Európai CIA-hadoszlop?

A berlini parlamentet felügyelő bizottság meghallgatja Frank-Walter Steinmeier külügyminisztert és elődjét, Joschka Fischert, hogy információkat kapjon tőlük az iraki háború elején Bagdadban maradt két német ügynök tevékenységéről.

George W. Bush elnök egy Los Angeles elleni terrorcselekmény sikeres megelőzéséről számolt be, miután Délkelet-Ázsiában sikerült letartóztatni az al-Kaida egyik kulcsemberének tartott tagját. A hírszerző szolgálatok munkájára jellemzően a két akció hátterére ezúttal is a titoktartás leple borult. Ismételten okot szolgáltatott viszont a felderítő zsurnalisztika képviselőinek arra, hogy fokozzák aktivitásukat annak a – mindeddig csak sejtett és spekulatív értesülésekből észlelt – szervezetnek a felderítésére, amelyet a nemzetközi terrorizmus elleni harc „szigorúan bizalmas” logisztikai centrumának tartanak.
A Camolin fedőnév alatt dolgozó ügynökcsapatot – a hamburgi Spiegel hírmagazin értesülése szerint – amerikai, német, francia, angol, ausztrál és kanadai munkatársak alkotják. A hírszerzés börzéjének mondható tevékenységüket egy Párizs peremén épült kaszárnyából végzik. Központjuk számítógépeinek termináljait lehallgatástól védett kábelek közvetlenül kötik össze a nemzeti szolgálatok főhadiszállásaival, így a német hírszerző szolgálattal (BND) a bajorországi Pullachban. A Camolinban szerepet vállalt nemzetek kötelezték magukat arra, hogy a rendelkezésükre álló információkat a nemzetközi felderítés rendelkezésére bocsátják. A francia kaszárnyában dolgozó szakértők ezekből állítják össze a terrorizmussal gyanúsított személyek életrajzát és keresik a nyomára vezető adatokat: mobiltelefonjának bemérésével megállapítható tartózkodási helye, s kiderítik, levelezése utal-e gyanús célokra. A legapróbb részletekre kiterjedő iratrendező összeállításával be is fejeződik a Camolin munkája, a dossziét átadják annak a szolgálatnak – elsődlegesen a CIA-nak –, amely a kapott információkat felhasználva kezdi meg a terroristának minősített személy üldözését. A németek – állítólag – a BND és az Alkotmányvédő Hivatal egy-egy ügynökét bocsátják a nemzetközi egység rendelkezésére. A szövetségi belügyminisztérium szóvivője cáfolta olyan terrorellenes központ létét, amelyben német alkalmazottak is dolgoznának.
A tagadó válasz kényes politikai meggondolásokból fakad, hiszen mind Berlin, mind Párizs igyekszik elhatárolni magát az amerikaiak számára természetes terrorellenes módszerektől, így a Guantánamóban működő fogolytábortól, vagy a fogva tartott gyanúsítottakkal szemben alkalmazott kihallgatási eljárástól. Annál fontosabbnak tartja az USA a Camolin jelentőségét. Washington megítélése szerint ugyanis a „szent háború” epicentruma Európára tolódott át, ahol tízmillió muzulmán él anélkül, hogy integrált tagjai lennének a társadalomnak. Egyben a koordinációs megegyezés legális lehetőséget nyújt a CIA-nak arra, hogy Európában is tevékenykedhessen. Arra a feltételezésre, hogy a Camolin munkája elősegíti a nemzetközi jogot megsértő kihágásokat, az érintett nyugat-európai fővárosokból nem érkezett válasz.