Legjobb, ha csehországi vízi túránkra a bécsi vagy salzburgi nemzetközi gyorssal indulunk Budapestről, hogy öt órával később a romantikus óvárosát őrző osztrák ipari központ, Linz pályaudvarára érkezzünk. Innen egy röpke villamosos városnézés után vonatozhatunk tovább Dél-Csehország központjába, Cesky Budejovicébe, majd a közeli Cesky Krumlovba. A térképet ismerő bátrak órákat spórolhatnak meg maguknak, ha a budejovicei kitérőt a túra végére hagyják, és a Velesin nevű falunál leszállnak a vonatról. Innen buszszal, vagy a hazainál lényegesen olcsóbb taxival húsz perc alatt Krumlovba lehet jutni.
A Moldva (Vltava) S alakú kanyarulatával körbeölelt városka leírására nehéz szavakat találni. Kezdetnek talán annyi: a folyó ó- és újvárosra osztja a települést: az utóbbiban az érintetlenül megmaradt házak többsége háromszáz, míg az előbbiben négy-ötszáz éves. Az világörökségi rangra emelt Cesky Krumlov (monarchiabeli nevén Krumau) fölé, a sziklaormok tetejéről magasodó Rosenberg-kastély lélegzetelállító látványt nyújt, akárcsak a városka a kastély ablakaiból. A hatalmas erődítmény szinte érintetlenül vészelte át az elmúlt évszázadokat. Pazar, eredeti berendezésű termei, vagy az egyedülálló barokk színház végigjárásához egy egész nap sem elegendő. Lent, Krumlov kis utcácskákkal ölelt eredeti díszfestésű polgárházainak egyikében (amelyeknek szinte mindegyike egy kis éttermet vagy sörözőt, olcsóbb vagy drágább szálláshelyet rejt) született Egon Schiele, a szecesszió legnagyobb rajzosa is. A szülőházától nem messze múzeum őrzi megdöbbentő aktképeit. Talán valóban más a lelke annak, aki itt születik.
Krumlov óvárosában aztán könnyen rátaláltunk a sok túraszervező iroda egyikére. Mi a példás türelemmel megáldott Petr irodáját választottuk, ahol könnyedén kibéreltük a kényelmes túrakenukat, hogy másnap a nemzeti park valamelyik kedvelt startpontjára szállítsanak bennünket. És itt érdemes megállni egy pillanatra. A Dél-Csehországba érkező turista ugyanis bármit kérhet és rendelhet anélkül, hogy úgy kellene éreznie – pesti vendéglős szójárással –, megpróbálják lerántani.
Kétezer forint körüli áron megkapjuk naponta és személyenként szállítással a kenukat, de a szervezők mikrobuszaikkal a vonatjegynél alig drágábban szívesen a helyszínre viszik a csapatot is. Ha pedig valahol elakadunk, elég egy telefon, és máris a segítségünkre sietnek, amúgy a térképpel a kezünkben magunk élvezhetjük a természetet. Ugyanezeknél az irodáknál bicikliket, vagy a közeli lipnói víztározóra a kenunál alig drágábban egyszerű vitorlás hajókat is bérelhetünk.
Bátor társaságunk a Lipnói-tó gátjánál, Vissy Brodnál kezdte a moldvai négynapos vízi túrát. Nem sokkal később szembesültünk az első hajócsúszdával. Ezeket a kis gátakat régen a faúsztatók építették. Kezdetben megszeppentünk, a meredek, vízesővel elöntött favályúktól. Aztán a mellettünk elszáguldó iskoláscsoportok, vagy a sörpocakot növesztett, biztonságos vadvízi csónakkal utazó szenior társaságok láttán nem óvatoskodtunk tovább. Az evezés itt korosztálytól függetlenül tömegsportnak számít.
A Moldva abban is különbözik a magyarországi vízitúra-útvonalaktól, hogy a csehek az itteni ökoturizmust komolyan gondolják. A hajózók néhány kilométerenként találnak egy kikötőt, ahol szomjukat olthatják, vagy ízletes sült kolbászt, netán ecetes lében úszó, hideg szafaládét, utopenecet ehetnek egy büfének kinevezett bódé előtt. Miközben a fenyves erdők között lefelé ereszkedtünk a folyón, itt-ott kastélyokba, kolostorokba ütköztünk, mígnem elérkeztünk a vízről még csodálatosabb Krumlovig.
A város központjában állta az utunkat az egyetlen olyan vízi csúszda, amelyiken tényleg nagyot lehet borulni. A pórul járt kenusok kezdetben azt hihetik, csak száz turista fényképezte le őket a közeli kis fahídról, amíg fel nem tekintenek a kastély óriási oszlopokon álló kőhídjára. Ott még kétszáz japán vaku villanásával kell szembesülniük. Krumlov után még egy vadkempinges éjszaka, és máris megérkeztünk Budejovicébe. A sörök királyának számító Budweiser szülővárosa előtt Petr hiánytalanul visszakapta hajóit, a társaság pedig a belváros régi kis vendéglőiben zárta keretbe a dél-csehországi utazást.
Magyar Péter a nők elleni erőszak napját alapította meg