Nyomásgyakorlást emlegetnek a szerbek

Zsarolás – ezzel a címmel ismerteti az egyik újvidéki szerb napilap azt a európai parlamenti néppárti kezdeményezést, amely szerint be kell emelni Vajdaság ügyét is az EU-bővítési stratégiába, magyarán – mint ahogy azt a négy magyar képviselő, Becsey Zsolt, Gál Kinga, Schöpflin György és a felvidéki Duka Zólyomi Árpád javasolja Brüsszelben – a Vajdaság soknemzetiségű voltának megőrzése legyen tárgyalási és csatlakozási feltétel.

Magyarország folytatja a nyomásgyakorlást Szerbia-Montenegróra a kisebbségi kérdés ügyében, annak ellenére, hogy az Európai Unió megfigyelői missziója megállapította: az Európai Parlament egyetlen határozata sem felel meg teljesen a valós helyzetnek a terepen – jelentette ki Kszenija Milivojevics, a szerb parlament integrációügyi bizottságának az elnöke. Szerinte a Magyarország által támasztott feltételek már csak azért is elfogadhatatlanok, mert ezzel az EU beavatkozik egy állam belügyeibe.
Mint fogalmazott, egy államnak sincs joga arra, hogy korlátozza polgárainak a költözködés szabadságát. Az állam nem ellenőrizheti, hogy hol élhetnek a polgárai, s ha erre vetemedik, s megfosztja őket a mozgásszabadságtól, akkor emberi jogot sért. Szerinte ilyesmi volt valamikor a Szovjetunióban: a polgároknak engedélyt kellett kérniük, ha át akartak költözni a másik városba. Hasonló volt a helyzet Kambodzsában is. Szerbia nem lehet ilyen rendszerű ország, érvelt az elnök asszony. Nem kívánja a polgárait diszkriminálni nemzeti hovatartozás szerint.
Már egy ilyen párhuzam megtétele egy fiatal politikus részéről gondba ejtheti a vajdasági kisebbségieket. Nehezen képzelhető el, hogy Milivojevics asszony ne hallott volna még arról, hogy a kisebbségek ilyen formájú védelme igenis előfordul az igen fejlett demokráciákban, ha meg akarják védeni egy terület nemzetiségi összetételét. Ha csak ebből a nyilatkozatból ítélnénk – s tartunk attól, hogy általánosítható –, akkor leszögezhetjük, hogy a Vajdaság nemzetiségi összetételének tudatos megváltoztatása, ami azóta tart, amióta e területet elcsatolták, folytatódik. A világháború utáni kolonizálások – amikor is főleg Boszniából és Horvátországból telepítettek át szerbeket az ország legfejlettebb, soknemzetiségű vidékére, ahonnan közben elűzték a németséget, és a megtorlásnak kitett magyarságot is fenyegette ez a veszély – mindenki előtt ismertek. A legújabb háborúk menekültjei nagyobbrészt ismét a Vajdaságban telepedtek le, s talán az sem véletlen, hogy a magyarok lakta településeken vagy azok közelében a kisebbségi politikusok tiltakozása ellenére is.
A parlamenti bizottság elnök asszonya nem lát okot rá, hogy erről egyáltalán tárgyaljanak. Szerinte nyomásgyakorlásról van szó, ráadásul éppen akkor, amikor Szerbia súlyos gondokkal küzd, és nehéz döntések előtt áll. Nem először fordul elő, hogy Belgrád – nagy problémáira való hivatkozással – az olyan, számára mellékesnek tartott gondokkal, mint a kisebbségi kérdés (a koszovói szerb kisebbség kivételével) nem kívánja lefoglalni figyelmét. Kszenija Milivojevics szerint a javaslat át sem megy az Európai Parlamenten.