Európai körkép

Brüsszelben, a város híres piacterén, a Grand’Place-on nemrégiben kecskesajtot, zöldsalátát, répatortát és mindenféle házi süteményt ettek barátaim. Szétnyitható asztalokról papírtálcákra szervírozva, puszta kézzel. Számlát nem kaptak, de nem is kértek. Anglia turisztikai célpontjaiban, a katedrálisok és várkastélyok szomszédjában báránysültet, húsos szendvicset, házi pudingot vehet a téren, aki megéhezik, csapolt sört ihat, ha nem sajnálja rá a pénzt. Francia és német falusi piacokon bio-eredetbizonyító tanúsítvány (és számla) nélkül lehet házi zöldséget, gyümölcsöt, fűszernövényt, lekvárt, túrót kapni.
Bécsben a minap hatan söröztünk egy helyen, a csapos kisaszszony becsúsztatta a kasszába a pénzt, és kész. Keine Rechnung. Ügyes magyarok évek óta járnak Burgenladba ungarische lángoscht árulni, darabját három euróért, számla nélkül, adómentesen. Áprilistól pesti vállalkozók települnek ki Mallorcára magyaros flekkent, kolbászt, hurkát, csípős savanyúságot árulni az ott nyaraló tengernyi németnek. Aranybánya – mondják. Aki járt Spanyolország belsejében vidéki kiskocsmában, dél-itáliai halászfalu vendéglőjében, boldogan tapasztalhatta, hogy kedve szerint rendelhet a pulton lévő üvegszekrényben hűsölő tojásos paellából, a hagymás marinált naphalfiléből, és abból sem kell ügyet csinálnia, ha a mellékhelyiség közvetlenül az étterembe nyílik. Miért kéne, ha a helyi „áentéesz” sem csinál belőle ügyet.
Bezzeg minálunk rend van. A nyári völgyfesztiválon a dörögdi asszonyok már sokadik éve sütöttek leveles pogácsát, friss, ropogós perecet a fával hevített kemencében, hogy a kertkapuba kitett asztalról – vasalt fehér vászon abroszról – pár forint haszonnal kínálták a városi vendégeknek, míg a megyei tisztiorvosi hivatal meg nem tiltotta. Az olcsó meleg ételt készítő vendéglő tulajdonosát elsőre százezer forintra büntették, mert egy „álvendég” az ebédidő rumlijában nem kapott számlát a fagylaltja (!) mellé. Patinás budai sörözőkre, borozókra, régi kedves turistaházakra került lakat, miután a gazdájuknak nem fűlött a foga, vagy nem tellett a „hapci”, azaz a HACCP-követelmények teljesítésére. (Ehhez nem jár uniós támogatás.) Öreg vincellérektől elvárták volna, hogy a présházukba bevezessék a vizet (föl a szőlőhegyre), legyen a vendégnek WC-je, miközben a borásztisztesség szerint a bor és víz meg sem fér egymással.
Nálunk nem kapni a pultnál főtt tojást ringlivel, fasírtos zsemlyét, hogy jobban csússzék a bor, mert a kocsmáros nem tud eleget tenni a hivatal elvárásainak. Februárban a budai Fény utcai piacon betiltották a forralt bort, szintén „európai regulára” hivatkozva. Nehéz eset juhsajtot, kecskekolbászt árulni a merev minősítési szabályok miatt, s a napokban lépett életbe egy rendelet, amely megtiltja egyes hazai gombafélék gyűjtését, tízezer forintban állapítva meg egyes erdei-mezei fajták tarifáját.
Szögezzük le halkan a kampánycsendben: a hülyeség pártszempontból, világnézetileg semleges. Nyugaton is voltak ostoba és nevetséges eu-túlkapások – Németországban centiben és fokban rögzítették az uborka méretét és görbületét –, azonban ami magyar földön tapasztalható, az más. Nálunk a túlbuzgó, öncélú és rideg bürokrácia, a kicsinyes és életszerűtlen fontoskodás, a többnyire indokolatlan szigor – a labanctempó – inkább felháborítja az embereket, mintsem lojálissá tenné. Több kárt okoz a köznek, mint amennyi hasznot hajt az államnak.
Amúgy nem lehet minden kocsmáros, gombagyűjtő (és moslékosvödör) mellé egy rendőrt állítani.