Fischer-Dieskau tanulsága

Ókovács Szilveszter
2006. 04. 07. 23:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Érdekel valakit a német dalirodalom? S a korong, amely Dietrich Fischer-Dieskau aktív életnek utolsó párizsi koncertjét tartalmazza? Érdemes-e tovább taglalni a megindító filmet, pötyögni a betűket A szép molnárlány-ciklus ürügyén? Ha ez a Schubert-dalest-DVD ötven polgártárs lejátszójába eljut, tán túl is becsülöm a kamarakultúra honi helyzetét. A bónusz-menü hozza vissza életkedvem, ott ugyanis egy kurzus tanulsága vár.
Egyszerű helyzet: a berlini zeneakadémia tetőtéri termében öntudatos bariton, bizonyos Matthias Rettner gyűri maga alá a jubiláns Mozart Almaviva nevű operaszereplőjének áriáját. Bőszen és sebesen, fortissimo bőg, sötétre függönyözött hangszínén így át sem üt Da Ponte veretes olasza. Darab ideig bírja a zeneszumót tanára, bizonyos Fischer-Dieskau, aki pulóverben támaszkodik. Széles kerubmosollyal penderül növendéke elé, halk, világos instrukciókat ad. Ne álljon ilyen mereven, még feldől. Gondolkodjon a figura fejével: épp most hallotta, hogy átverni készülnek cselédei, így netalán veszélybe került az első éjszaka jogának finom élvezete is? A derék Matthias tovább marcangolja a mozarti recitativót. Nem, nem, nevet a kétméteres Fi-Di, minden suhanjon át az arcon, hisz a gróf épp mérlegel, és szerelmes is, nemcsak dühös. Rettnerék fia elbizonytalanodóban; nem ragozom, húsz perc múlva tanulna operai viszonyok szerint suttogni. Ám akkor az ária fináléja közeleg, épphogy meg kéne énekelni, de már ez se megy. Fischer-Dieskau sokadszor, 67 évével, súlyos cukorbetegségével pattan oda, és milliszekundumra a standard oktatói derűtől, villámokádó szemmel harsogja el a zárófrázist. Matthias és Eric, a zongorakísérő rendesen megijednek, egyáltalán: tíz méterről hogy került ide az öreg, és honnan ennyi hang?
Honnan? Ugyanonnan, ahonnan futószalagon jövünk mi, ólmos értetlenek, akiknek le kell lassulnunk ahhoz, hogy egyszer majd gyorsak legyünk, s értett zenére rezdülni tudjunk. Lényegtelennek hangozhat, de a művészi rezonálás kiforrott technikája nagy tanulságként szerénykedik a Schubert-dallemez végén.
(Schubert: Die schöne Müllerin /Fischer-Dieskau, Eschenbach; EMI DVD.)

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.