Balul sült el az átszervezés

Gombos András, a környezetvédelmi tárca politikai államtitkára nemrég dicsérően nyilatkozott az új, egységes zöldhatóságok elmúlt egy évéről. Ezek létrehozását a kormány az egyik legfontosabb eredményének tekinti a környezetvédelem terén. A civil szervezetek szerint azonban örömre nincs ok: a természetvédelmi közigazgatás romokban hever, az összevont környezetvédelmi felügyelőségek sok tekintetben irracionális módon működnek, s még az is előfordul, hogy a beruházók kezére játszanak.

Élesen bírálta Gombos András évértékelő beszédét a Nimfea Természetvédelmi Egyesület. Szerintük a tavalyi év átszervezései, az összevonások és a nemzeti parkok igazgatóságai jogfosztása miatt ma, amikor pénzes beruházók diktálják a feltételeket, egyre kevésbé érvényesítik a természetvédelem érdekeit. Civilek szerint nem egy esetben ugyanis védett területen engedélyeztek lakóparképítést, vagy éppen az autópályák nyomvonaltervezésénél felejtik el a Natura 2000-es védelemre felhívni a beruházó figyelmét. Az is előfordult, hogy a természetvédelmi törvény erejénél fogva védett kunhalmokat szántottak be, illetve több esetben a vízügy gazdálkodása nem fért össze a természet védelmével.
Sallai R. Benedek, az egyesület vezetője szerint az összevont felügyelőségek természetvédelmi osztályai többségükben nélkülözik azt a szakmai hátteret, amit a hatósági jogkörüktől megfosztott nemzeti parkok képviselnek. Az osztályok alacsony létszámmal indultak, az ott dolgozók többsége alapvető államigazgatási gyakorlattal sem rendelkezik, nemhogy helyismerettel.
A természetvédő szakember rámutatott: az érdemi információ és a szakmai segítség még mindig a megcsonkított nemzeti parkoktól érkezik, noha a jogszabályok szerint azok már csak vagyonkezelők. Az ügyintézés idejét pedig lassítja a szakértők megkeresése és a véleménykérés. Rendszeres, hogy fél évtől két évig terjedhet egy első fokú ügyintézés, fellebbezés nélkül, akárcsak a vízügyi engedélyezéseknél. – Az egyes felügyelőségek illetékességi területe átláthatatlan, több megyének egy-egy szomszédos területét érinti. Több környezetvédelmi felügyelőség van, mint nemzeti park igazgatóság, ezért a természetvédelmi hatósági résztvevők száma is megnőtt. Így a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság hárommegyés működési területén hét zöldhatóság működik. Azért, hogy a nemzeti parkok az idegenforgalom fejlesztésével és földek bérbeadásával a bevételteljesítési kötelezettséget teljesíthessék, a dolgozói létszámot emelték, ám főleg adminisztratív munkaerővel, és nem természetvédelmi szakemberekkel – magyarázta az egyesület vezetője. Sallai hozzátette, értelmetlen és ellentmond a költségracionalizálásnak az is, hogy egy-egy felügyelőségen a központi iktatón kívül a nyolc szakterületi osztály külön iktatóval rendelkezik.
Schnier Mária, a Levegő Munkacsoport (LM) elnökhelyettese arra panaszkodott: a környezetvédelmi hatóságoknak a mai napig nincs honlapjuk, csak a főfelügyelőségnek. Így a szervezet egyik munkatársa hetente kétszer elsétál a felügyelőségre, hogy annak hirdetőtábláján böngéssze, vajon indult-e olyan eljárás, amely érintené az LM-et vagy a 132 tagszervezetük valamelyikét.
Lukács András, az LM elnöke rámutatott, hogy az elmúlt években – nagyrészt az uniós tagságból eredő kötelezettségek miatt – a jogszabályok szigorodtak, sok többletfeladatot róttak a felügyelőségekre és az ügyek száma is jelentősen megszaporodott. Ugyanakkor a létszám nem nőtt és a tárgyi feltételek is hiányosak. Emiatt rendkívül túl vannak terhelve a felügyelőségek: az LM értesülései szerint átlagosan kevesebb mint fél óra jut egy ügy elintézésére. Ha pedig figyelembe vesszük, hogy egy környezeti hatástanulmány több száz oldalas is lehet, kérdéses, ilyen rövid idő alatt lehet-e megfelelően tájékozódni az ügyben. Ráadásul a hatástanulmányt a beruházásban érdekelt fél készítteti, aki annak mielőbbi „problémamentes” megvalósításában érdekelt. Arra meg szinte egyáltalán nem jut idő, hogy a felügyelőség szakemberei a helyszínen vizsgálódjanak, ellenőrizzenek. Így valójában íróasztal mögött, esetenként elhamarkodva döntenek igen sorsdöntő kérdésekben. Mindez tisztességtelen versenyelőnyhöz juttathat egyes vállalkozásokat, és zavart okozhat a tisztességes befektetők körében. Így nemcsak a természet károsodik, de gazdaságilag is rosszul jár az ország.