Lehet-e más a demokrácia?

Mit kívánnak tenni a parlamenti pártok azért, hogy a döntési folyamatok átláthatók legyenek, hogy a civilek – a demokrácia lényegének megfelelően – minél szélesebb körben részt vehessenek az életüket meghatározó kérdések megválaszolásában? Valóban több emberöltőre titkosítani akarják a kormányzati gazdaságpolitikai stratégia előkészítő anyagait? Meddig terjed az információs szabadság? Megengedhető-e, hogy a tényfeltáró újságírást az államtitoksértés vádjával, valamint kártérítés, börtönbüntetés kilátásba helyezésével korlátozza a hatalom? A Védegylet szerdán este rendhagyó választási fórumán többek között ezekről faggatta a négy parlamenti párt képviselőit.

A Védegylet által szervezett rendhagyó választási fórum – az előző alkalomhoz hasonlóan – azt bizonyította: a parlamenti pártok képviselői elméletileg messzemenően egyetértenek a demokrácia megújításának, kiterjesztésének a gondolatával: a Jávor Benedek és Schiffer András által feltett kérdésekre szinte egyöntetű igen volt a válasz, ám ezt mindig követte az a bizonyos „de…”
Fodor Gábor (SZDSZ), Kajdi József (MDF), Csákabonyi Balázs (MSZP) és Medgyesy Balázs (Fidesz) például egyaránt úgy vélekedett: valóban nem helyes az akár több emberöltönyi időre szóló állami titkosítás eszközével elzárni a polgárokat a sorsukat meghatározó döntésekkel kapcsolatos információktól. Ám – ettől az elvi kiállástól függetlenül – nemrégiben kis híján elfogadták a parlamentben az új titoktörvény tervezetét, ami bizony igen széles jogokat adna a mindenkori államnak e téren – hangzott el a fórumon. A Védegylet munkatársai feltették a kérdést: egyetértenek-e a pártok azzal, hogy például a polgárok nem ismerhetik meg a paksi atomerőmű kármentesítési eljárásával kapcsolatos információkat, a nemzetközi kereskedelmi egyezmények állami kötelezettségvállalásait vagy éppen a Nemzeti fejlesztési tervvel összefüggő információkat?
Fodor Gábor kijelentette: az SZDSZ általánosságban nem híve a titkosításnak – ahogy fogalmazott: a titkosítási hóbortnak –, de azért vannak olyan területek, ahol elfogadható, sőt szükséges. Azonban ezt az eszközt nem szabad értelmetlenül alkalmazni – szögezte le. Csákabonyi Balázs az MSZP részéről nagymértékben egyetértett Fodorral, és azt hangsúlyozta: helytelen a titkolózás a nemzet jövőjével kapcsolatos kérdésekben, azonban helyén való és szükséges a nemzetbiztonságot érintő témákban, mint például a titkosszolgálatok működése vagy éppen az energiaellátás. Az MDF-es Kajdi József az előtte szólókhoz csatlakozva azt a reményét is kifejezte, hogy a következő titoktörvény-tervezet már érvényesíteni is fogja ezeket a szempontokat.
Medgyesy Balázs a polgári szövetség képviseletében arra mutatott rá: a Fidesz álláspontja szerint a titokvédelem misztikus ködét el kell oszlatni. Megengedhetetlen, hogy a hatósági döntések, mint például a környezetvédelmi hatásvizsgálat esetében üzleti titokra hivatkozva információt tartsanak vissza. A titkosítási lehetőségeket felül kell vizsgálni, a titkosítható információk körét pedig alaposan le kell szűkíteni – vélte a politikus.
A titkosítás kérdésköréhez kapcsolható téma volt a polgárok információs szabadsága, az információhoz való jutás jogának korlátozása. Köztudomású: a nemzetközi egyezmények kizárólagosan állami hatáskörben születnek, a civil szervezetek, szakszervezetek, egyéb érdekvédelmi fórumok gyakorlatilag ki vannak zárva a jogalkotási folyamatból, sőt a Kereskedelmi Világszervezettel (WTO) 1990 óta kötött megállapodásokról nem is jutnak információhoz. Fodor Gábor szerint ki kell harcolni, hogy a civil szervezetek információhoz jussanak: a WTO-val kapcsolatos információkat nyilvánosságra kell hozni, nincs értelme a titkolózásnak. A szocialista képviselő is egyetértett ezzel, ám arra figyelmeztetett: ebből belpolitikai csatározások lesznek – hiszen valamennyi eddigi kormány érintett az ügyben. Az MDF képviselője szerint a civil szervezetek, a társadalom megfelelő informálásáért nemcsak a közhatalom, hanem a sajtó is felelősséggel tartozik. Medgyesy Balázs arra hívta fel a figyelmet: a Kereskedelmi Világszervezettel kötött egyezmények nyilvánosságra hozását már nemcsak az ENSZ, hanem maga a WTO is támogatja.
(A Védegylet egyébként már régen követeli az államtól, hogy betekinthessen ezekbe a szerződésekbe – a jelenleg kormányzó pártok képviselőinek fenti elvi állásfoglalásával ellentétben mindmáig sikertelenül.)
Vajon a parlamenti pártok mit kívánnak tenni azért, hogy ne a polgárok feje felett, hanem valóban velük közösen, a részvételükkel szülessenek meg azok a döntések, amelyek a sorsukat érintik – legyen szó önkormányzati vagy állami jogalkotási folyamatokról? Ugyanis az embereknek hiába vannak jogaik, ha ezekkel nem tudnak élni – fogalmazták meg véleményüket a Védegylet képviselői. A politikusok egyetértettek abban, hogy erre szükség van. Ám Fodor Gábor szerint ehhez a feladathoz a civileknek, a szervezeteknek is fel kell nőniük. Csákabonyi úgy vélekedett: a civilek bevonása nem lassíthatja a jogalkotás folyamatát: odafigyelés és kompromisszum kell – összegezte. Az MDF képviselője a civilek részvételének fontossága mellett az SZDSZ-szel egyetértésben azt hangsúlyozta: a civileknek fel kell nőniük. A Fidesz politikusa leszögezte: a részvételi demokrácia kiteljesítése csak politikai akarat kérdése. A stratégiai kérdésekben folytatni kell a nemzeti konzultációt. A jogalkotási folyamatba a civilek akkor tudnak eredményesen bekapcsolódni, ha közösen eldöntöttük, mit akarunk és miért.
A rendhagyó fórumon kiderült az is: a jövő nemzedékek ombudsmani intézményének felállítását egyedül a Fidesz támogatja teljes mellszélességgel. A sajtószabadság mellett, az újságírók börtönnel fenyegetettsége ellen, a büntetőjogi kodifikáció megváltoztatása mellett elméletben mind a négy párt képviselője kiállt. Azonban mind az MSZP, mind az MDF képviselője úgy vélte: a rágalmazás klasszikus büntetőjogi tényállását meg kell tartani. Medgyesy Balázs arra hívta fel a figyelmet: az újságírók sokszor éppen azért hibáznak, mert az állam elzárja előlük az információkat. Ezen is változtatni kell. Fodor Gábor szerint bármiféle büntetőjogi fenyegetettség elfogadhatatlan számára – beleértve a gyűlöletbeszéd szankcionálását is. (A jelenlegi ciklusban egyébként több, letöltendő börtönbüntetéssel fenyegető újságíróper zajlott le, amelyek nemzetközi felháborodást keltettek.)