A szavak titkos élete

A szavak olykor titkos életet élnek, s nem is mindig akkor jutnak el ahhoz, akihez szeretnénk, vagy éppen nem szeretnénk. A spanyol Isabel Coixet A szavak titkos élete című filmjében ráadásul az egyik főszereplő süket, a másik – kivételesen a férfi – pedig igencsak sokat beszél, és átmenetileg vak. A helyszín egy olajfúrótorony a világtól elzárva, az óceán, a semmi közepén.

Hanna (Sarah Polley) kényszeredett süketségben éli hétköznapjait, változatosságot munkája sem igen kínál a gyártósor mellett, de úgy látszik, mintha szüksége sem lenne rá. Nincs senkije és szinte semmije, csupán egy nagy titka. Közben pár száz vagy ezer kilométerrel odébb egy olajfúrótornyon történt balesetben sérül meg Josef (Tim Robbins), akinek a sebei anynyira súlyosak, hogy nem hagyhatja el a tornyot, ezért egy ápolónőre van szüksége. S igen, itt ér össze a két elszigetelt ember sorsa.
A lány süket, a férfi pedig átmenetileg vak, de rengeteget beszél. A lány a szavak elől könnyedén el tud menekülni, a férfi pedig folyamatos beszédével szeretne feledtetni valamit, valakit, valakiket. Ahogyan a nagykönyvben meg van írva, a lelkiismeretes ápolónő és a lángokban megsérült férfi egyre közelebb kerül egymáshoz az olykor hallhatatlan szavakon és a láthatatlan mozdulatokon keresztül. Kiderülnek idővel a főhősök titkai is, a lány borzalmas emlékei a délszláv háborúból és a férfi keserű szerelmi múltja. Közben, ha lassan is, de azért a fúrótornyon is zajlik az élet, habár a baleset után kevesen maradtak: a szinte örökre hasonló tornyok vezetésére ítélt „parancsnok”, az Almodóvar-filmekből ismerős színész által alakított szakács, a hullámokat számláló kutató, illetve két családos, középkorú férfi, akik éppen az olajfúrótorony tövében jönnek rá, ők valójában egymásnak teremtettek.
A szavak titkos élete nem különleges, ám szépen, tökéletesen elkészített film, amely nem utolsósorban Sarah Polley és Tim Robbins alakításának köszönhetően válik érzékeny, hatásos s kicsit titokzatos történetté. A végkifejlet sejthető, de a naplementés csókjelenetet szerencsére sikerül megúszni. A film egyébként ennél jóval árnyaltabb, olykor egy kellemes adag irónia is belefér, hiszen ez a „szörnyű” világ egy-egy kis erőltetett-kényszeredett mosollyal azért elviselhetőbb.
(A szavak titkos élete, színes, feliratos, spanyol film. Írta és rendezte: Isabel Coixet. Forgalmazza a Besthollywood.)