Van esély a polgári kormány megalakulására

Dr. Dávid Ibolya Elnök Asszonynak
Szalézi szerzetes vagyok. Negyvenhat esztendőn át külföldön éltem: tanultam és tanítottam. Egyházunk nagyjainak boldoggá avatási ügye hívott haza. Az eljárásokat Róma felé egyházi megbízásból végzem. Minden lépésemet Isten vezérelte.
A magyar nép szenvedését és keresztjét ismerem. A fenti személyek életének kutatása alkalmat adott ismeretem elmélyítésére. Megerősödtem abban a tudatban, hogy az ateista kommunizmus radikálisan egyházunk és nemzetünk kiirtására törekedett. A felsorolt Isten Szolgálója és Isten Szolgái vértanú és hitvalló életükkel is ezt bizonyítják. Kimondhatatlan áldozatot hoztak egyházunkért és népünkért. Isten különös kegyelme mentett meg bennünket a végső romlástól.
A veszély nem múlt el. Akik létünket veszélyeztették, közvetlen utódaikon át még mindig burkoltan vagy nyíltan erre törekszenek. Kérem, elnök asszony, segítsen abban, hogy ez az irányzat ne érvényesüljön. Ön politikus, de ugyanakkor édesanya is. Az ön családjáról is szó van. Közbenjárását a jó Isten megjutalmazza, az ő kegyelme végtelen. Az áldáson kívül kísérni fogja még azok közbenjáró imája is, akiknek boldoggá avatását várjuk. Hozzájuk csatlakozom én is. Keresztény és magyar lelkülettel köszöntöm:
P. Szőke János

A Magyarországi Jogsértettekért Egyesület közleménye
Tisztelt Elnök Asszony!
Ön vagy csaló, vagy áruló. Ha ön hazudta a rendszerváltáskor, hogy ön jobboldali demokrata, akkor ön csaló, ha viszont valóban jobboldali volt és demokrata, akkor ön most áruló. Arra gondolni sem merek, hogy ön a maffia módszerét alkalmazza, és zsarol. Mi van most az ön által váltig emlegetett antalli örökséggel? Vajon a Gyurcsány-kormány az antalli örökség? Ön olyan rossz politikus nem lehet, hogy ne tudná pontosan, hogy azzal, amit most művel, egyértelműen az MSZP-t támogatja. Mit jelent az, hogy nem fog asszisztálni a Gyurcsány-kormány hatalomra kerüléséhez? Hiszen csakis azt teszi. Ehhez azonban önnek nincs joga. Önt az Antall-kormány és az Orbán-kormány juttatta pozícióba, önre becsületes jobboldali érzelmű emberek adták szavazatukat. Ön ezeknek az embereknek nem fordíthat hátat. Ilyen aljasságot nem követhet el felelős politikus.
Ön, úgy látszik, túl magasra került, olyan szintre, amely meghaladja az ön felelősségtudatát. Önnek nincs joga felelős politizálásról beszélni, amikor felelőtlenül további nyomorba kívánja juttatni az eddig is nyomorgó, már-már üldözött jobboldali milliókat, és hatalomra kíván segíteni egy posztkommunista maffiózók által támogatott pszichopatát. Amit ön művel, az az MDF szellemiségének a megcsúfolása. Ilyen MDF nem kell Magyarországnak. Kollaboránsnak ott van az SZDSZ. És már az is több a kelleténél.
Önnek továbbá nincs joga ahhoz, hogy hatalomra segítsen olyan kormányt, amely az unokáink jövőjét is elzálogosította. Az SZDSZ ezt megteheti, mert Kovács Pistikének majd biztosítják a jövőjét globalista pénzekből. A mi unokáink azonban nyomorogni fognak. Gondolom, az öné nem. Az ön gyermekeinek, unokáinak a jövője már biztosított. Tom Lantos megsegíti majd őket. A mi unokáinknak annyi. Jól van ez így? Nos, ha a Heti Hetes által agymosott honpolgár az MSZP-re szavaz, az nagy baj. Azonban ha ön támogatja az MSZP-t, akkor az már több mint árulás.
Én már tudom, hogy mit jelent üldözöttnek lenni, én már tudom, hogy mire képes az MSZP-s hatalom. A gyászoló anyák jogán, akik már megszenvedték a kommunisták és a posztkommunisták határtalan bosszúját, szólítom fel önt arra, hogy változtassa meg álláspontját.
Van egy reménységem. Hogy ön még meggondolja magát.
Hajrá, Magyarország! Hajrá, magyarok!
Pozsár Jánosné
elnök, Magyarországi
Jogsértettekért Egyesület
Az MDF alapítóinak felhívása
A Magyar Demokrata Fórum alulírott alapítói felhívással fordulunk azokhoz, akik még az MDF tagjai maradtak, és őrzik a lakiteleki eredeti rendszerváltó szándékot, az MDF képviselőjelöltjeihez és nem utolsósorban szavazóihoz: ne hagyják megtéveszteni magukat az MDF néhány mai vezetője által! Ne támogassák tovább az MDF mai vezetőinek törekvését abban, hogy az MSZP–SZDSZ-pártkoalíció ismét hatalomra jusson!
A képviselőjelöltek visszalépésükkel segítsék a nemzeti-polgári oldal esélyes jelöltjeit!
A Magyar Demokrata Fórum szavazói részvételükkel és szavazataikkal a nemzeti oldal, a Fidesz–KDNP jelöltjeit támogassák mindenütt, ahol a második forduló hozhat az ország és a magyarság számára kedvező eredményt. A tragikus következményeket csak így kerülhetjük el. Most ez a szavazás jelenti a haza és a nemzet iránti elkötelezettség kinyilvánítását.
A döntés a választók kezében van. Még van lehetőség az első forduló eredményének megfordítására. Még van lehetőség a nemzetrontás négyesztendős folyamatának a megszakítására!
Éljünk a lehetőséggel közös felelősségünk tudatában a magyarság sorsának jobbra fordításáért a következő évekre, évtizedekre!
Andrásfalvy Bertalan egyetemi tanár, az Antall-kormány minisztere; Bakos István művelődéskutató; Bíró Zoltán, az MDF egykori elnöke; Csoóri Sándor Kossuth-díjas költő; Csete György Kossuth-díjas építész; Dobos Krisztina oktatáspolitikus, az Antall-kormány h. államtitkára; Fejér László orvos, egészségpolitikus; Fekete Gyula író; Für Lajos, az MDF egykori elnöke, az Antall-kormány minisztere; Kiss Dénes költő, a Trianon Társaság országos elnöke; Kiss Gy. Csaba irodalomtörténész; Lezsák Sándor országgyűlési képviselő, az MDF egykori elnöke; Lovas István akadémikus; Makovecz Imre építész; Orosz István grafikusművész; Püski Sándor könyvkiadó; Sára Sándor Kossuth-díjas filmrendező; Székelyhídi Ágoston irodalomtörténész; Szörényi Levente Kossuth-díjas zeneszerző

A Nemzeti Kör felhívása a polgári pártokhoz
A 2006. április 9-i első választási forduló eredménye esélyt kínál új polgári kormány alakítására a magyarság életminőségének emelése, a nemzeti egység erősítése, hazánk erkölcsi és anyagi felemelkedése érdekében. Ez azt követeli, hogy a polgári oldal két pártja, a Fidesz – MPSZ és a Magyar Demokrata Fórum haladéktalanul kezdjen tárgyalásokat a második fordulóban még esélyes jelöltjeik kölcsönös visszaléptetése, egymás támogatása, kölcsönösen vallott elveik és céljaik megvalósítása, a jövőbeli közös kormányzás tárgyában. Mindkét párt erre kapott felhatalmazást választóitól.
Ezt az esélyt, amely a nemzet érdeke, nem szabad párt- vagy egyéni érdekek játékává tenni.
A nemzet sorsáért felelősséget érző állampolgárok felszólítják e két pártot és a pártok vezetőit, hogy haladéktalanul kezdjenek egyeztetést, és mielőbb jussanak mindkét fél számára megfelelő, a választási eredményeket tükröző, a kormányzást lehetővé tevő egyezségre. Evégett tanúsítsanak önmérsékletet, tegyenek tanúságot kompromisszumkészségről, és tartózkodjanak a másik fél számára elfogadhatatlan ultimátumoktól. Ha valamelyik párt ettől elzárkózna, viselnie kell az ezzel járó teljes politikai és erkölcsi felelősséget a jelen nemzedékei és a történelem ítélőszéke előtt.
A Nemzeti Kör. Aláírók: Dobos László, Granasztói György, Jávor Béla, Kádár Béla, Martonyi János, Mádl Ferenc, Nemeskürty István, Osváth György, Pálinkás József, Solymosi Frigyes, Tar Pál, Taxner Ernő

A Professzorok Batthyány Körének nyilatkozata
A mai hatalmasok négy évvel ezelőtt ígéretekkel vásároltak szavazatokat, most pedig azzal a kölcsönpénzzel, amelynek visszafizetését évtizedekig nyöghetjük. A tényleges helyzet eltitkolásával becsapták a választókat. Az adósságteher és a változások elodázása lejtőre viszi az országot. A jövőnk kicsúszik a kezünkből.
Ebben a helyzetben a széthúzás egyenlő az önsorsrontással, hiszen újra eljátsszuk annak a lehetőségét, hogy a nemzet a kezébe vegye a sorsát. Egyetlen esélyünk maradt: mindenki, aki le akarja váltani a kormányt, április 23-án szavazzon a Fidesz– KDNP jelöltjére! Ennek érdekében kell cselekednie mindenkinek, az MDF képviselőjelöltjeinek és minden kormányváltást akaró szavazónak, azoknak is, akik április 9-én távol maradtak.
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. (…) Ha egy hitvány kormány huzamosan megmarad a helyén, akkor bizonyos, hogy a nemzetben van a hiba” – figyelmeztetett egykor Széchenyi István.
Honfitársak! Tegyünk róla, hogy ne hibáztathasson bennünket az utókor!
Aláírók: Ádám Antal, Balázs Ervin, Balogh Ádám, Barabás György, Barlay Szabolcs, Bassola Péter, Bánfalvi Gáspár, Bácsy Ernő, Bernáth Árpád, Bérczi István, Bíró Tamás Sándor, Boda Domokos, Bor Zsolt, Borhidi Attila, Botos Katalin, Bősze Péter, Csernai László, Csikor Ferenc, Czitrovszky Aladár, Czvikovszky Tibor, Dézsi István, Dux László, Embey-Isztin Antal, É. Kiss Katalin, Falkay György, Fazekas András, Fogarasi Géza, Freund Tamás, Füzesi Kristóf, Garay Barna, Gáspár Zsolt, Gausz János, Gönczöl Éva, Granasztói György, Greschik Gyula, Guczi László, Gulyás Balázs, Győry Kálmán, Horkay Irén, Iván László, Izsák János, Janszky József, Járai Antal, Jobst Kázmér, Kádár György, Kalaus György, Keglevich György, Kengyel Miklós, Kerpel-Fronius Sándor, Kerti József, Keszei Ernő, Keszthelyi Lajos, Kilár Ferenc, Kiss Ádám, Kóczy László, Kollai Márk, Kollár István, Kollár Lajos, Kolossváry István, Korányi László, Kovács Gábor (Szeged), Kovács László (Szeged), Kurutzné Kovács Márta, Janszky József, Lázár György, Lipták András, Lovas István (Debrecen), Lovas Rezső, Majer József, Martonyi János, Mesterházy Ákos, Méhes Károly, Mezei Ferenc, Mezey Pál, Molnár Béla, Mindszenty Andrea, Nagy Péter Tibor (Debrecen), Nagy Sándor (Szeged), Náray-Szabó Gábor, Nemes Attila, Ormos Pál, Pál József, Pálinkás József, Pálla Gabriella, Párkányi László, Perner Ferenc, Péter Ferenc, Pethes György, Pethő Attila, Péterffy Árpád, Prékopa András, Pusztai Rozália, Réffy József, Renner Antal, Réthelyi Miklós, Rókusfalvy Pál, Roska Tamás, Sajgó Mihály, Sándor Péter, Schneider Gyula, Schneider Imre, Sík Tibor, Simig Gyula, Sohár Pál, Solymosi Frigyes, Solymosi László, Sonkodi Sándor, Sótonyi Péter Tamás, Szabó Csaba Attila, Szabó Gábor (Szeged), Szabó József (Budapest), Szakolczai György, Szarka László, Szathmáry Eörs, Szántai Tamás, Szeidl György, Székely György, Szelényi Zoltán, Szenci Ottó, Szendrei Kálmán, Szepes László, Szirányi Tamás, Szollár Lajos, Szőkefalvi-Nagy Zoltán, Sztaricskai Ferenc, Tamás Attila, Tardy Pál, Tóth Gábor (Budapest), Tóth Gábor (Szeged), Török Ferenc, Tringer László, Tulassay Tivadar, Tulassay Zsolt, Tyihák Ernő, Vajna Zoltán, Varga János (Gödöllő), Varga Károly (Budapest), Varga Károly (Szeged), Vásáry István, Veress László (Szeged), Verő József, Vidóczy Tamás, Visy Zsolt, Vízkelety András, Závodszky Péter, Zimányi József egyetemi tanárok.
n
Húsvéti levél
Kedves Ibolya!
Két oka is van, amiért megszólításod érdekében a levélformát választom. Az egyik az idő – ami nincs. A másik, hogy az elmúlt négy évben nem volt olyan megbeszélés, ha megszólítottál, ne jelentünk volna meg, megkeresés, amire ne válaszoltunk volna, ne kerestük volna a közös gondolkodás lehetőségét, még akkor is, ha sok kérdésben nem értettünk egyet. Erre kötelez minket az antalli örökség.
Az antalli örökség, amelyet számunkra hitelesen Bolberitz Pál, Szabad György képvisel, egy értékrend. Túl gazdag ahhoz, hogy minden részletét kifejtsem, de a lényegét világosan meg lehet fogalmazni. „Keresztény Magyarországot akartam!” – hangzott el a temetési beszédben, és mi, kereszténydemokraták, őrizzük ezt az örökséget.
Sokan Antall József politikai végrendeletének is tekintik a Liberális Fórum Alapítvány-konferencián elmondottakat: „Igenis valljuk, hogy több évtizedes uralom után meg van a veszélye egy baloldali fordulatnak. Nem biztos, hogy vörös csillaggal akarnak jönni. Nem biztos, hogy vörös zászlókkal. De hogy ennyi évtized után beépülve a társadalom, a gazdaság és az állam szerkezetébe, egy pragmatikus uralkodó osztályként veszélyt jelentenek, ezt igenis kijelenthetjük.”
Antall József nem volt próféta, nem volt látnok, „csak” történész, aki képes volt történelmi távlatokban gondolkodni. Nem csip-csup percemberként, felülemelkedve a sérelmi politizáláson, a nemzet szolgálatában világosan rajzolja meg a választóvonalat. Az igazi veszély egy új, pragmatikus uralkodó osztály. Továbbmegyek, a pragmatizmus igazi veszélye, hogy nincs erkölcsi kérdésfeltevés, csak a haszonelv. Minden igazolható, ami hasznos. Azt gondoltam, hogy december 5-e után már minden világossá válik. Nem lett volna szükség a kérdést népszavazásra feltenni, ha mindenki számára politikai axióma, hogy saját nemzetéért dolgozik, sőt felelősséget vállal akkor is, ha az áldozatokkal jár. Ez a gondolkodás természetesen ellentétes a haszonelvűséggel. A pragmatizmus alkalmazkodó, mint az amőba. Mindig új és új formációkat vesz fel, ki tudja építeni a médiadiktatúrát, és ehhez keres – és időnként úgy tűnik, talál is – társakat.
Nekünk annak idején, a közös kormányzás alatt sok sérelmünk volt, épp ott, ahol a pragmatikus uralkodó osztály partnert talált a privatizáció folyamatában. Mégis hűségesek maradtunk, senkit nem árultunk el, még akkor sem, amikor a saját magunk által alapított pártból zártak ki. Őriztük a barankovicsi, antalli hagyományokat. Ez a virrasztók és az őrzők felelőssége.
A történelem, történelmünk arra tanít, hogy a sérelmi politizálás sehova nem vezet.
A konzervativizmus értékmegőrzés: magyarságunk, egymás iránti felelősségünk, az előttünk járó és utánunk jövő nemzedékek iránti elkötelezettségünk.
A keresztény erkölcs pedig arra tanít, hogy valamikor mindenkinek el kell számolnia tetteivel. De nemcsak tetteivel, hanem mulasztásaival is. Tudniillik jelen helyzetben a mulasztás a pragmatikus osztályt segíti hatalomra. Azt a visszalopakodó osztályt, amelyet Antall József olyan pontosan körülírt. Azt a pragmatizmust, amely a haszonelvűség alapján megtagadja a határon túli magyarokat, nekiront a történelmi egyházaknak. Boldog emlékű II. János Pál Elgondolni a hazát című versében így ír a történelemről: „Gyenge a nép, amely belenyugszik a vereségbe, amely elfelejti, hogy virrasztani kell, míg el nem jön az Ő órája.”
Utoljára még felteszem a kérdést: Ezt akartuk?
2006 húsvétján
Lukács Tamás KDNP-szóvivő