A határmentiség kutatásának szükségességét a nyolcvanas-kilencvenes évek fordulóján ismerte fel Süli-Zakar István. Ám a jeles földrajztudós ebben a témában született tanulmánya, amely Az államhatár társadalmi-gazdasági fejlődést akadályozó hatásának vizsgálata Északkelet-Magyarország határ menti területein címet viselte, csak 1992-ben kaphatott nyilvánosságot először angol, majd magyar nyelven. Amint azt Süli-Zakar professzor mondja, a gondolat nem volt előzmény nélküli a debreceni kutatók között, ám az utolsó, a trianoni békeszerződés határ menti térségekre gyakorolt hatását elemző tanulmányok a két világháború között, illetve a második világháború éveiben születtek. A debreceni társadalomföldrajz tanszék nagy hírű tanára, Mendöl Tibor például Bihar vármegye földrajza című, 1938-ban kiadott munkájában így ír a témáról: „Várad árnyéka, mint valami halotté, most is ott lebeg Csonka-Bihar felett. Az elválasztott utak és vasutak mint elmetszett ujjak vérző csonkjai mutatnak felé, vagy mint elmetszett ütőerek, amelyeket a szív közelében vágtak el. A szív most is ott van a közelben, és mégis valószínűtlen messzeségbe került.”
A második világháborút követően esély sem volt hasonló munkák publikálására, hiszen – hivatkozva a szomszéd országok érzékenységére – a létező szocializmus tabuként kezelte nemcsak a határok, de a határmentiség kérdését is. Nem meglepő tehát, hogy a téma újbóli napirendre vétele nem volt egyszerű feladat, és az elkészült tanulmánynak négy évig kellett fiókban hevernie, mire megjelenhetett – emlékezik vissza a földrajztudós.
A természetes gazdasági-földrajzi központok határon túlra kerülésének problémáját tudományos igényességgel elemezve Süli-Zakar István a nyolcvanas évek végén azt tapasztalta: Mendöl professzor megállapításai még mindig helytállók, sőt az évszázadokig Kassához, Nagyváradhoz, Nagybányához kapcsolódó falvak a gazdasági centrum határon túlra kerülésével 1945 után még inkább visszafejlődtek, zsáktelepüléssé váltak, az ellehetetlenülés szélére jutottak, mint az első világháborút követően, a harmincas-negyvenes években. „Az elzárkózás igazi vesztesei a határaink mentén élő falusi emberek, akik önhibájukon kívül kerültek a zsákutca legvégére. Szélsőségesen periferikus helyzetükön valóban csak a határok légiesítése segíthetne. Ennek az lehetne az alapja, ha északkeleti, keleti szomszédainkkal összehangolt területfejlesztési stratégiát dolgoznánk ki. Valójában az ilyen közös munka megkezdésének még a lehetősége is nagyon távolinak látszik” – zárul meglehetősen pesszimistán a Süli-Zakar-tanulmány.
Valami azonban már akkor, a kilencvenes évek elején is megindult, hiszen elkezdődtek az első közös magyar–román kutatások, megalakult az azóta is működő Kárpátok eurorégió, sőt azóta már egy újabb kooperáció, Bihar-Bihor eurorégió is létrejött és erősödik. Az ok kézenfekvő, hiszen az Európai Unió bővülésével, a belépni szándékozó államok felvételének belátható időn belülre kerülésével csökkent a szomszéd országok gyanakvása, a határok átjárhatóvá tételének eszméjével szembeni ellenállása is. Ám az is igaz, hogy a Jean Monnet gondolatával összecsengő törekvés, ami a nemzetek Európája helyett a régiók Európájában lát fantáziát, még mindig a távoli jövő ködébe vesző ideának tűnik – legalábbis Közép-, illetve Kelet-Közép-Európában. A tudomány szintjén azonban mindenképpen létjogosultsága van a vizsgálódásnak, a kutatók tudnak is, akarnak is olyan elemzéseket asztalra tenni, amelyek a nemzetek, nemzeti politikák sérelme nélkül kínálnak hatékony alternatívákat a határ menti régiók együttműködésére. Ehhez pedig intézményi keretek kellenek és némi pénz.
– Több mint húsz ország egyetemével van kapcsolata a Debreceni Egyetem társadalomföldrajz tanszékének, ám ezek közül is kiemelkedik a Sorbonne-hoz fűződő kapcsolatunk, illetve a Nagyváradi Egyetemmel folytatott közös munkánk – mondja Süli-Zakar professzor. – A nagy hírű párizsi egyetemmel kialakított együttműködés látványos eredménnyel dicsekedhet, hiszen januárban kapott először Sorbonne-diplomát területfejlesztésből és urbanisztikából 19 posztgraduális képzésben részt vevő debreceni hallgató. Ám hasonlóan fontos a nagyváradi kapcsolat is, hiszen a tanszék 32 PhD-hallgatójának túlnyomó többsége a Partiumból jön, és az együttműködéssel olyan értékes tanulmányokat tesznek az asztalra, mint például Szilágyi Ferenc Bihor megye felekezeti földrajza című munkája. Nem ritka, hogy az a PhD-ösztöndíjas, aki a tanszékvezető doktori programjának keretében végez kutatásokat, a Nagyváradi Egyetemről választ témavezetőt vagy fordítva. Ezek a kooperációk pedig felbecsülhetetlen értékű tudományos produktumokat eredményezhetnek – véli Süli-Zakar István.
A tudósok egyébként nem idealisták, nem akarnak sokat, mindössze évi néhány millió forintot, amiből a határon átnyúló közös kutatási programokat fenntarthatják, fejleszthetik, publikációkhoz segíthetik. Szeretnének egy angol nyelvű folyóiratot indítani Border Region Studens címen, és szeretnének nyitni a kárpátaljai magyarság fennmaradása szempontjából kulcsfontosságú beregszászi főiskola felé is. A bürokrácia malmai azonban itthon is és az EU-ban is lassan őrölnek, és addig is, amíg eldől, lesz-e magyar részről finanszírozása a magyar–román határ menti tudományos kapcsolatok ápolására hivatott intézménynek, Nagyváradon folytatódik a munka. Nemrégiben ugyanis ott vezettek eredményre a határmentiség kutatásáért folytatott erőfeszítések: a Jean Monnet Alapítvány támogatásával megalapították az EU-regionális Tanulmányok Intézetét. Az EU-határokon átnyúló kapcsolatok anyagi támogatására hivatott Interreg-alap döntését még várják a magyarországi tudósok.
origo.hu
Orbán Viktor: Három év alatt közel 40 százalékos minimálbér-emelés
