Wroclaw a hegyeket is megmozgatja

Távoli országokból érkezett befektetők létesítményei tarkítják az ezerarcú alsó-sziléziai tájat, a japánok kedvéért még a hegyeket is megmozgatják. Az Európai Unió közepén lévő lengyelországi vajdaságban 300 ezer cég jegyezte be magát, ebből több mint ötezer külföldi érdekeltségű. S bár a térség alig néhány óra alatt Budapestről is elérhető, magyar érdekeltségnek nyomait is alig találni.

György Zsombor
2006. 04. 19. 22:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Lengyel, magyar két jó barát, ma már mégsem isszuk egymás borát. Igaz, több mint egy évtizede Krakkóban nyílt egy tokaji borozó, sőt a nem éppen ideális klíma ellenére a festői város közelében a lengyelek is próbálkoztak a nemes nedű elkészítésével – az országot járva mégis mindenhol francia és dél-amerikai chardonnay-val, cabernet-vel kínálnak minket. Az egyik wroclawi nagyáruházban aztán a legalsó polcon megpillantunk néhány palack édes alföldi vörösbort, ám az olcsó „lének” láthatóan nincs nagy sikere. Pedig ha valahol, hát itt, Alsó-Szilézia központjában bőven lenne piac, hiszen sok európai nagyváros megirigyelhetné a csodás belvárosú Wroclaw esti hangulatát, az egymás után sorakozó éttermek, sörözők, dzsesszkocsmák varázsát.
Sok évvel ezelőtt a város vezetőinek tanácskozásán elhangzott egy ötlet: Wroclaw legyen a fiatalok fővárosa! A terv megvalósult, s a hatszázötvenezer lelkes település huszonkét felsőoktatási intézetében ma 135 ezer egyetemista és főiskolás tanul. A város így Lengyelország harmadik legnagyobb oktatási központja lett. Wroclaw alpolgármestere, Jaroslaw Obremski szívesen beszél egyetemeink együttműködéséről, s külön kiemeli múzeumaink, színházaink jó kapcsolatait. A sokat látott politikus a hivatalnokok többségéhez hasonlóan több idegen nyelvet beszél, kedves, felkészült, s azt sem bánja, ha néhány fáradt magyar újságíróval kell töltenie az estéjét. De hogy a történelmi barátságot mennyivel komolyabban gondolják odakint, jól jelzi, hogy másnap a közeli Swidnica egyik hivatalában legnagyobb megdöbbenésünkre egy Kazincbarcikát bemutató prospektust nyomnak a kezünkbe. „Testvérvárosunk” – teszik hozzá csendesen.
A kitűnő sörfőzdéjéről is ismert lengyel várossal Wroclawhoz hasonlóan együtt él a történelem. Az utcákat járva hamar cáfolatot nyer az a ma is eleven elképzelés, miszerint a II. világháború pusztításai miatt alig maradt látnivaló errefelé. Igaz ez annak ellenére, hogy Alsó-Sziléziát – akár a gonosz mostohák – a történelemben sorra ide-oda rángatták a nagyhatalmak. Ennek talán leglátványosabb, s egyben legfájóbb fejezete a lakosságcsere volt. A délnyugat-lengyelországi németeket a két világháború között kitelepítették, helyükre pedig az Ukrajnához és Belorussziához került területekről „költöztettek” át lengyeleket. A múlt viharainak ismeretében nehéz is eldönteni, hogy felemelő vagy nyomasztó érzés-e az, ami úrrá lesz rajtunk Swidnicában, az 1657-ben épült Béke templomában.
A turisták többsége azt gondolja, ha pazar kastélyokat szeretne látni, akkor mindenekelőtt a Loire völgyébe kell ellátogatnia, holott Alsó-Szilézia lekörözi francia vetélytársát. A legpompásabb épület a Walbrzych melletti Ksiaz, melynek zegzugos folyosóin, titokzatos pincerendszerében – állítása szerint – még a kastély igazgatónője is könynyen eltéved. Az épületet egykor a nácik szállták meg, főhadiszállássá próbálták átalakítani, ez azonban szerencsére nem sikerült. Mint ahogy a kastély kísértetét, Daisyt sem tudták elűzni, így a hercegnő szelleme esténként olykor ma is ráijeszt az óvatlan látogatókra.
Alsó-Szilézia iparterületein már egy egészen új kor szimbólumai sorakoznak: autógyárak és a legkülönbözőbb üzemek épületei lepték el ugyanis alig néhány év alatt a vidéket. A befektetők listáját német, holland, belga, francia cégek vezetik, ám a legnagyobb változást az ázsiai befektetők hozták. Az egyik kínai cég például a feng shui szabályai szerint építtette fel műhelyét, egy japán igazgató pedig kissé túllőtt a célon, mikor egy magaslaton állva érezte úgy, hogy az autógyárát szeretné a domb helyén látni. Vagyis hiába borítja Lengyelország döntő többségét alföld, neki pont ez a domb állt az útjában, így hát el is tüntették onnan.

Komment

Összesen 0 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.


Jelenleg nincsenek kommentek.

Szóljon hozzá!

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.