Át a János-hegyen

Aki most megpihenne Zugligetben, a Kossuth Lajos mellszobra melletti padon, hallgatná a madarak csivitelését, és jót szippantana az erdei levegőből, az aligha teheti. Ugyanis közvetlenül mellette húzódik az a négy kilométeres erdei út a Mátyás király úttól a Tündérhegyi úton át a Hárshegyig, amely az utóbbi időben hihetetlen nagy autóforgalmat bonyolít le. Bár a János-hegynek ezt az útvonalát több behajtani tilos táblával védik, sőt természetvédelmi területnek nyilvánították, de ez a Budakesziről a Normafáig ralizó, a várost kikerülő autósokat cseppet sem érdekli. Pedig a hegyvidéki önkormányzat számos helyen nagyméretű táblával hívja fel udvariasan a gépjárművel közlekedők figyelmét a következőkre: „Tisztelt Polgárok! A Fővárosi Közgyűlés 38/1993. (XII. 27.) sz. és a Budapest Hegyvidék XII. Kerületi Önkormányzatának 4/2001. (II. 7.) sz. rendelete a Normafa és környéke területét gépjárműforgalomtól védett övezetté nyilvánította. Az erdőterület védelme érdekében gépjárművel tilos a behajtás!”
Az ember elgondolkodik a kanyargós János-hegyi úton sétálás közben, olykor félreugorva egy-egy nagy sebességgel közeledő dzsip elől, hogy mit ér egy rendelet, ha engedetlen „polgárok” nem tartják be, és a hatóság az érvényes jogszabályt nem kéri számon. Fölösleges paragrafusokat gyártani, kár a papírért, a tilostáblákért, az elfecsérelt időért. Holott ezeken az erdei utakon sokan sétálnak, futnak, kerékpároznak. Nem beszélve arról, hogy a János-hegy és a Normafa Budapest utolsó egybefüggő erdős területe. Vajon ezt az ősfás, különleges növényzetű, állatvilágú területet miért kell tönkretenni füsttel, benzingőzzel, zajjal? Már-már úgy tűnik, hogy mindez akarattal történik. Kinek fűződhetett ahhoz érdeke, és kinek volt ahhoz elég erős akarata is, hogy át lehessen hajtani a János-hegyen, s a hegyvidéki önkormányzat tiltakozása ellenére kiadjanak áthajtási engedélyeket? De itt naponta nem néhány százan, hanem sok ezren fittyet hánynak a tiltó rendeletnek. Sokakban az is felvetődik, miért nem igazoltatják és büntetik a nagy értékű gépkocsikkal áthajtókat? Talán nagyobb hasznára lennének a köznek, mintha a szabályosan közlekedőket éjszaka vegzálnák.
Pedig ha gyalog sétálunk a Mátyás király úton végig a Tündérhegyi úton át, a gyönyörű természeten kívül sok érdekes régi emlékkel is találkozunk. Például Kossuth Lajos említett mellszobrával. Ugyanis ennek a helynek a közelében éppen májusban, 1837. május 5-én esett osztrák fogságba. Tudjuk, hogy Kossuthot – Wesselényi Miklóssal egy időben – hűtlenség, felkelésre és lázadásra való izgatás vádjával fogták perbe, és a fiskus fejvesztést kért a vádlottra. A huszonegy hónapos vizsgálat végén Kossuthot 1839. február 23-án háromesztendei börtönre ítélték. Wesselényi a börtönben megvakult, Lovassy László jurátus megőrült. Kossuthot szívós természete átsegítette a nehézségeken. Mindenesetre elítélését hatalmas felháborodás kísérte, és az Országgyűlés felterjesztésére a király végül 1840. április 29-én amnesztiát adott a politikai elítélteknek. Így kerülhetett ki május 1-jén Kossuth is a börtönből. De ahogy maga mondta a szabadulás perceiben: „Szenvedni megtanítottak, de félni nem!”
Ezeket a történelmi pillanatokat is végiggondolhatná a szobor melletti padon a pihenni vágyó, ha nem zavarná meg a folyamatos motorzaj. Egyébként a Disznófő-forrás feletti tisztáson, közvetlenül a Tündérhegyi út kezdeténél állították fel a főváros első Kossuth-szobrát, Tóth István alkotását, amelyet 1913. június 22-én avattak fel. A világ – úgy látszik – alig változik, mert a szobor már több mint egy esztendeje, 1912 májusa óta készen állt az erdőben, de a napi politikai viharok nem kedveztek az avatásnak. A szobor elkészültének napjaiban a véderő és a választójogi törvény ellen tüntető ellenzéket – soraiban Kossuth fiával, Ferenccel – erőszakosan elhallgattatták a parlamentben. Egy esztendőnek kellett eltelnie, mire egy csendes ünnepségen az alkotást fel lehetett avatni. Az életnagyságúnál nagyobb bronz mellszobor vöröses terméskő talapzaton áll. Az avatáson Kossuth Lajos fia, Kossuth Ferenc is részt vett. A talapzaton az avatáskor az elfogatást megörökítő bronz dombormű állott, de a második világháború után azt ellopták.
A szabadságharc százötvenedik évfordulójának tiszteletére a Budapest Zugligeti Egyesület, a Szabad Polgári Kör és a hegyvidéki önkormányzat támogatásával újra elkészült a szobor talapzatának a domborműve Varga Tamás szobrászművész alkotásaként. A szép az egészben, hogy Kossuth Lajos szobrát és környékét a Zugligeti Általános Iskola diákjai tartják rendben, gondozzák évtizedek óta és koszorúzzák meg minden esztendő március 15-én. Ennyit tesz a nevelés. Vajha másban is apellálhatnánk rá!