Rövidzárlat az irányítórendszerben

Ma negyven éve, hogy egy súlyos üzemzavar után a Gemini–8 űrhajó, félbeszakítva programját, sikeresen leszállt a Csendes-óceánon. Ez volt az űrhajózás történetének első kényszerleszállása.

Az 1960-as évek közepére az Egyesült Államok nemcsak behozta, hanem meg is előzte a Szovjetuniót az űrversenyben, amelynek célja a Hold elérése volt. Mindkét ország programja átmeneti idejét élte a kezdeti lépések után. A szovjetek a Szojuz-terv kimunkálása alatt a Voszhod-, az amerikaiak az Apollo előtt a Gemini-tervet valósították meg.
A holdutazáskor számos manővert kell végrehajtani, amelyek közül talán az űrrandevú a legfontosabb. A NASA, miután a közvetlen Holdra szállást célzó Nova-tervet elvetette, a közvetett és rövidebb idő alatt megvalósítható Saturn-program mellett döntött. A közvetett Holdra szálláshoz viszont nagy pontosságot követelő űrtalálkozóra volt szükség, amelynél a holdszerelvény elemeit az egymástól független repülés után összekapcsolják. Az amerikai űrhajósok egy-két hetes űrrepüléseken már a holdutazáshoz szükséges időt tölthették a világűrben, és számos űrsétán élesben készülhettek fel a holdbéli mozgásra. A program a kétszemélyes űrhajóra utalva a Gemini (Iker) nevet kapta és a Hold eléréséhez szükséges Apollo-terv megkezdéséig iktatták be a NASA menetrendjébe. A lépésenként egyre többet megvalósító programban – az 1965-ös decemberi Gemini–7 és Gemini–6 űrrandevúja után, amikor a két űrhajó 120 centiméternyire közelítette meg egymást – 1966. március 16-án a Gemini–8 fedélzetén elinduló Neil Armstrong és David Scott kapta azt a feladatot, hogy az előzetesen felbocsátott Agena célrakétával előbb találkozzanak, majd végezzék el az űrhajózás történetének első összekapcsolását.
A magyar idő szerint 17.41-kor felbocsátott űrhajó 21.28-kor már csak 259 km-nyire volt az Agena célrakétától, amit rendben megközelített, majd a negyedik keringéskor össze is kapcsolódtak. Innentől közöljük az eredeti magnófelvételt:
23.14: „It is really a smoothie.” Ez valóban simán ment, hangzott a hasonlóan sima mondat a Gemini–8 fedélzetéről, miután összekapcsolódtak az Agena célrakétával.
23.57: Megérkezik az első híradás az összekapcsolás utáni gondokról. James R. Fucci, a kapcsolattartó a NASA Coastal Sentry Quebec nevű közvetítőhajójáról küldi jelentését, nem messze Japán délnyugati partjától. Beszámol a Gemini–8 és az Agena idő előtti szétkapcsolásáról.
Pár másodperc telik el Fucci beszámolója után és csak annyi bizonyos: az űrhajósok keményen dolgoznak, hogy ismét ellenőrzésük alá vonják járművüket. Az elhalkulás-felerősödés azt bizonyítja, hogy az űrhajó gyorsan forog saját tengelye körül.
23.59: „A Gemini–8 stabilizálva.” A kapcsolat egy percre helyreáll a Quebec hajóval.
00.00: A Gemini–8 kirepül a Quebec elérhetőségi köréből.
00.02: A houstoni központ javaslatot tesz az űrrepülés félbeszakítására, és rögtön meg is kezdik a vészhelyzetre vonatkozó adatok közlését.
00.05: Egy további számítógép megkezdi a fékezőrakéták működtetéséhez szükséges adatok kidolgozását az azonnali leszálláshoz.
00.12: Elkészül az adatfolyam, amelyet pár másodperc múlva megkap a következő követőállomás a Hawaii-szigeteken, hogy felsugározza a Gemini–8-ra.
01.23: Az űrhajó sikeresen leszáll 900 kilométerre keletre Okinawa-szigettől, mindössze 3,5 kilométernyire az űrközpont által kijelölt helytől.
A hibát, amely csaknem végzetes következményekkel járt, az irányítórendszerben fellépő rövidzárlat okozta. Ennek következtében ugyanis működésbe lépett az űrhajó helyzetének stabilizálásához szükséges egyik kormányrakéta. Mivel a folyamatot nem lehetett leállítani, a Gemini–8 gyors pörgésbe kezdett, a legkritikusabb pillanatokban már másodpercenként fordult meg a tengelye körül. Armstrongék hihetetlen lélekjelenléttel lettek úrrá a nehézségen, és az ellentétes irányba ható kormányrakéták bekapcsolásával lassították le a gyors pörgést. A hajtóanyag azonban oly nagymértékben fogyott, hogy elkerülhetetlenné vált a Földre való azonnali viszszatérés. Ez volt az első űrbéli kényszerleszállás.
Armstrong az ezután megkezdett az Apollo-programban készült a holdutazásra. Kevésbé ismert, hogy amikor a holdkomp földi gyakorlópéldányával repült, az nem sokkal a felszállás után oldalára dőlt, majd felrobbant. A katasztrófát megelőző pillanatokban azonban Armstrong sikeresen katapultált és ejtőernyőjével baj nélkül ért földet. Vitathatatlanul a legjobb pilóták közé kell sorolnunk őt is, így aligha volt véletlen, hogy 1969-ben elsőként léphetett a Holdra.