egyelőre csak jósolgatni lehet, hiszen hiányzik a fejlesztési irányokat vázoló komplex energetikai stratégia. Járosi Márton, az Energiapolitika 2000 Társulat elnöke úgy látja, hogy a villamosenergia-termelés biztonsága érdekében valóban el kell gondolkodnunk egy nagy szenes erőmű felépítésén, ám szerinte a hazai szénvagyon kitermelése olyan drága, hogy ehhez inkább jó minőségű és olcsó importszénre kellene támaszkodni. Azt, hogy a szénalapú energiatermelés nem olcsóbb a gázalapúnál, egyébként Zoltay Ákos is elismeri, hozzáteszi azonban, hogy hazánk importfüggősége tüzelőanyagból már így is olyan magas, hogy nem lenne szabad azt még tovább növelni. Mások ezzel szemben azt mondják, hogy a szén reneszánszáról folytatott vita Magyarország esetében csupán akadémikus lehet, gyakorlati haszna nincs. Kuhl Tibor, a Dunamenti Erőmű Rt. elnöke például meg van arról győződve, hogy adottságaink miatt a közeljövőben kénytelenek leszünk nagy teljesítményű földgáztüzelésű erőművet vagy erőműveket építeni. Erre egyébként van is törekvés, az E.ON legalábbis már bejelentette, hogy vizsgálja egy földgázerőmű beüzemelését valahol a Duna mellett.
Az, hogy milyen fűtőanyag felé mozdul el a hazai energetika, azon is múlik, milyen stratégiát követnek a nagy berendezésgyártók. Ebből a szempontból több mint jelzésértékű, hogy az energiainfo.hu összeállítása szerint Európa két legnagyobb energetikai berendezésekkel foglalkozó cége, nevezetesen az Alstom és a Siemens is arra számít, hogy már a következő tíz évben negyven százalékkal növekedhet a szénerőművi berendezések forgalma, miközben a gázturbinák eladása visszaesik. A szakportál a Financial Timest is idézi, s eszerint már 2005-ben nyilvánvaló jelei voltak a trendfordulónak a világ energiaiparában, amikor is 120 gigawattórányi új erőművi kapacitás létesült. Ennek 20-30 százaléka volt földgázüzemű, és 30-40 százalékra tehető a szénerőművi berendezések részesedése. Ebben a kisebb kibocsátású technológiák terjedése mellett közrejátszott a földgázellátási problémáktól való félelem is. Ismeretes, hogy a világ szénhidrogénkészletei néhány, politikai és gazdasági feszültségektől terhes térségre koncentrálódnak, miközben a világ szénkészletei viszonylag egyenletes földrajzi szórásban találhatók.
origo.hu
Magyar Péter félreállította az őt kritizáló alelnökét
