Peru tartja a trendet

Latin-Amerikában tavaly november végén 2006 végéig tartó hosszú választási nagyüzem kezdődött, és úgy áll a helyzet, hogy az év végére az Egyesült Államok az eddiginél jóval kevesebb neoliberális szövetségesére számíthat a térségben. Vasárnap ezúttal az Egyesült Államokkal baráti viszonyban álló országban, Peruban tartották az elnökválasztásokat, és lehet, hogy ez a szövetséges is elfordul a szuperhatalomtól.

Peruban három jelölt vívott egymással kemény küzdelmet, hogy leváltsa a kecsua indián származású, de Amerika-barát elnököt, Alejandro Toledót. A neoliberális, elvált ügyvédnő, Lourdes (Lulu) Flores a keresztényszocialista párt élén Latin-Amerika második elnök asszonya akar lenni, Alan García, egy volt elnök (1985–1990) szociáldemokrata színezetű párttal akarja bizonyítani, hogy tanult korábbi hibáiból. A harmadik jelölt a visszavonult alezredes, Ollanta Humala, aki baloldali nacionalista, sőt egyenesen etnonacionalista programmal indult. Humala élvezheti a venezuelai elnök, Hugo Chávez támogatását, mert a bolíviai Evo Morales győzelme után január elején ők hárman együtt jelentek meg egy caracasi nagygyűlésen.
Peru az Andok államainak azon országa, amely közel áll a kormányozhatatlansághoz – Bolíviához, Kolumbiához és Ecuadorhoz hasonlóan. Alberto Fujimori, a perui– japán elnök megszabadította ugyan az országot az állam és a kommunista Fényes Ösvény terrorszervezet között vívott véres polgárháborútól, valamint a gazdasági válságtól, de az általa bevezetett liberális sokkterápia hatása csak rövid ideig tartott. Maradt a korrupció, a munkanélküliség, a kábítószer-kereskedelem nem csökkent, hanem nőtt, következésképpen a választók csalódottan fordultak el tőle. Nem tudni, hogy az elnökválasztás után sikerül-e aláírni az úgynevezett ALCA-szerződéseket, amelyek az Egyesült Államok gazdasági vezető szerepét hivatottak biztosítani a szabad kereskedelem feltételeinek kiterjesztésével. Bolíviában az új elnök, Morales elutasította, és a közelmúltbeli tiltakozásokból ítélve Ecuadorban is vélemény uralkodik.
A perui választások azért is fontosak, mert az ország érintett a térségben újra politikai bizonytalanságot okozó chilei–bolíviai–perui területi vitában (1879-ben mindkét országtól területet foglalt el Chile). Bolívia hajlik a békés megoldásra a tengeri kijárat biztosítására – az Egyesült Államok diplomáciai nyomására –, mert a nagyhatalomnak nem érdeke, hogy a gazdag energiakészlettel is rendelkező térségben háborús légkör alakuljon ki.
Az év során még Mexikóban és Nicaraguában kerülhet sor baloldali váltásra, Kolumbiában az eddigi eredmények alapján marad az Amerika-párti elnök, a szociáldemokrata irányítású Brazíliában azonban megrendült a vezető, Inácio Lula da Silva kormánya.