A Debrecen közigazgatási területéhez tartozó Mézes-hegyen a hasonló nevű tó és két belvízelvezető ér tőszomszédságában árválkodik a Pósi-tanya. Messziről is látszik, hogy körben vízben áll, de a katasztrófavédelem orosz jóvátétel fejében kapott ütött-kopott Nivájával egészen a kerítés sarkáig sikerül megközelíteni. Ott viszont elakadunk, megfogja terepjárónkat a félméteres vízben-sárban álló földút. Nem is szabadulunk, amíg a gazda, a 73 éves Pósi István elő nem kerül, majd deszkák meg cserepek felhasználásával ki nem ókumlálja, hogyan kerülhetünk ki a dagonya fogságából. Miután a jármű partra kerül, Szabó Imre debreceni katasztrófavédelmi vezető társaságában indulunk a tanya belseje felé, szemrevételezzük a gazda tekintélyes gyöngytyúk- és pulykanyáját, egészségesnek látszó tyúkjait, megcsodáljuk a múlt századi építőmester mesterségbeli tudását, amivel megoldotta a statikai problémákat, és a víznek évtizedek óta ellenálló tanyát épített. Sárdagasztás közben Pósi István magyarázza a helyzetet.
– Három éve vettem a tanyát hárommillió forintért egy környékbeli kereskedőtől. Adott vele hízókat, teheneket meg öt hold földet. Ketten vagyunk a feleségemmel, úgy gondoltuk, jó lesz a tanya nyugdíj-kiegészítésnek. Eladtuk a téglavetőben lévő házunkat, kiköltöztünk. Nyár volt, akkor meg se álmodtuk, hogy ekkora belvízzel kell itt majd megküzdeni. Most úgy jártunk, hogy a nyugdíjunkért sem tudtunk eljutni a postára – kesereg az idős gazda, és még azt is elmondja, hogy a felesége szívbeteg, és attól fél, hogy mennek ki, ha baj van. A vízben álló udvaron átgázolva, a tanya bejáratánál a gazdaasszony fogad. – Ahelyett, hogy fényképezkednek, inkább a csatornát csinálnák meg, mondja dohogva, később azonban megenyhül, amikor kiderül, hogy a látogató nem a hatóság embere.
A tanya melletti úton gyalogosan tovább haladva Pósi István megmutatja, mire gondol a felesége, amikor a csatornát emlegeti. – Igaza van Margitnak, nem homokzsák kell ide – bár az is jó, hiszen ha tegnap a tűzoltók nem hoztak volna vagy kétszázat, már bent lenne a házban a víz. De mégis, csak az kellene, hogy vezessék be a belvizet egy szivattyúrendszerrel a Kati-érbe, onnan meg a Mézeshegyi-tóba – mondja, és mutatja a motorházat, ami évtizedek óta ott rozsdásodik az ér torkolatánál. Mindössze a szivattyúk bekapcsolása meg húsz méter cső hiányzik ahhoz, hogy ne kelljen évről évre megküzdeniük a vízzel.
A belvízcsatornák működtetését végző Berettyó Vízgazdálkodási Társulás műszaki főelőadója, Bottó Mihály azonban másként látja a Pósiék háza táját vízteleníteni hivatott Szárcsás-, illetve Kati-erek dolgát. Azt mondja, éppen tegnap, a helyszíni bejárás után értesítette őket a Hajdú-Bihar megyei védelmi bizottság, hogy kaptak 12 millió forintot prevencióra, és ebből a Pósiék mellett lévő két csatornát is rendbe tudják tenni. Levágják a sást és a nádat, kikotorják a medret, s akkor hamarabb folyik le a víz – véli a műszaki ember. Pósi István ugyan nehezen tudja elképzelni, hogyan fog a víz szivattyúzás és átemelés nélkül felfelé folyni, de hát legalább történik valami.
Debrecenhez közelebb érve a Bayk András-kertben egy tűzoltókocsival és fél tucat tűzoltóval találkozunk. Kapóra jön nekik Szabó Imre segítsége, ugyanis elromlott az egyik szivattyú, azt kell kicserélni, az újat meg a méteres elöntéssel küzdő kertségi házak közelébe kell szállítani. Helyére kerül az új szivattyú, indulunk a legvizesebb területre. Útközben, a Fóliás utca 13. előtt kerti szerszámokkal felszerelkezett embereket látni, igyekeznek könnyíteni a víz útját. A 13. szám alatt lakó Nagy Sándor szerencsésnek mondja magát: töltésen épült háza meg se pisszent a víztől, viszont a konyhakertben másfél méteres víz áll. Kérdésemre, hogy ide miért nem telepítenek szivattyút, Csuzi László tűzoltó főtörzsőrmester csak széttárja a kezét. – Összesen van vagy tíz szivattyúnk. Csak oda tudunk vinni, ahol a ház belseje is veszélyben van – adja meg a nem túl szívderítő választ.
A Debrecentől alig hét kilométerre lévő Mikepércsen szintén nehezen küzdenek meg a belvízzel. Dászkál Tibor Ákos jegyző három elöntött területet is tud mutatni. – A legvizesebb a Görbe utca, a Szél utca, és sajnos az új osztású terület, a Báthori és Tóth Árpád utcák környékén – mondja. – Utóbbival az a baj, hogy két belvízelvezető csatorna is eldugult abban a térségben. Mintegy harminc méter utat kell feltörni azért, hogy rendbe lehessen tenni. Megcsináljuk, de attól félünk, úgy járunk, mint tavaly. Tízmillió forint költségünkből mindössze nyolcszázezret volt hajlandó jogosnak elismerni az állam. Arra is hiába pályáztunk a regionális fejlesztési tanácsnál, hogy beszerezhessünk egy szivattyús kocsit, és magunk is részt tudjunk venni a kárelhárításban. Igaz, most van elég szivattyú, hozott a katasztrófavédelem, tömlő viszont nincs elég, így a három szivattyúból egyszerre mindig csak kettő működhet. Ha hét végén újra esik, nem tudom, mihez kezdünk…
origo.hu
Ki lehet a Soros-ügynök Magyar Péter mellett - 6/3: Lakos Eszter
