Baku kutyaszorítóban

Egyre nő a nyomás az Irán „bekerítése” szempontjából négy geopolitikai jelentőséggel bíró Bakura, s e tény egyben azt is jelzi, hogy az események nem a békés kibontakozás felé haladnak. Néhány nappal George W. Bushsal Washingtonban és az iráni védelmi miniszterrel folytatott bakui megbeszélése után a napokban Mahmúd Ahmadinezsádot fogadja Azerbajdzsán elnöke. Ilham Aliyev mindkét partnerét alapvetően az érdekli, miként viszonyul Baku az iráni fejleményekhez. Az egyik oldalról a Fehér Ház győzködi Azerbajdzsánt, hogy sorakozzon fel a Teherán elleni koalícióhoz, s az ország biztosítson egyfajta felvonulási területet egy Iránnal szembeni esetleges katonai akcióhoz. Washington mézesmadzagként emlékezteti Aliyevet a két ország energetikai együttműködésére, Karabah megoldatlan problémájára, és fel-felvillantja az ellenzék esetleges támogatását, az emberi jogok helyzetét. A szomszédos Irán azonban szintén stratégiai partnere Azerbajdzsánnak, s Ahmadinezsád a semlegesség előnyei mellett minden bizonnyal felvillantja azt is, hogy egy Teherán számára negatív forgatókönyvért mivel kellene Bakunak fizetnie. Egyre jelentősebbek a perzsa befektetések az azeri gazdaságba, ráadásul Irán lakosságának ötöde etnikailag azerbajdzsán. Kiemelt szerep jut a közös határ körzetében lévő olajlelőhelyeknek.
Ezzel Azerbajdzsán igazi kutyaszorítóba kerül, amelyből a támadás tényleges megindulása esetén nagyon nehéz lesz kimásznia. Baku számára egyenlő lenne az öngyilkossággal, ha felsorakozna a katonai akció mellé, ugyanakkor nem mondhat egyértelmű nemet sem az egyre látványosabban készülődő Washington kéréseinek legalább részbeni, a logisztikai és felderítői támogatást mindenképpen érintő teljesítésére.
Nem véletlen tehát, hogy az azeri sajtó rémálomként festi le egy esetleges háború következményeit, a radioaktív déli szelet, a menekültek millióit, köztük a mindenre elszánt öngyilkos merénylőket, a stratégiai olajlétesítményeket érő teheráni válaszcsapásokat, a kaszpi térség gazdasági fejlődését visszavető teljes destabilizálódást, az olaj- és gázexportból a következő két évtizedre tervezett százmilliárd dollár kiesését.