Eredményesség megszűnés ellen

A hazai utánpótlás-nevelés történetének egyik legmeghatározóbb pillanata volt, amikor 1963 májusában megalapították a Központi Sportiskolát, a KSI-t, amely hét szakosztállyal – asztalitenisz, atlétika, kajak-kenu, jégkorong, öttusa, tenisz és vízilabda – kezdte meg működését. A magyar sportéletben újdonságnak számító központosítás meghozta a várt eredményt: számos olimpiai, világ- és Európa-bajnok nevelkedett az iskolában. A kilencvenes évek elején lezajlott politikai és társadalmi változások azonban a sportot, ezzel együtt a KSI-t is érintették, amely így számos átalakulás közepette próbálta és próbálja megőrizni eredményességét.

A megalakulást követő évtizedek csupa aranybetűvel íródtak az egyesület históriás könyvébe: a hetvenes-nyolcvanas években rendezett toborzókon ezrével jelentkeztek a sportolni vágyó fiatalok; a szakosztályok száma folyamatosan nőtt; a legjobb és legnevesebb edzőket sikerült az egyesülethez csábítani; a közoktatási intézményekkel kiépített szoros együttműködés folyamatosan biztosította a 18 éves koruk után más egyesületekhez igazolók utánpótlását. A töretlen fejlődés egészen 1988-ig tartott, ekkor egy pártállami módszertani döntés értelmében kénytelenek voltak lemondani a csapatjátékok többségéről, így a labdarúgásról, a kosárlabdáról, a röplabdáról és a jégkorongról. Hírmondónak a vízilabda maradt, amely azóta is az egyik legsikeresebb szakosztály a jelenlegi tizenkettőből. A Sydneyben, majd négy évvel később Athénban is aranyérmes férfi pólóválogatottból Benedek Tibor, Kásás Tamás, Steinmetz Barnabás és Ádám, Székely Bulcsú, Vári Attila, Varga Tamás és Märcz Tamás is KSI-nevelés, míg a jelenleg is zajló Vasas–Honvéd bajnoki döntőben 14 egykori sportiskolás száll vízbe. A 2004-es athéni nyári ötkarikás játékokon részt vevő sportolók közül többek között Mandula Petra, Storcz Botond, Bodrogi László és Zubor Attila is a KSI-ben kezdte pályafutását. De a profi bokszvilágbajnoki címét szombaton megvédő Erdei Zsolt is évekig kabalaként vitte magával a békebeli KSI-s törülközőjét.
1991-ben újabb fordulat következett be az egyesület életében, ekkor a Csanádi Árpád Általános Iskola és Gimnáziummal egyesülve (kiegészülve az Őrnagy utcai iskolával) létrejött a Csanádi Árpád Központi Sportiskola, amely elsősorban a közoktatási típusú sportiskolák mintapéldája kívánt lenni. A különböző sportágakat űző tanulók azonos tanulmányi színvonalra hozása azonban nem sikerült, ezért a többre vágyók más iskolába mentek, és az egyre romló eredmények következtében a tanári kar is fásulttá vált. Tovább tetézte a gondokat, hogy 1994-ben két olyan hagyományosan híres szakosztály szűnt meg gazdasági és szervezési okból, mint a tenisz és az úszás. No meg az is a megváltozott körülményeket jelzi, hogy egy 1995-ben meghirdetett toborzón három nap alatt mindössze 16 (!) érdeklődő jelentkezett, miközben alig tíz évvel korábban ez a szám meghaladta a másfél ezret.
A koncepció végül 2001-ben, a KSI sportegyesületté alakulásakor megszűnt, így az iskolákkal való kapcsolattartás manapság edzői „magánakciókban” merül ki. A KSI-t immáron 15 esztendeje irányító Hazsik Endre szerint azonban már ezen sem kell csodálkoznunk: „Az utánpótlás-nevelés egyre kevesebbeket érdekel, ráadásul reklámhordozó ereje is jóval elmarad a felnőttekétől. Már nincs meg az a lehetőség sem, hogy 18 éves koruk után átadjuk a tehetségeket más csapatoknak, hiszen nálunk még mindig jobbak a körülmények, a személyi és a tárgyi feltételek.” Ezt bizonyítja, hogy a Nemzeti Utánpótlás-nevelési Intézet módszertani mintaegyesületeként működő KSI kiváló tehetségekben és nemzetközi elismertségben mostanában sem szenved hiányt, elég az öttusázó Bartalis Zsófiát, a kajakozó Kozák Danusiát és a felnőtt Európa-bajnok tornász Berki Krisztiánt említeni. A sikerek halmozását jól példázza, hogy a minden évben megrendezett bajnokok vacsorájára helyhiány miatt az „egyszerű” magyar bajnokokat meg sem tudják hívni, csak a világversenyeken kimagaslóan szereplőket, akik tavaly is 24 arany-, 14 ezüst- és 19 bronzérmet halmoztak fel a kontinentális eseményeken.
Ezzel együtt sem könnyű az egyes szakosztályok helyzete, főleg az egyéni sportágakban nem, ahol évről évre egy-egy kiugró tehetség nemzetközi sikere tart ernyőt a társak fölé is, miközben a megszűnés réme folyamatosan kísért. Pedig a régi KSI-re mindenképpen szüksége lenne a mai magyar sportnak is.