Kritikusok a pácban

A filmszemlén bemutatott verzióhoz képest jó pár jelenettel, összesen tizenegy perccel kurtította meg Bacsó Péter a De kik azok a Lumnitzer nővérek? című filmjét. Azt, hogy ez azért történt-e, mert a februári filmszemlén egy díjat sem kapott, nem tudhatjuk, mindenesetre olykor maradtak olyan mondatok a filmben, amelyek a kivágott jelenetekre utalnak. De még ez lenne a legkisebb baj.

Jó sok mindent megtudhattunk Bacsó Péter tavaly készült filmjéről már a forgatás alatt, így többek közt azt is, hogy a Népszabadság-os ex-Wittman fiúk ihlették. A film két étteremkritikusról, Olivérről és Ficskóról szól, akik étteremről étteremre járva rendelnek, kóstolnak, esznek, majd írnak, keményen, alázva vagy nagy ritkán éppen csodálattal. Életüket a konyhaművészet oltárán is feláldoznák, ha úgy kívánná a sors. De erre nem kerül sor. Olivér (Alföldi Róbert) álmodozó, mikről, illetve kikről másról merengene, mint nőkről, ám maradnak az álomképek, az igazi nagy szerelem még várat magára. Jóval földhöz ragadtabb, racionálisabb – már csak azért is, mert minimum öt gyereke van – a zoknit nem hordó figura, Ficskó (Rudolf Péter). Sokáig azonban nem randalírozhatnak, az étteremtulajdonosok összefognak, s bosszút esküsznek ellenük. Milica (Hegyi Barbara), a szerb származású, mindenhez értő menedzser, csábító, zsarnok ered a nyomukba.
A történet röviden ennyi, az ötlet, ha nem is túlságosan eredeti, de azért jól használható lehetett volna. De nem lett. A film legjobb jelenete az első, amelyben Mucsi Zoltán – a már szinte unalomig ismert karaktert hozva – egy, a városon átszáguldó mentő anyósülésén zabál: a szájából hol egy fél sült csirke, negyed kiló paprika vagy éppen hagyma lóg ki, miközben éppen egy, a Lumnitzer nővérek cikkén bekattant étteremtulajdonoshoz tartanak. Talán ez az egyetlen őszinte pillanata a filmnek, amely tele van erőltetett helyzetekkel, de ami még idegesítőbb, idétlen szóviccekkel, amelyeket Rudolf Péternek úgy-ahogy sikerül fogyaszthatóan szervíroznia, ám Alföldi Róbertnek semmiképpen sem. Alföldi játéka a felesleges grimaszokkal, eltúlzott gesztusokkal szinte olyan, mintha kisgyerekeknek játszana, hogy még ők is megértsék.
Szegényes színészi játék, erőltetett szóviccek… „Mindent el lehet rontani” – mondja Olivér főszerkesztőjének, amikor hagymás zsíros kenyérrel kínálja hatalmas házának kertjében. A filmet nézve sajnos tényleg úgy tűnik. Amit pedig egyáltalán nem értek: egy ilyen költségvetésű filmnél hogyan lehetséges az, hogy egy kelléknek használt újságot úgy sikerül előállítani, hogy a sarkon vesznek egy Népszabit, s az újság nevét a címlapon egy fehér csíkkal leragasztva sikerül azt „Délutánná” alakítani?
(De kik azok a Lumnitzer nővérek? – színes magyar film, 91 perc. Írta és rendezte: Bacsó Péter. Forgalmazza a Hungarotop.)