Nincs pénz a szívizom őssejtkezelésére

Infarktuson átesett betegeknél gyógyító eljárásként alkalmazhatják az őssejtkezelést szeptembertől Debrecenben, ha annak hatékonyságát a hátralévő PET-vizsgálatok is igazolják. Azt viszont még egyelőre nem tudni, vállalja-e az egészségbiztosító a mintegy ötmillió forintba kerülő gyógyító eljárás finanszírozását – tudtuk meg Édes István professzortól, a Debreceni Egyetem Orvos- és Egészségtudományi Centruma (DEOEC) Kardiológiai Intézetének igazgatójától.

A kísérleti kezelésekre tavaly tavasszal kapott engedélyt a Kardiológiai Intézet az Egészségügyi Tudományos Tanácstól, a költségeket viszont részben a DEOEC-nek, illetve a nagy tisztaságú őssejtet előállító cégnek kellett vállalnia. A szakmai optimizmusra az ad okot, hogy a klinikai kísérletben részt vevő öt beteg elhalt szívizmaiban minden esetben megindult a regeneráció, a bal kamra működésében pedig enyhe, négy-öt százalékos javulást mutatott ki az ultrahangvizsgálat. Finanszírozás tekintetében viszont derűlátásra semmi ok, hiszen az általános megszorítás következményeivel az egészségügynek is számolnia kell, és az új eljárásra egyelőre nincs keret – derült ki Édes professzor szavaiból.
Mégis szerencsés lenne forrást találni, hiszen a Debrecenben folyó terápiás kísérlet a maga nemében egyedülálló az országban. Őssejtprogramokat ugyan nem csak a debreceniek mondhatnak magukénak, szerencsére több helyen, így Budapesten is tesztelnek különféle megoldásokat, ám a debrecenihez hasonló terápiát eddig még másutt nem alkalmaztak Magyarországon. Ennek lényege, hogy nem alacsony őssejttartalmú keveréket használnak, hanem nagy tisztaságú, speciálisan a szívizom felépítéséért „felelős”, CD34+ névre keresztelt őssejteket izolálnak a beteg saját csontvelőjéből, majd egy miniballonban katéter segítségével juttatják be az anyagot az elhalt szívizmokba. Az eljárás úgy folyik, hogy közben egy-két percre le is zárják a beteg koszorúeret, és ezzel megakadályozzák, hogy a véráram még a megtapadás előtt elvigye az őssejteket a kezelendő területről. Így érhető el, hogy a bejuttatott őssejtek egyharmada megtapadjon, és hozzákezdjen az elhalt szívizmok újjáépítéséhez – magyarázta a módszer lényegét Édes István.
A kísérleti kezelésbe nyolc beteget vonhatnak be, ebből öt esetében már viszonylag nagy biztonsággal állítható, hogy a kezelés hatásos volt, bár csak egyetlen olyan beteg van, akinek a szíve a normális állapothoz közelítő működésre képes, vagyis a bal kamra teljesítőképessége megközelíti az ötven százalékot. Az ilyen mértékű javulás valószínűleg nem kis részben a páciens fiatal korának köszönhető, mert az orvoscsoport igazolódni látszó hipotézise szerint minél idősebb a szervezet, annál kisebb a regenerációs képessége, és annál kevesebb az esélye, hogy megfelelő mennyiségű őssejtet lehet a csontvelejéből izolálni. A fiatal férfi beteg állapotának nagymértékű javulásában Édes István vizsgálati eredményei szerint része van a spontán regenerációnak is, aminek mértéke megint csak nagymértékben függ az életkortól.
– Minderre azért szükséges felhívni a figyelmet, hogy ne tápláljunk hiú reményeket, és ne keltsünk olyan látszatot, mintha az őssejtkezelés csodaszer lenne – mutatott rá a professzor, hangsúlyozva, hogy nem várható tőle más, mint négy-öt százalékos javulás a szervezet vérellátásáért felelős bal kamra működésében. Ezt az értéket mérték ugyanis a másik három férfi beteg, illetve egyetlen nőbeteg esetében, akiknél a szívkamra teljesítménye 35 százalékról átlagosan 41 százalékra javult.
Ez mégsem tekinthető kis eredménynek, hiszen jelentősen csökkenti a szívelégtelenség kialakulásának veszélyét, ami sok esetben fél-két éven belül a páciens halálához vezet. Az elhalt, regenerálódni már nem képes szívizmok ugyanis nagyobbodást okoznak, túlterhelik a szerv még működő részeit, amelyek ennek következtében viszonylag rövid idő alatt véglegesen kifáradnak. Ezt előzi meg az őssejtkezelés, ami támogató hatásával legalább részben képes „felébreszteni” a már működésképtelen szívizmokat.
Évről évre egyre fiatalabb korosztályokat érint, és lelki traumákkal, depresszióval is összefügghet az infarktus kialakulása, ám csak akkor, ha a beteg előzetesen valamilyen koszorúér-rendellenességben szenvedett. A debreceni őssejtterápiában részt vett öt beteg mindegyikénél zsírfelrakódást és ennek következtében koszorúér-szűkületet diagnosztizáltak, aminek berepedése okozta a trombózist a szívben – mutatott rá Édes professzor, hangsúlyozva, hogy a végzetes betegség előidézői között a helytelen táplálkozás, a mozgáshiány, illetve a stressz egyaránt szerepet játszhatnak.