Legelőször a diagnózist kell elkészíteni a betegről, tudnunk kell tehát, hogy pontosan milyen állapotban van a Szent László-víz – mondta el lapunknak Vida Antal, a Szent László Víz (SzeLáVí) Alapítvány elnöke, akitől megtudtuk: az eddig végzett vizsgálataik során helyenként páratlanul értékes élővilágot találtak a patakban és annak árterületén. – Ez a néhány fennmaradt társulás emlékeztet bennünket arra, milyen lehetett a Szent László-víz eredeti élővilága, mielőtt a nagyüzemi mezőgazdaság terjeszkedése, a szennycsatornák, az árterületek beépítése és felszámolása, a túlságosan sok halastó létesítése és az itt-ott talán eltúlzott szabályozás miatt csaknem teljesen ki nem pusztult az élet a patakból – érvelt.
Az EU vizekről szóló keretirányelve előírja, hogy meg kell óvni, s lehetőség szerint újra kell éleszteni a természetes vizeket. – A Szent László-víz esetében az első feladat egy valóban teljes állapotfelmérés elkészítése. Ebből tudhatjuk meg, hogy hol vannak még olyan növény- és állattársulások, amelyekből feltöltődhet a vízi élővilág, ha annak kellő teret biztosítanak, a szennyező forrásokat pedig kiiktatják – mondta el Vida, aki szerint botrányos, hogy éppen a szennyvíztisztító üzemek bekötőcsövei jelentik az egyik legfőbb méregforrást. A halbiológus megemlítette, hogy korábban – főként az asztal mellett – a környezetvédelmi tárca megbízásából ugyan készült egy állapotfelmérés, ám az meglehetősen pontatlan. Például a patak legértékesebb, Natura 2000-es védett területek között kanyargó középső szakaszát a korábbi vizsgálat menthetetlennek minősítette, amelynek revitalizációjával, tehát újjáélesztésével nem is érdemes foglalkozni. Hozzátette: most egy átfogó, mérésekkel és helyszíni vizsgálatokkal alátámasztott, a veszélyeztetett fajokat is feltérképező, a teljes vízgyűjtő területre is kiterjedő állapotfelmérés elkészítésének támogatásáért pályáztak a környezetvédelmi minisztérium Zöld Forrás keretére. Az egyik nemzetközi üdítőital-gyártó vállalattól pedig ígéretet kaptak rá, hogy ugyanannyi pénzzel támogatják a kezdeményezést, mint amennyit a szaktárca biztosít. Így talán összejön a felmérés csaknem tízmillió forintos költsége.
Vida Antal és a másik ötletgazda, Szendrői Júlia szakmérnök azonban nem állna meg a felmérésnél. – Egy mintaértékű beruházás részeként az alapítvány és a vízügy közreműködésével el szeretnék végezni a Gerecsében fekvő Héregtől az ercsi Duna-partig hetven kilométeren át kanyargó patak teljes revitalizációját is – tudtuk meg. Ehhez persze nemcsak hazai, hanem uniós és más, nemzetközi pénzkeretekhez is pályázni szeretnének.
A patak felélesztésének terve nem új keletű, nyugaton évek óta sikerrel kanyargósítanak újra patakokat, főleg a hegyvidéken, a szigorúbb környezetvédelmi, vízminőség-védelmi előírásokkal és szankciókkal pedig töredékére csökkentették a szennyezést. München környékének egyik fő vízfolyása, az Isar már ismét bőséges ártéren kanyarog a települések között, vize annyira tiszta, hogy a városi állatkertben az állatok kifutóiban is egy mellékága csörgedezik.
Csonki István, a Közép-Duna-völgyi Vízügyi Igazgatóság vezetője a témában szervezett konferencián a közelmúltban úgy nyilatkozott: idén, és elképzelhető, hogy jövőre sem lesz elegendő állami forrás a Szent László-víz revitalizációjának szakszerű végrehajtására. A vízügy ezért örvendetesnek tartja, hogy a civilek külföldi forrásokból szeretnék segíteni a megvalósítást. A patak az államé, és az igazgatóság kezelésében áll, azonban a vízgyűjtő hosszán sok helyen éri lakossági és mezőgazdasági szennyezés.
A Nemzeti fejlesztési tervben szereplő Duna-projekt részeként ugyanakkor a legsürgősebb beavatkozások között szerepel a Váli- és a Szent László-víz töltéseinek megerősítése is, ami várhatóan 2007-től indul, uniós támogatással. Erről Vida Antal elmondta: reméli, hogy megvárják az állapotfelmérés elkészültét, s ennek függvényében tervezik meg az árvízvédelmi fejlesztéseket.
origo.hu
Nemvárt fordulat jön az időjárásban, mutatjuk mire számíthat
