Julija Timosenko idegeskedik és sürgeti a narancsos koalíció létrehozását. Olekszandr Moroz nyugodtabbnak látszik, de ő sem érti igazán a Mi Ukrajnánk időhúzását. A puhatolózással megbízott Jurij Jehanurov viszont maga a megtestesült nyugalom. Sietni nincs miért, pártja politikai tanácsának április 7-én sorra kerülő üléséig, amelyen várhatóan döntenek a leendő koalícióról, még van idő.
Annál meglepőbb viszont, hogy a minap Jehanurov a parlament épületében négyszemközti megbeszélést folytatott Viktor Janukoviccsal, a Régiók Pártja elnökével. A találkozóra a pártelnök egyik legközvetlenebb bizalmasának, a parlament energetikai bizottsága elnökének, Andrij Kljujevnek a dolgozószobájában került sor. A fogadószobában várakozó Kljujev a találkozóról tudomást szerzett újságírókat ugyan megpróbálta elküldeni: téves az értesülésük, ő nem hallott semmiféle megbeszélésről, hangoztatta, amikor a háta mögött kitáruló ajtóban megjelent a kormányfő. Jehanurov szerint szó nincs titkolózásról, ő csupán teljesíti az államfő utasítását, konzultál a parlamentbe bejutott pártok vezetőivel. Határozottan tagadta azt is, hogy már a tárcákon osztozkodik a Régiók Pártjával, azzal ütve el a további kérdéseket, hogy csupán az időjárásról beszélgettek.
Julija Timosenko szerint viszont igenis a koalícióról egyeztettek, hozzáfűzve: megbízható információi vannak arról, hogy a Mi Ukrajnánk tömörüléshez tartozó üzletemberek csakis a Régiók Pártjával képzelik el az összefogást. Sajtókonferenciáján közölte azt is, hogy a politikusok, a Mi Ukrajnánk listáján szereplők 80 százaléka ugyan a demokratikus erők koalíciójának létrehozását szorgalmazzák, csakhogy a pártban éppen az a 20 százalék rendelkezik a legnagyobb befolyással. A végső szót azonban Viktor Juscsenko fogja kimondani, aki bizonyára tisztában van azzal, hogy a „narancsos tömeg” nem azért szavazott rá, hogy most Janukovics legyen a kormányfő.

A Kondorosi Csárda még egy utolsó esélyt adott a rongálónak