Minél szélesebb mederben tud lefolyni egy folyó, annál laposabb lesz, annál kisebb árvízszintre kell számítani, tehát annál könnyebb lesz kezelni – fektette le az alapelvet kérdésünkre Droppa György, a Duna Kör ügyvivője. – Az ártér kiszélesítését sokkal nehezebb végrehajtani a Dunán, mint a Tiszán, ahol a Vásárhelyi-terv is ezt célozza. A Tiszán a mezőgazdasági művelés átalakításával nagy területeket lehet könnyedén visszanyerni a folyónak, míg a Duna mentét javarészt beépítették az elmúlt évszázadokban – mutatott rá, kiemelve: mégis tény, hogy a Dunán is nagy tartalékok vannak, de nem készültek olyan kormányzati tervek, amelyek azt kutatnák, hogy hova lehet kiengedni a folyót árvíz esetén.
A probléma gyökere az elhibázott folyamszabályozásban keresendő. A Dunának közel száz olyan mellékága, illetve ágrendszere van, amelyeket kőszórásokkal elzártak, főként azért, hogy több víz folyjon a főágban, megkönnyítve a nagy uszályok közlekedését. – Ezeket az ágakat újra meg lehet nyitni, élővé tenni, s így az árvízi csúcsok jelentősen csökkenthetők – érvelt a civil szervezet vezetője.
A rendszerváltozás előtt az volt a cél, hogy a hatalmas méretű úgynevezett kilences tolatmányok Pozsonyig haladhassanak. – Ezek a hajók a nehézkes kikötések, rakodás és zsilipelés miatt húsz-harminc éve kimentek a divatból, ma már fuvart sem igen lehet szerezni rájuk. Helyükre a szállítmányozó cégeknél egy új szabvány, az Európa típusú hajó lépett. Ez jóval kisebb a kilences tolatmánynál és nem igényli azt a nagyon széles vízi utat, amit elődei – emlékeztetett a történésekre Droppa, kiemelve: a Duna Kör álláspontja ettől függetlenül is az, hogy nem a folyót kell a hajókhoz alakítani, hanem fordítva. A szervezet kiemelten fontosnak tartja a vízi szállítás mint a közútnál és a vasútnál is környezetbarátabb alternatíva fejlesztését. Úgy vélik: meg kell találni a helyes kompromisszumokat a hajózás, az árvízvédelem és a természetvédelem érdeke között.
A Duna Kör kérésére elkészült egy új koncepció. Ennek segítségével vízlépcsők nélkül lehetséges a teljes magyarországi Duna-szakaszon olyan hajózóutat kiépíteni, amelyen az év 85-90 százalékában biztonsággal áthaladhatnak az Európa típusú hajók a gázlókon. A hajóút kiépítésével egy időben az említett mellékágrendszereket is helyre lehetne állítani. – Tudni kell, hogy általában ott vannak a legértékesebb ökológiai élőhelyek, ahol a hajózási akadályok. Tehát a két problémát együtt kell kezelni. Ezeken a helyeken persze nem kell megfelelni a mostani irreális elvárásnak, a száznyolcvan méter széles hajózóút biztosításának, amelyet a Dunáról szóló belgrádi egyezmény még a kilences bárkák érdekében írt elő – vélekedett Droppa.
Kérdésünkre, hogy ezt milyen technikai megoldással lehet elérni, elmondta: a mederbe vágott V alakú mélyedést kell elképzelni, amelyben egy speciális hálóval biztosítják, hogy az ne töltődjön fel.
– Nem vádolhatnak minket azzal, hogy ezt a koncepciót valamilyen úgymond mélyzöld szakértő dolgozta ki. Azt Mikolics Sándor, a nagymarosi vízlépcső nemrég elhunyt tervezője készítette el kérésükre – avatott be Droppa, úgy emlékezve vissza: „Mikolics úgy tartotta, hogy egy mérnök minden igényre tud műszaki választ adni. Az ő nagyszerűségét jelzi, hogy félre tudta tenni a Duna belépcsőzésének tervét és kidolgozta a gátak nélküli természetkímélő, sőt a holtágak ökológiai rehabilitációját is magába foglaló elképzelést.”
– Remélem, hogy az ő nyitottságát továbbviszik a vízügyi szakmában – mondta a Duna Kör ügyvivője, rámutatva: ez a terv sokkal olcsóbb, mintha vízlépcsővel oldanák meg a hajózhatóságot. Emlékezetes: a nagymarosi gát 1997-es áron közel 200 milliárd forintba került volna, de a folyón még további két duzzasztót akartak építeni. Droppáék becslése szerint az ökológiai ártér-rehabilitáció és a hajózóút rendbetétele 120-150 milliárd forintba kerülne a Duna teljes hazai szakaszán. Az EU 2012-ig százmilliárd eurót akar költeni a dunai hajózásra, azt viszont az egyes országok döntik el, hogy milyen módszert alkalmaznak a folyószabályozásnál.
– Az árvízvédelem ma rossz úton halad – mutatott rá Droppa György. Szerinte a Táton nemrég épült új gát esete, amellyel tovább szűkítették az árteret, és amely mégsem tudta megvédeni a településeket az elmúlt hetek rekordméretű áradásától, jól mutatja ezt. Rávilágított: a mellékágrendszerek helyreállításával jelentősen mérsékelhető az árvízi csúcs szintje, de ez nem jelenti azt, hogy az egyes településeket nem kell megfelelő gátakkal megvédeni.
Droppa úgy látja: most a kormányon a sor, az államnak kell finanszíroznia a Duna rehabilitációjának részletes tervét, és hozzá kell látni a munkákhoz. – Rossz jel, hogy miután végre sikerült elérnünk, hogy idén 500 millió forintos pályázatot írjanak ki az önkormányzatoknak ártér-rehabilitációra, végül a teljes tételt átirányították más vízügyi feladatokra – mondta el.
origo.hu
Nemvárt fordulat jön az időjárásban, mutatjuk mire számíthat
